Jaroslav Daniškát a szlovák köztévéből ismerhetjük, a Célkeresztben (Do kríža) című közéleti és társadalmi vitaműsort vezeti. Legutóbb létrehozott egy konzervatív blogportált, a Štandardot. Szerinte Szlovákiában hiány van a konzervatív sajtótermékekből, ezért is volt szükséges megalkotni ezt az újságot, hogy ellensúlyozzák a liberális véleményt. A konzervativizmus erőtlensége a szlovák politikumban is meglátszik, ugyanakkor más a helyzet a szomszédos országokban, ahol a konzervatív pártoknak nagy a társadalmi beágyazottsága. Daniška szerint a szlovákiai magyarok asszimilációja aggasztó, ezért fontos, hogy a magyar közösség és politika ne legyen megosztott. Úgy véli, a népszámlálás alkalmával a második nemzetiség lehetősége pont az asszimilációt erősíti. Nagyinterjúnk következik.
A szlovák köztévében ön vezeti a Célkeresztben című műsort, amely minden szerda este kerül adásba. Nagyon sok érdekes közéleti és társadalmi témát boncolgatnak. Miért tartja fontosnak, hogy ezek a témák terítékre kerüljenek?
A szlovák köztévében nagyon hiányzik egy konzervatív szellemiségű műsor. Igény volt arra, hogy egy ilyen műsor megszülessen, mégis hosszú idő telt el, hogy elindulhasson. Én csak közvetlenül az indulás előtt tudtam meg, milyen is lesz a műsor koncepciója.
Nem szerencsés, ha ezeket a kérdéseket csakis a liberálisok nézőpontjából tálalják a nézőknek. Másfelől, mi ezt másképp kezdtük el csinálni, mint ahogy azt a liberális kollégák teszik, mi ezt választékosan tálaljuk, tehát igyekszünk az adott témához méltó, neves személyiségeket megszólítani, akik otthonosan mozognak az adott területen. A korrektség miatt a liberális és a konzervatív, illetve a baloldali térfélről is hívünk vendégeket.
A mai világban azért is nehéz az ilyen témákról beszélni, mert sokszor szinte lehetetlen a valóság és az álinformáció között különbséget tenni.
Az igazságkeresés azt jelenti: kérdezünk, körüljárjuk a témát, gondolkodunk róla, és főleg nem veszünk már kész terméket, amelyet más már megalkotott helyettünk.
Amikor például 2003-ban az iraki háborút indították, akkor az amerikaik sok állítást kész tényként tálalták a világnak, egy sor államot háborúba kergetve. De nem mindenkivel hitették ezt el. Voltak olyan emberek Szlovákiában és a világban, akik az igazságot akarták kutatni, kérdeztek és utánajártak a dolgoknak. Tehát a mi feladatunk az, hogy mindig utánajárjunk a dolgoknak. Fel kell nyitni az emberek szemét! Jó példa lehet erre egy amerikai eset. A baloldali újságok gyakran keresik Collin Powell volt külügyminisztert. Ő például egyik kezdeményezője volt az iraki háborúnak, amely hazugságra épült. Tehát a korrektség kedvéért, ha Collin Powel ma az amerikai külpolitikát elemzi, akkor a vele készült beszélgetésben olyan kérdést is kell kapnia, amely arra irányul, hogyan csapta be az egész világot.
Szóljunk arról is, hogy Štandard néven nemrég egy konzervatív portált hoztak létre. Az oldalon kifejtették, Szlovákiának égető szüksége van egy minőségi konzervatív portálra. Eszerint az országban kevés a konzervatív platform?
Úgy gondolom, igen,
Sok olyan portál jött létre, amely aztán jelentéktelenné vált. Igaz, van egy jelentős konzervatív portál, a Postoj.sk, amely egy katolikus-konzervatív lap, de ezen kívül nem létezik olyan szlovák lap, amely nyíltan hirdetné a konzervatív szellemiségét. Úgy gondolom, a szlovákiai magyar közegben több konzervatív portál létezik.
