Az V. század végén Erdélyben – a mai Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureş – ma Románia) határában – lóáldozattal együtt eltemetett hun előkelő férfi koponyája alapján készült arcrekonstrukciós szobrot adott át Marosvásárhelyen, Bíró András Zsolt antropológus a Magyar – Turán Alapítvány elnöke a Maros Megyei Múzeum számára. A rekonstrukció hiteles képet ad arról, hogy miképpen nézhetett ki ez az egykor Erdélyben élt előkelő, még életében torzított koponyájú hun férfi, akit jellegzetes lovas-temetkezéssel helyeztek örök nyugalomra. Az arcrekonstrukciót a leletet őrző erdélyi múzeum igazgatója Soós Zoltán vette át, a leletet megtaláló régész Gál Szilárd Sándor jelenlétében. Az ünnepélyes átadásra és a lelet bemutatására március 6-án 18 órakor került sor a Kultúrpalotában, Marosvásárhely központjában. Az átadó ünnepséget tudományos előadások és sajtótájékoztató követte.
A budapesti székhelyű Magyar-Turán Alapítvány támogatásával, Kustár Ágnes antropológus a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa készítette el a fejet ábrázoló rekonstrukciós szobrot a magyar fővárosba szállított V. századi hun koponya alapján.
Erdély első hun lovas-temetkezéses sírját a Maros Megyei Múzeum régészei, Gál Szilárd Sándor régész-antropológus vezetésével tárták fel Marosszentgyörgy (Sângeorgiu de Mureş) határában, 2016-ban. Az ásatás során hamar kiderült, hogy több szempontból is rendkívül értékes és érdekes leletegyüttesről van szó. Elsősorban azért mert most először sikerült hunokhoz köthető valódi lovas-temetkezést feltárni Erdélyben. Az eltemetett fiatal férfi előkelő volt, ezt a sírmellékletei bizonyítják, valamint koponyáját mesterségesen (még gyermekkorában) torzították, amely a hun korszakban egy jellegzetes szokás volt. Gál Szilárd Sándor publikálta a leletet amelyben az antropológiai nem és kor becslést is elvégezte valamint rögzítette a fontosabb koponya és vázcsont méreteket.
Az ásatást vezető erdélyi régész megmutatta a koponyát Bíró András Zsolt antropológusnak, akinek a szakterülete a hun, az avar, és a magyar honfoglalás időszakának kutatása valamint a keleti lovasnomád népességek embertani jellegeinek a meghatározása, és ezen népességek migrációjának a modellezése természettudományos módszerekkel. A marosszentgyörgyi hun-kori koponya embertani jellegei alapján a magyarországi antropológus már az első szemle alkalmával megfogalmazta azt a véleményét, hogy a lelet vélhetően a hun népesség azon csoportjához tartozik, amely a keleti, belső-ázsiai eredetű, a hun elithez tartozó felmenőkkel rendelkezik. Sok esetben a hun kori leletek nagy része a hunok által meghódított, illetve a törzsszövetségükbe kényszeríttet különböző, főleg germán és iráni (szarmata, alán) eredetű népességekhez köthető. Ebben az esetben azonban nem csak egy hun-kori, hanem egy keleti eredetű, a hun elitből származó személyről van szó. Ezért merült fel annak a lehetősége, hogy a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum, Embertani Tárában egy tudományos arcrekonstrukció készüljön a hun férfiról. A koponya részletes, a különböző arc régiókra is kiterjedő taxonómiai és arclapossági vizsgálatát Bíró András Zsolt végezte el. Mivel a leletnek nagy jelentősége van, az antropológusok genetikai vizsgálatot is javasoltak. Felkérték Török Tibor genetikust a Szegedi Biológiai Központ tudományos munkatársát a vizsgálatok elvégzésére. Sikerült DNS-t kinyerni a csontmintákból, és sikerült elvégezni a vizsgálatokat, amelyek igazolták az egykoron itt eltemetett férfi belső ázsiai származását.
A Maros Megyei Múzeum régész igazgatója, Soós Zoltán úr által vezetett ünnepélyes átadó után egy tudományos konferenciát tartottak a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. Soós Zoltán kiemelte a lelet fontosságát és elmondta büszkék a megtalálásra és a szakszerű feltárásra, amelyet egy széleskörű tudományos együttműködés követett több tudományág beemelésével. A lelet egyértelmű bizonyítéka immár a hun jelenlétnek Közép–Erdélyben, a Maros völgyében.
A konferencián Bíró András Zsolt antropológus ismertette a hun férfi biológiai jellegeit, és az egykori Európai Hun Birodalom elit rétegébe tartozó hunok antropológiai jellegeit a csontvázleletek alapján. Valamint párhuzamot húzott a keleti (ázsiai) hunok és az európai hunok között, amelyeknek a csontvázleleteit vizsgálják a magyar antropológusok. Az európai hunok csontvázleleteinek többsége a mai Magyarország területéről valamint a környező régiókból került elő, és a keleti hunok jellegei mellett jelentős mértékben tartalmaz közép–ázsiai europid és europomongolid komponenseket is. Az V. század közepén az európai hun törzsek központi szállásterülete valahol a mai Magyarország alföldi térségében volt. Ezen a területen a beköltöző hun törzsszövetség jelentős számú főleg szarmata eredetű népességre települt rá. Ez utóbbi kölcsönhatásnak a hun birodalom felbomlása utáni hun ”utód- népességek” vizsgálatában lesz jelentősége.
Dr. Török Tibor genetikus (a Szegedi Biológiai Központ illetve a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa) az erdélyi hun férfi genetikai sajátosságairól beszélt, amely kapcsán elmondta hogy a Marosszentgyörgyön eltemetett férfi felmenői Közép-Ázsia keleti feléből származnak. Ezzel megerősítette Bíró András antropológus szakmai álláspontját. A genetikus kutató azt is elmondta, hogy az is az érdekessége a hun férfi DNS-profiljának, hogy sajátosan keleti jellegű, ami arra utal hogy a felmenői még nem keveredtek európai eredetű népességekből származó egyedekkel. A genetikus azt is megemlítette, hogy az utóbbi néhány évben a kutatócsoportjuk több hun kori (IV-V. század) és magyar honfoglalás (IX-X század) kori lelet között találtak szoros genetikai rokonságot.
A konferencia végén a szakemberek ismertették az arcrekonstrukció készítésének folyamatát is.
A rendezvényen a sok érdeklődő mellett, a magyarországi és az erdélyi média képviselői is nagy számban vettek részt.
Forrás:kurultaj.hu
Tovább a cikkre »