Az új évben értékelni kellene az együtt töltött időt: ne fecséreljük azt látszattevékenységre kulturális berkekben sem. A tavalyi év tapasztalataiból a jó gyakorlatokat meg kell őrizni, a rosszakat elfeledni – többek közt ezeket a válaszokat kapta a Krónika az erdélyi kulturális élet különböző területein tevékenykedőktől. Kulturálisközpont-vezetőt, költőket, lapszerkesztőket, írószervezet-vezetőt, színészt, rendezőt kérdeztünk arról: mit várnak a tavalyi, felemás esztendő után a 2021-es évtől.
Felemás esztendő volt a tavalyi a kultúra szempontjából: a színházak, mozik, más intézmények is megsínylették, hogy a közönséggel való kapcsolattartás nagyrészt online térbe szorult. Arról, hogy mit várnak a 2021-es évtől, a kultúra területén tevékenykedőket: kulturálisközpont-vezetőt, költőket, lapszerkesztőket, írószervezet-vezetőt, színészt, rendezőt kérdeztünk.
Az elmúlt esztendő ismételten rádöbbentett arra, hogy semmiféle kifinomult digitális technológia nem helyettesíti a puszta jelenlét mérhetetlen sokrétűségét, gazdagságát; nem ugyanaz virtuálisan bebarangolni egy múzeumot, meghallgatni egy koncertet, egy színházi előadást, vagy a „kézzelfogható” valóságban jelen lenni ugyanott – fogalmazott kérdésünkre Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze. Rámutatott,
nem ugyanaz üres termek csendjében ülni, vagy 500 ember visszafogott lélegzetének csendjében. „Utóbbi mérhetetlenül fajsúlyosabb, hiszen a színház lényegét tekintve ezen a jelenléten, az »itt és most«-on alapszik.
És nem hiszem, hogy ez változna, vagy hogy változnia kellene, feltéve, ha engedik annak maradnia, ami” – fogalmazott a színművész.
Kérdésünkre, hogy mit vár ettől az évtől, Bogdán Zsolt azt felelte: azt az örömet, amit a mások jelenléte okoz; értő, érző, jelenvaló közönséget.
Forrás:kronikaonline.ro
Tovább a cikkre »