Ha megnézzük a szlovák lapokat, a .týždeň-t hová sorolja?
Szerintem a .týždeň már nyíltan liberális lap. Az, hogy a konzervatív szót itt-ott használják, az már inkább csak egy szokás. Ez a lap olyan értelemben konzervatív, ahogy Ondrej Dostál tartja magát konzervatív politikusnak, ez is csak egy megrögzött múltbéli szokás.
Van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok véleményformáló médium hisztérikusan reagál azokra a tartalmakra, amelyek szembe mennek a „mainstream“ liberális értelmezéssel. Ön is találkozott ezzel a jelenséggel?
Igen, ezt én is érzékelem. Nézze, a mi szlovákiai újságírói közegünk nyájkövető. Csordaszellemben mindent leírnak és lehoznak, ami például a New York Times-ban, vagy a Guardian-ben megjelenik. Nem néznek utána, kritika nélkül tényként tálalnak mindent. Például
Nem szabad a média, vagy az egyes országok alapján véleményt alkotni, mindenkinek magának kell kialakítania a saját álláspontját. Ez a jelenség egyébként már a kommunizmus óta itt van velünk, hiszen hajlamosak vagyunk elhinni, amit mondanak. Itt van például a Trump-jelenség. Az amerikai liberálisok négy éven keresztül folyamatos médiaháborút folytattak Trump ellen. A Trump-ellenes kritikában sok volt az összeesküvés-elmélet – az oroszok beavatkozása az amerikai választásokba és hasonló dolgok. Az összesküvés-elméleteket azonban nem pusztán az egyik fél terjeszti, ez a hatalmi harc része, amelybe mindkét oldal beleáll. Ha valaki például Szlovákiából szemléli ezeket az eseményeket, akkor mindenkinek a saját tapasztalatai alapján kellene véleményt alkotnia, nem pedig egyből átvenni a nyugati sajtó álláspontját.
Ha már a politikai témáknál vagyunk, vizsgáljuk meg, hogy a szlovák konzervativizmus miért is van kisebbségben. A régi konzervatív pártok vagy már megszűntek, vagy elmentek liberális irányba. Ugyanakkor konzervatívnak vallják magukat olyan pártok, mint az ĽSNS vagy az SNS, amelyek sokszor nacionalista, illetve szélsőséges nézeteket képviselnek. Mégis, hogyan lehet ezt magyarázni?
Ennek több olvasata is van. Először is, mások az erőviszonyok a médiában, és mások a politikában. A média nagy része liberális irányultságú, de meggyőződésem, hogy a választók többsége ennél konzervatívabb beállítottságú.
A politika helyzete ebből a szempontból kétségbeejtő, de ha jobban megnézzük, a jelenlegi politikusok nem annyira liberális meggyőződésűek, mint az egyes médiumok. Az emberek egy része elhitte, hogy a szlovák konzervativizmus képviselője lehet Matovič pártja. A kormányfőtől ez egy ravasz húzás volt, hogy a liberálisokat és a konzervatívokat is meg akarta szólítani.
A konzervatív oldalon keletkezett egy űr, amit Matovič be akart tölteni…
Igen, ez valóban így volt, a konzervatív oldal egyik nagy hibája ugyanis, hogy hiányzik egy karizmatikus személyiség, amely egyesíteni tudná ezt az erőteret. Ezt a szerepet régebben a KDH töltötte be, de a párt elhasználódott, ezért ezt már nem tudja betölteni, még akkor sem, ha egy viszonylag állandó szavazóbázissal rendelkezik, azok a szavazatok most már rendre a kukában landolnak.
