A genetikai vizsgálatok új fényt vetnek a moriszkók kiűzésének következményeire Spanyolországban. A mórok kiűzése nemcsak kulturális törést, hanem mélyreható genetikai változást is okozott, amely máig érezhető.
Csontok és DNS, új fényben a spanyol történelem
Alig néhány évtizede a múlt népeinek genetikai örökségéről csak sejtéseink voltak. Történelmi szövegek és régészeti leletek alapján következtettünk, de hiányzott a bizonyíték. Mára ez megváltozott. Az ősi DNS-szekvenálási technológiák fejlődése lehetővé tette, hogy pontos képet kapjunk a népek mozgásáról és keveredéséről az évszázadok során. Beleértve a moriszkók vándorlását is.
Az új tanulmány, amely a Genome Biology folyóiratban jelent meg, ezt példázza. A Gonzalo Oteo-García vezette kutatócsoport kulcsfontosságú genetikai nyom eltűnését térképezte fel Spanyolország történetében.
A moriszkók kiűzésének genetikai hatása
A kutatás az Ibériai-félsziget keleti részére, főként Valenciára összpontosított. A vizsgálat kimutatta, hogy a 17. század eleji mórokkal szembeni intézkedések nemcsak társadalmi és kulturális szinten hagytak nyomot, hanem alapjaiban változtatták meg a lakosság genetikai összetételét.
A kutatók 12 személy csontjait elemezték, akik a Kr. u. 3. századtól a 17. századig terjedő időszakban éltek. A maradványok vidéki iszlám temetőkből és városi keresztény temetőkből származtak. Az ősi DNS-technológiák lehetővé tették, hogy még erősen degradált csontokból is részletes genetikai profilt állítsanak fel.
Az eredmények szerint az észak-afrikai származás már az iszlám hódítás előtt is jelen volt, de csak szórványosan. Az iszlám kor alatt ez a genetikai hatás megerősödött, és még a keresztény visszahódítás után is fennmaradt. A 17. század elején azonban ez a nyom hirtelen eltűnt.
A moriszkók öröksége
A kutatók a 14–15. századi keresztény temetőkben is észak-afrikai származást mutattak ki, a muszlim temetőkben talált arányokhoz hasonló mértékben. Ez arra utal, hogy a vallási és politikai változások ellenére a biológiai örökség fennmaradt.
A változás 1609-ben következett be, amikor III. Fülöp király elrendelte a mintegy 300 000 moriszkó – muszlimokból kereszténnyé kényszerített lakos – kiűzését. A döntést a politikai félelmek motiválták: a moriszkók potenciális szövetségesnek számítottak a Spanyolország ellenségei, például az Oszmán Birodalom vagy a barbár kalózok szemében. A kiűzés különösen a Valenciai Királyságot sújtotta, ahol a lakosság harmadát veszítették el. Ez a gazdaságra és a mezőgazdaságra is súlyos csapást mért.
A rabszolgasors nyomai
Különösen megrázó a 16. századból származó, vas-lábbilinccsel és lánccal eltemetett férfi esete. DNS-e a mai berber népességhez hasonlít, sírja pedig egy keresztény temetőben volt. Minden jel arra utal, hogy rabszolga volt, akit Spanyolországba hurcoltak. Ez az eset közvetlen bizonyíték a rabszolgatartó rendszer jelenlétére a félszigeten.
A genetikai nyomok azt mutatják, hogy sok észak-afrikai származású ember rabszolgaként vagy peremhelyzetben élve is fennmaradt a társadalomban, még Al-Andalúsz bukása után is. A keveredés mélyebb volt, mint korábban gondolták.
Az Atlanti-óceánon túl: a mór örökség nyomai
A tanulmány másik érdekes felfedezése a mór örökség nyomai Latin-Amerikában. Bár a moriszkóknak hivatalosan tilos volt kivándorolniuk az Újvilágba, az észak-afrikai genetikai vonal mégis megjelent a dél-amerikai populációkban. A kutatók szerint ez arra utal, hogy a spanyol gyarmatosítók közül sokan magukkal vitték ezt az örökséget.
„Az észak-afrikai származás magas aránya Dél-Amerikában azt jelzi, hogy a korai spanyol bevándorlók gyakrabban hordozták ezt a genetikai örökséget, mint azt eddig hittük” – írják a tanulmány szerzői.
A genetika felfedi a múltat
Ez a kutatás megmutatja, hogy a genetika képes feltárni a történelem elfeledett vagy elhallgatott fejezeteit. A mórok kiűzése nemcsak kulturális vagy szimbolikus aktus volt, hanem mély demográfiai törést is okozott, amely a lakosság genetikai összetételében is nyomot hagyott.
Ahogy a kutatók írják: „A vidéki iszlám lakosság genetikailag nem különbözött a későbbi városi keresztény lakosságtól. A valódi változást a mórok kiűzése hozta el.” Az ősi csontok története így már nem hallgatható el – most már a gének beszélnek helyettük.
Összegezve
A kutatás szerint a vallási és politikai változások önmagukban nem törölték el a népek közötti genetikai hasonlóságot: a középkorban a vidéki muszlim lakosság genetikailag nagyon hasonlított a városi keresztény közösségekhez. Ez azt mutatja, hogy a vallásváltás és a társadalmi különbségek ellenére megmaradt egy közös genetikai örökség.
A valódi törést a 17. század elején bekövetkezett mórok, vagyis a moriszkók kiűzése okozta. Ez nem pusztán azt jelentette, hogy kevesebb ember maradt a térségben, hanem azt is, hogy egy teljes genetikai vonal – az észak-afrikai származású örökség – gyakorlatilag eltűnt a helyi lakosságból. Azaz a kiűzés nemcsak demográfiai, hanem biológiai törést is okozott: egy olyan sokszínűség szűnt meg, amely évszázadokon át része volt a térség génállományának.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
