Hagyományteremtő céllal szerveződött meg az a rendezvény augusztus 20-án, mely I. István királyunk államalapító tevékenységét volt hivatott bemutatni a jelen eseményeivel és a mai kor magyar emberének küldetésével összefüggésben. A nyelvtörvény fenyegető réme sem akadályozhatja meg, hogy a kárpátaljai magyarság nemzeti ünnepeit méltassa, „inkább az összefogásra helyezzük a hangsúlyt” – hangzott el többször is a jelenlévő vendégek szájából. Dr. Dupka György író, Tiszabökény díszpolgára kezdeményezésére megvalósuló eseményre hivatalos volt a Tiszaháti értelmisége, a helyi oktatási és kulturális intézmények képviselői, az egyházi elöljárók és mindazok a kultúrapártoló személyek, akik fontosnak érzik a magyarságuk megőrzését.
A Tiszaháti Tájmúzeum kertje adott otthont a Hármas halom, kettős kereszt köré szerveződő programnak, melyre múlt pénteken délután 3 órakor került sor. Nagy Margit igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, örömének adva hangot, hogy az I. Szent István-nap megvalósulhatott. A Tisza Csillag Kórusnak köszönhetően kezdetnek a Himnusz hangjai csendültek fel, megdobogtatva a szíveket, s éneklésre buzdítva mindenkit. A tiszabökényi asszonyokból álló énekkar több hazafias dallal szórakoztatta a közönséget.
Szabó Pálócz Attila (Független Vajdasági Értelmiségiek Szövetsége (FÜVÉSZ) Alapítvány elnöke), Ürmös Attila vajdasági írók, Lőrincz P. Gabriella költőnő, a Magyar Írószövetség elnökségi tagja is helyet foglalt a meghívott vendégek soraiban, erősítve a magyar-magyar kulturális, határokon átívelő kapcsolatokat. A Péterfalvai Kistérség önkormányzatának vezetője, Oroszi József polgármester a szent istváni út folytatására intett.
„Megmaradásunk záloga keresztyénségünk megtartása. Ha meg akarunk maradni magyarként a Kárpát-medencében, úgy kell cselekednünk, mint első királyunk, aki bátran kiállt a keresztyén értékek védelme mellett” – hangzott el. Beke András Mihály, Magyarország Beregszászi Konzulátusának első beosztott konzulja megemlékező beszédében köszöntötte az egybegyűlteket és elmondta, a magyar kormány, ahogy eddig, ezután is kiáll minden magyarért.
Barta József, a KMKSZ alelnöke, megyei tanácsi képviselő beszédében kiemelte személyes felelősségünket, hogyan viszonyulunk a magyarság megmaradásásának kérdéséhez. Jó példa I. István király, aki vállalta, hogy akár harcok árán is eléri nemes célját, ami nem volt más, mint egy előremutató nyugati keresztyén jövőkép. „Ma a keresztyén országot szervező államférfit méltatjuk, aki szép örökséget hagyott ránk. Az ő választása a mi életünkre is kihatással van. Ahogy a mi választásunk is befolyásolja a nemzet sorsát. A kárpátaljai magyaroknak is dönteniük kell, maradnak szülőföldjükön és küzdenek jogaiért, az anyanyelven való oktatásért vagy lemondanak a történelem biztosította természetes jogaikról?
Dr. Zubánics László történész, az UMDSZ elnöke, István király Imre herceghez írott „Intelmekből” idézett: „Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.” Végezetül, de nem utolsósorban Dupka György foglalta össze a történelmi tényeket a magyarság Kárpát-medencében betölt múltbeli, jelenlegi és jövőbeli helyével kapcsolatosan, rámutatva: a kárpátaljai magyarságnak össze kell fognia ahhoz, hogy fennmaradjon!
Hunyadi Attila, Máramaros-Ugocsa Református Egyházmegye esperese áhítatában elmondta: „Azért tehetjük meg, hogy anyanyelvükön ünnepelhetünk ma, mert Isten előkészítette ezt az alkalmat. Isten eszközként embereket, életeket használ fel, formál minket, elhív, így István királyt is, akiről tudjuk, hogy ő az, aki a keresztyénséget a magyarokkal megismertette. És államalapításunk ünnepe egyben az Újkenyér ünnepe is. „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.” – olvassuk Máté evangéliumának 6. részében, az úri imádságban. S hogy szerezzük a kenyeret? Imádsággal és munkával.” Mert a kenyér szükséges a test táplálásához, az imádság pedig a lélek táplálásához. Amikor a hívő ember „kenyeret” kér, mindig Istenre néz, és nem magában bízik, hanem abban a mindenható Úrban, aki őt megtartja. Weinrauch Márió, a tiszabökényi római katolikus egyház plébánosának szavai is továbberősítették azt a gondolatot, miszerint Isten tud csak egyedül gondoskodni rólunk, s betölteni szükségeinket. A kenyér megáldásával, hozott föld ünnepélyes kiszórásával, illetve a kettős kereszt megkoszorúzásával fejeződött be az ünnepség.
Bodnár Diána
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