A Štandard újság az utóbbi két hétben a szerencsejátékokról indított el társadalmi vitát a világhálón, amely mindenképp érdekes és újszerű. Néhány város már betiltotta a szerencsejátékokat, ez pedig mindenképpen jó irány. Az emberek rengeteg pénzt költenek szerencsejátékra, az állam pedig semmit sem kezd a helyzettel. Ez pedig egyre aggasztóbb jelenség, mert amikor a járvány előtt az emberek játékgépeken játszottak, abból legalább az állam adót szedett, a pénz pedig megmaradt a falvaknak és a városoknak. Az online játék esetében az állam nem kap semmit, ez egy színtiszta pénzégetés, mert minden elveszik, vagy külföldi cégekbe vándorol. Ha a parlamentben erőteljesebben lennének jelen a konzervatív képviselők, akkor látnák, hogy a szerencsejátékok miatt esnek szét a családok, nő a feszültség a társadalmon belül. Ők eközben arra várnak, hogy ezeket valaki más hozza fel.
Kotlebáék a konzervatív értékeket képviselik? Ők magukról ezt állítják…
Kotlebáék valóban a konzervatív értékek mentén szavaznak egyes témáknál, mint például a migrációs politika, vagy a gendertéma, de egyetértek önnel abban, hogy ezek valójában nem azok a pártok, amelyek konzervatív értékeket vallanak. Ugyanakkor ez a jelenség ahhoz a kérdéshez juttat el minket, hogy vajon ez miért alakulhatott így? A környező országokban rendre van egy erős konzervatív párt, de Szlovákiában ez nincs így.
1989 novembere után két paradox helyzet állt elő. Magyarországon a fő posztkommunista párt a szocialista párt utódja, az MSZP volt. Más volt ez Csehországban, és Lengyelországban is, de nálunk Szlovákiában teljesen más helyzet állt elő. Nálunk a fő poszkommunista erő a VPN-ből nőtt ki. A másik különbség a környező országokhoz képest, hogy a konzervatív erő nem állt az ország függetlenségi törekvéseinek az oldalán. Szlovákiában kialakult egy nacionalista blokk, amelynek egy része baloldali volt, a másik pedig utilitarista. A csehszlovák generációnak nem sikerült megváltoztatnia ezt a trendet, a következő generációnak sem, a feladat tehát a következő nemzedékre hárul, nekik kell megváltoztatniuk a szlovák konzervativizmust.
és értékrendileg konzervatív szellemiséget képvisel. Ez egy deficit, amely a történelmünk során jött létre.
Mi a helyzet a szomszédos államokban? Nem kell messzire mennünk, vizsgáljuk meg a konzervatív pártok helyzetét a V4-en belül.
Magyarországon a mai Fidesz konzervatív, ám igaz, ott más feltételek alapján határozzuk meg a konzervatív pártokat, mint Szlovákiában. Ez így van például a kereszténység gyakorlatias felfogásával. Ha nálunk valaki olyan erővel bírna, mint a Fidesz, akkor például az abortusz kérdésében sokkal szigorúbban lépnének fel, valószínűleg az ilyen törvényt azonnal eltörölnék. Úgy gondolom,
A Fidesz is egy gyűjtőpárt, amely a jobbközépen helyezkedik el, ha a politikájának vannak egyes elemei, amelyek nacionalista beütésűek.
Mire gondol?
Mi ezt régebben leginkább akkor éreztük, amikor Orbán Viktor a kettős állampolgársággal jött elő, amely azért valljuk be, erősen nacionalista húzás volt. Régebben, amikor Budapestre jártam, úgy éreztem, a magyar politikusok kényszerűségből nem húzzák elő a szlovákiai magyarokat érintő témákat. De ez nincs így, ez egy céltudatos szemlélet.
Régebben a Fidesz nyitotta meg ezeket a témákat. Az elmúlt húsz évben ez elég gyakori jelenség volt. Nagyon sok szlovák közszereplő illette ezért kritikával a Fideszt, illetve néhány szlovákiai magyar, leginkább Bugár Béla és a körülötte lévő emberek is.
