Egészen meglepő nyilatkozatot adott november elején a Pentagon egyik magasrangú tisztviselője. A neve elhallgatását kérő katonatiszt több amerikai médiumhoz eljuttatott levelében elismerte, amerikai katonák vannak Ukrajnában.
A kontextus ismerete nélkül elsőre valóban megdöbbentő hírt azért árnyalja, hogy a Pentagon tisztviselője szerint katonáik az amerikai, illetve NATO-fegyverek felhasználását ellenőrzik Ukrajnában, harci cselekményekben, elvileg, nem vesznek részt.
Az egyik tudósításból sem derült ki, pontosan hányan és hol tevékenykednek. Annyit tudni csak, a kontingenst az ukrajnai katonai attasé, Garrick Harmon dandártábornok vezeti.
Korábban portálunk is beszámolt róla, hogy amerikai részről számos kritika érte az ukrán hadvezetést, mondván, a fegyverszállítmányok egy jelentős része, átlépve a lengyel-ukrán határon, eltűnik az amerikaiak radarjáról.
Több hasonló ellenőrzése sor került az elmúlt időszakban. (…) Távol a frontvonaltól
– árulta el az amerikai médiumoknak, köztük az NBC-nek és az Associated Press-nek a Pentagon tisztviselője.
A február 24-ei orosz támadás előtt több amerikai katona is dolgozott Ukrajnában, a kijevi vezetésnek küldött fegyverszállítmányokat rendszeresen ellenőrizték. A háború kitörése előtt néhány nappal a Pentagon elvileg összes katonáját kivonta Ukrajnából, de hogy azóta hányan mentek vissza, esetleg hányan maradtak ott, nem tudni.
Kis létszámú kontingensről
– beszél az amerikai sajtó.
Az amerikai külügyminisztérium még október végén jelentette be, hogy hamarosan „személyi támogatást” nyújt Ukrajnának az „amerikai biztonsági segítség kezeléséhez”, arra ugyanakkor a State Department már nem tért ki, hogy amerikai katonákra bízná a feladatot.
Szóltak már korábban is!
A CNN még áprilisban írta meg, hogy az amerikai kormány gyakorlatilag eszköztelen, néhány kivételt leszámítva a lengyel-ukrán határ átlépése után fogalmuk sincs mi történik az általuk küldött fegyverszállítmányokkal, ugyanis nincs módjuk követni azokat. Bár a demokratákhoz közel álló CNN nem felejti el kihangsúlyozni, hogy Ukrajnának mekkora szüksége van ezekre a szállítmányokra, azt azért ők is elismerik,
Több amerikai elemző is felhívta rá a figyelmet akkor, nem lenne példa nélküli, hogy amerikai fegyverek kerülnek rossz kezekbe.
Elég csak Afganisztánra gondolni. Előbb a szovjetek ellen harcoló mudzsáhidíneket fegyverezték fel az Egyesült Államokból, majd a tálibok ellen harcoló afgán reguláris erőket. Az eredmény ugyanaz volt. Előbb a mudzsáhidín harcosok fogtak fegyvert az USA által támogatott rezsim ellen, majd a tálibok.
Ugyanolyan Stinger-rakéták kerültek akkor a feketepiacra, mint amilyeneket most az USA Ukrajnába küld. Egy korábbi tudósítás szerint a mintegy ezer Afganisztánba küldött rakétából kétszáz nem szovjet helikopterekben és repülőgépekben kötött ki, hanem a feketepiacon.
Mai napig nem tudni pontosan, mi lett a sorsa az eltűnt rakétáknak. Csak találgatni lehet, hogy a két évtizeddel később indított „terrorellenes háborúban” hány amerikai katona életét követelték amerikai fegyverek.
Rossz tapasztalatok
Ugyanebbe a hibába szaladt bele az amerikai hadsereg a tavalyi afganisztáni kivonuláskor. Úgy az afgán reguláris haderőnek leszállított haditechnika, mint az amerikai támaszpontokon táralt fegyverek tálib kézre jutottak. Egy kisebb hadseregnek elegendő fegyvert és járművet hagytak az amerikaiak az ebek, illetve a tálib rezsim harmincadjára.
Ennél is botrányosabb, hogy az amerikaiaknak saját háborús ellenfelüket, az Al-Kaidát is sikerült megtámogatniuk. Még 2019-ben, szintén a CNN számolt be róla, hogy Szaúd-Arábiának és az Emirátusoknak szánt fegyverek kerülhettek az Al-Kaida és más terrorszervezetek kezére. A véres jemeni polgárháború káoszában szalafita szélsőségesek és Irán által támogatott huti milicisták is amerikai fegyverekhez jutottak. Míg az előbbieket titokban a szaúdi kormány fegyverezte fel, utóbbiak valószínűleg zsákmányolták a készleteket.
Az amerikai védelmi minisztérium már 2020-ban, jóval a háború kitörése előtt jelezte, probléma lehet Ukrajnában az amerikai fegyverekkel.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »