Identitásunk gyökereit próbálták felkutatni a Kiss Lajos Néprajzi Társaság Topolyán megszervezett konferenciáján. A Petőfi évhez is kapcsolódó rendezvény képzőművészeti kiállítás megnyitójával kezdődött, majd a jellemünket és múltunkat meghatározó, sorsformáló emlékeinket idézték fel egy beszélgetéssel.
A magyar lángelmét idézték
A Kiss Lajos Néprajzi Társaság a magyar kultúra napja alkalmából jellemünket és múltunkat meghatározó, sorsformáló emlékeinket idézte fel konferenciáján. A topolyai Művelődési Ház kiállítótermében megnyílt Silling N. Mária pasztellképeinek kiállítása, majd Lovas Ildikó íróval az ízlésről beszélgetett dr. Szőke Anna, a társaság elnöke. Megzenésített Petőfi verseket adott elő Kónya Sándor, és szintén a Petőfi év kapcsán Lukács Lilla, a VM4K munkatársa tartott előadást.
A kék szín különféle árnyalatai dominálnak Silling N. Mária, kupuszinai képzőművész alkotásain. Angyalok, egyházi szobrok ihlette vitrázsszerű képek, szabad asszociációk, figurális kompozíciók díszítik a kiállítóterem falát. Az alkotó új korszakának képeit hozta el a topolyai Művelődési Házba, a magyar kultúra napja alkalmából. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság szervezésében ezúttal a képzőművészet, az irodalom és a zene nyomvonalán ünnepelték a magyar kultúra napját. Dr. Szőke Anna, a társaság elnöke elmondta, hogy a konferencia programja kapcsolódik a Petőfi-évhez is.
– Több mint tíz éve vagyok a társaság elnöke, vezetője. Azóta mindig megünnepeljük a magyar kultúra napját, különböző tematikával. Arra gondoltam, hogy ne mindig a néptánc és a népzene domináljanak, hanem keressük meg azokat a dolgokat, amelyeket hozunk gyermekkorunkból, és a magyar identitásunkat meghatározta. Persze erre mindig később jövünk rá, felnőtt korunkban. Lovas Ildikó író egyik esszéjében találtam egy olyan mondatot, ami arra utal, hogy csiszolni kell, táplálni az identitásunkat, és ahogyan erről vele beszélgettem, felmerült az ötlet, hogy miért ne beszélne ő arról, hogy neki hogyan alakult ki az identitása, a magyar önazonosság tudata. De szerettem volna, hogy egy képzőművészeti dolog is legyen, és Schilling N. Máriát kértem fel, akinek több kiállítása is volt a múlt évben. Díjazott is volt Nyugat-Bácskában, és megbeszéltük, hogy legyen egy kiállítása itt is – nyilatkozta dr. Szőke Anna.
A zentai városi múzeum művészettörténésze, Szarka Mándity Krisztina értékelte a képzőművész munkáját, ő nyitotta meg a kiállítást. A rendezvény keretében, két részben ünnepi hangulatot teremtett Kónya Sándor a megzenésített Petőfi versekkel. Ő is az egész évet, a 2022-est arra szánta, hogy összeválogatta, gyűjtötte ezeket a dalokat. Kónya Sándor nótává vált Petőfi dalokat adott elő. Elmondása szerint így adózik Petőfi emlékének, valamint azoknak a dalszerzőknek, akik dallamokat írtak az ő verseire. – Ezek a dalok nótákká változtak, folklorizálódtak, népiesedtek, nem túlzás azt állítani, hogy népdallá vált némelyik. Gyermekkorom óta Petőfi az ideálom, és úgy éreztem, hogy ezzel az előadással tartozom neki. Valójában nem csak az ő verseiben, minden versben van dallam, csak ki kell tudni bontani – nyilatkozta.
„Az ízlés nem úgy alakul, hogy alakítják, hanem csiszolódik benyomások által, eltérő impulzusok hatására.” Ez a Lovas Ildikó-idézet szolgált alapul a topolyai kultúra napi beszélgetéshez. – Minden, amiben nevelődünk, első gyerekkori emlékeink, azok, amelyek meghatároznak bennünket – emelte ki a József Attila-díjas író. Véleménye szerint a magyar kultúra az, amit el tudunk mondani, amihez vissza tudunk nyúlni a lelkünkben. A beszélgetés során felmerült, hogy melyek azok a források, melyek azok a kihívások, melyek azok az új élmények, új könyvek, mi az, ami meghatározó, ami által ezt az egy kiemelt napot ünnepeljük. Véleménye szerint a mi kultúránk minden, ami bennünket megkülönböztet az amerikanizálódott világtól, a globális világtól. – A lokalitás ereje az, ami bennünket meg tud tartani a magyar kultúrában. A lokalitás az, ami szerintem mindig újra és újra felfedezhető és kifogyhatatlan, mert új alkotások születnek, és a kultúra így teremtődik az alkotások által, és természetesen a hagyományőrzés által is. De aki előadja a népdalt, az önmagát is belerakja, nemcsak egyszerűen előadja. Ide kapcsolódik még a Petőfi 200 rendezvénysorozat. A lényege, a Mozdulj Petőfinek, hogy mi mozduljunk, hogy mi találjuk meg, hogy mi az Petőfiben, ami fontos – mutatott rá az írónő.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