Maradjunk még geopolitikánál, nézzük meg, mi lehet a szerepe a V4-nek a jelenben és a jövőre nézve? A V4 működhet az Európai Unión belül, vagy feloldhatatlan ellentét van a kettő között?
Egyáltalán nincs ellentét a kettő között.
Ráadásul akkor a migránsok nagy része Magyarországon vonult át, Szlovákia, Csehország és Lengyelország ebből kimaradt. Magyarországra óriási nyomás nehezedett nemzetközi szinten. Úgy gondolom, Magyarország ebben helyt tudott állni, és egy nagyon fontos tanulságot szűrt le. Nemcsak a saját országhatárait védte meg, de a schengeni övezet határait is, tehát felelősségteljesen állt hozzá a feladathoz. Ezt később Angela Merkel német kancellárnak is be kellett látnia, hogy a nemzetközi kritikák ellenére Magyarország helyesen cselekedett. Az illegális bevándorlókat feltartóztatni, és védeni a belső határokat, szerintem alapfeltétele egy állam működésének. Az államnak joga van eldönteni, ki tartózkodhat a területén, kinek ad állampolgárságot, és kinek nem. Ez a konkrét eset is megmutatta, hogy a V4-nek jelentős szerepe van.
A másik fő ok, hogy ha Lengyelországot és Magyarországot ideológiailag kritizálja az Európai Unió, akkor cserben hagyjuk őket. A szlovák kormánynak erősebben kellene ragaszkodnia a V4-hez.
Érdekes megfigyelni, hogy a V4-n belül mintha egy törésvonal lenne. Az egyik oldalon Magyarország és Lengyelország áll, nagyobb hangsúlyt fektetve a szuverenitásra, a másik oldalon pedig Csehország és Szlovákia, a mélyebb európai integrációt tartva fontosabbnak. Helyénvaló ez a felosztás?
Nagyon rossz, hogy a V4 ilyen megosztott lett. Én nem gondolom, hogy ez a V4 végét jelentené, ám biztosan gyengíti az együttműködést. Csehországban a miniszterelnök korrupciós botrányokba keveredett, s ezáltal meggyengült, a szlovák diplomácia pedig nem nőtt fel a feladatához. A külügyminiszterünk, Ivan Korčok (SaS) az euroatlantizmust úgy erőlteti, mintha ez lenne a legfontosabb téma, holott ez nagyon nem így van. A legutóbb azt mondta, meg kell erősíteni az amerikai haderőt a V4-en belül. Nem tudom, ezt hogyan gondolja, mert a többi országban, különösen Lengyelországban jelen van az amerikai hadsereg, de Szlovákiában erre nincs társadalmi támogatás.
Egy érdekes kommentárt lehetett olvasni a Postoj portálon: hiba lenne, ha Szlovákia kilépne a V4-ből, mivel ez egy szétválaszthatatlan régió. Ez egyébként egy reakció volt a Za ľudí egyik képviselőjének megszólalására, aki azt állította, Szlovákiának azért kell elhagyni ezt a társaságot, mert Lengyelország és Magyaroroszág az autokrácia felé tart, és ez Szlovákiára nem lenne jó hatással. Mi a véleménye erről?
Igen olvastam ezt a kommentárt. Ezt egyébként Tomáš Valášek (Za ľudí) vetette fel, amely szerintem egy eléggé szerencsétlen és rosszízű kijelentés volt. Ez tényleg nagyon szomorú hozzáállás, ami a szlovák külpolitika gyengeségét mutatja. A V4 számunkra nagyon fontos, Szlovákia ebből a közép-európai egységből nem szállhat ki.
Magyarországon a politikai rendszer nagyon monokratikus, de ez az ottani választások sajátossága. Orbán a kétharmados többséget az emberektől kapja, a választásokat nem csalják el. Lengyelország megint egy másik példa, ott erős az ellenzék, sokkal erősebb, mint Magyarországon. Lengyelországban a kormánypárt nem rendelkezik kétharmados többséggel, tehát az alkotmányt sem tudják megváltoztatni. Azokat a reformokat, amelyeket véghezvitt, például a bíróságok változtatása, a nyugdíjtámogatások, olyan módszerrel vitték véghez, mint Szlovákiában. Tehát mi a reformokat a lengyelországi rendszer szerint visszük véghez. Ilyen értelemben nem látom értelmét annak, hogy kritizáljuk Lengyelországot.
Az Európai Unió gyakran kritizálja Magyaroroszágot. Szerintük Magyarország már nem jogállam. Ön hogyan látja ezt, jogosnak véli a kritikát?
Az Európai Unió különböző dolgok miatt kritizálja Magyarországot. Sokszor amiatt, hogy Magyarország konzervatív törvényeket alkot, például nemrég alkotmányba foglalták, hogy a házasság csak férfi és nő között valósulhat meg. Tehát az ilyen kritikákat ideológia mentén fogalmazzák meg Magyarországgal szemben.
A migrációs politika miatt is bírálták Magyarországot.
Igen, de a migrációs politikával Orbán Viktor a saját választóinak üzent. Magyarországon vannak bizonyos problémák, azonban ezt nem az Uniónak kéne megoldania, ezeket az országon belül kell rendezni. Létezik egyfajta politikai dominancia, amely már nem biztos, hogy korrekt. Ugyanakkor ezek mind olyan dolgok, amelyekről csak a magyarok dönthetnek.
Nézze, ha a világ nem kritizálja a katalán vezetők bebörtönzését Spanyolországban, akkor nem hiszem, hogy Magyarországot amiatt kellene bírálni, mert egyes vélekedések szerint nincs teljes sajtószabadság. Nem mindenkinek tetszik ez a jelenség, de ennek ellenére Magyarország még mindig egy demokratikus állam.
Térjünk vissza Szlovákiába. Érdekelne, mi a véleménye a szlovákiai magyarokról. Kisebbségben élünk, hogyan őrizhetjük meg az identitásunkat, illetve milyen módon lassítható az asszimiláció?
Engem zavar az asszimiláció, szerintem ez meglepetésszerűen erős, de ez olyan dolog, amelyről csak a magyarok tehetnek, nem hiszem, hogy a szlovákok ebbe valamilyen módon beleavatkoznának.
Ön szerint például a kilencvenes években nem volt erős asszimilációs nyomás?
Az akkori időkben az asszimiláció nem volt olyan erőteljes, annak ellenére, hogy erős volt a nyomás a Mečiar-kormányok részéről.
Az is egy érdekes dolog, hogy az egyetlen magyar egyetemet Komáromba helyezték, ami egy kisváros. A diákoknak pedig nem vonzó egy olyan kisváros, mint Komárom, ezért mennek inkább Budapestre tanulni. De ha magyar egyetem lenne például Pozsonyban, vagy valamelyik nagyobb városban, akkor a magyar fiatal elit számára sokkal attraktívabb lenne egy ilyen helyen tanulni. A magyar egyetemisták így három részre szakadnak: egy részük Komáromban tanul, mások Magyarországon folytatják a tanulmányaikat, és vannak, akik szlovák egyetemeken diplomáznak. Végső soron ez a megosztás a magyar közösséget is gyengíti. Ez így volt a Nagy-Magyarország idején is, a szlovákok, ha érvényesülni akartak, akkor a fővárosban, Budapesten is helyt kellett állniuk, nem maradhattak a végeken és az elmaradott vidékeken. Ugyanez a helyzet a magyar kisebbséggel is Szlovákiában. Ha a szlovákiai magyarság politikailag és kulturálisan is érvényesülni szeretne, muszáj, hogy Pozsonyban is láttassa magát, mert csak így tudja magára vonni a figyelmet. Ez persze nem egyszerű dolog, mert a magyarok Szlovákiában kisebbségben vannak, de ez létszükséglet a magyar közösség számára.
A szlovákiai magyaroknak nyíltan fel kell vállalniuk a magyar nemzetiséget, ha magyaroknak érzik magukat. Ha nem azok, akkor nem kéne találgatni, és keveredni ezzel a kettős nemzetiséggel: valaki vagy magyarnak érzi magát, vagy szlováknak. Ez persze nem jelenti azt, ha az egyiket választom, akkor a másik ellen vagyok, de ha egy bizonyos nyelvet beszél valaki, akkor valamilyen nemzetiséghez csak tartozik.
Ravasz Ábel azzal érvelt, a magyar anyanyelvű romák a roma mellett fel tudják tüntetni a magyar nemzetiséget is, ez pedig a magyar kisebbséget erősítheti.
Szerintem ez egy abszurd dolog, mert így nem lesz erős a roma, de a magyar identásuk sem. Ez megint csak azt eredményezi majd, hogy egy torz eredmény születik, amely az adott kisebbséget nem viszi előre. A magyaroknak meg kell őrizni a saját identitásukat, amely erős alapokon áll, és nem sért más nemzetiségeket. Ez a módszer pont fordítva sülne el, a vegyes házasságban élő magyarok már nem térnének vissza eredeti nemzetiségükhöz, és ez még nagyobb asszimilációhoz vezetne. Ezért nem értettem és nem tartottam szerencsésnek Ravasz Ábel ötletét. Szerettem volna, ha a szlovák kormány arról dönt, hogy kiveszi a második nemzetiség megjelölését a lehetőségek közül, de sajnos ez nem sikerült.
A 2020-as februári parlamenti választásokat követően először fordult elő, hogy a szlovák törvényhozásba egyetlen magyar érdekeltségű párt sem jutott be. A Célkeresztben című műsorban foglalkoztak is ezzel a témával. A két vendég Duray Miklós és Nagy András voltak. Hogyan érzékeli a szlovák közeg azt, hogy a magyar pártok ennyi idő után sem tudnak egy egységes pártba tömörülni?
A szlovákiai magyaroknak ez egy második Trianonnal ér fel. Ne sértődjön meg, de a szlovákoknak ez mindegy. A nagy többséget ez nem is érdekli, a magyarokkal nincs semmi bajuk, de nem is félnek tőlük. A félelem csak akkor volt jelen, amikor a magyar nacionalizmust Budapestről generálták, de amúgy a szlovákoknak abszolút semmi bajuk a magyarokkal, nem is érzik magukat megfélemlítve. A szlovákiai magyar politika sikertelensége érthetetlen, de úgy gondolom, ez összefüggésben lehet az asszimilációval.
Tehát ez egy demográfiai probléma. Ez pedig az önök kezében van, ha a szlovákiai magyarság túl akar élni, csakis úgy lehetséges, ha minél több magyar gyermek születik. Ez egy évtizedes jelenség, a magyaroknál kevesebb gyerek születik, mint a szlovákoknál. A sikertelenség másik oka politikai. Ha jól értem Duray Miklós kritikáját, akkor a múltban nagy nyomás nehezedett Budapestről a szlovákiai magyar politikára, amely szétválasztotta őket. Tehát a döntéseket nem az itteni szlovákiai magyar politikusok hozták meg, hanem Budapesten születtek meg, és ez sokszor az egyes szlovákiai magyar politikusok akarata ellenére történt. A szlovákiai magyar politika pedig leépült, és kénytelen volt idegen döntésekre hagyatkozni.
És mi a véleménye Bugár Béláról, arról, ahogy befejezte?
Bugár Béla korszaka lezárult, az már az önök feladata, hogy egy vezéregyéniséget találjanak. Én drukkolok maguknak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
