Előzmények és következmények: Mexikó zsidó arca

Napok óta attól hangos a nemzetközi sajtó, hogy Mexikóban egy baloldali zsidó nőt választottak elnökké Claudia Sheinbaum személyében, akinek saját bevallása szerint kulturális és világnézeti okokból is fontos a származása. Ennek fényében már könnyebben megérthetjük, hogy a latin-amerikai országok közül miért Mexikóban bírálják a legkevésbé Izraelt.

Az alábbi pár sorban azokra a kérdésekre keressük a választ, hogy

  • mikor és hogyan kerültek a zsidók Mexikóba,
  • voltak-e közöttük magyarországi kötődésűek,
  • hol és milyen körülmények között éltek/élnek Mexikón belül,
  • Izraelből hogyan látják a mexikói zsidóságot,
  • milyen szerepük volt/van az ország irányításában.

  • Az említett tanulmánykötet Anderle Ádám szerkesztésében: Zsidóság a hispán világban

    A témával kapcsolatban a legjobb magyar nyelvű tanulmánykötet a Szegedi Tudományegyetemen jelent meg Anderle Ádám szerkesztésében Zsidóság a hispán világban címmel. (SZTE Hispanisztika Tanszék, Szeged, 2004.)

    Tudomásunk szerint a spanyol és portugál gyarmatosítást megelőző években nem éltek zsidók Amerika földjén. Herman Cortes 1521-ben foglalta el Mexikót, számos „titkos” zsidó katonája kíséretében, ők az úgynevezett conversosok, kényszerrel keresztény hitre áttért zsidók. Ez időben a zsidó vallás tiltva volt Spanyolországban, ezért sok izraelita kerekedett útra és Nueve Espanába (Új Spanyolország), azaz Mexikóba vándorolt, annak reményében, hogy itt igazi zsidó életet tudnak majd élni. Mexikó első spanyol vezetője, Antonio de Mendoza, történészek szerint szintén conversos volt.

    Hírdetés


    Antonio de Mendoza arcvonásainak tanulmányozása is megérne egy misét

    A XVII. század első felében egyre több és több új conversos érkezett Mexikóba, főként Mexikóvárosba, Acapulcóba, Veracruzba és Campechéba. Azért e városokba, mert ezekben adódott a legtöbb lehetőség a kereskedelemre. 1642 és 1649 között a conversosok és a kriptozsidók egy újabb inkvizíciót szenvedtek el. Ezután a teljes gyarmatosítás időszakában sem Spanyolországba, sem a fennhatósága alá tartozó területekre vallásgyakorló zsidó nem léphetett be. II. Fülöp spanyol király megalapította az Új Leóni Királyságot (1582), melynek kormányzójává Don Luis de Carvajalt nevezte ki. Carvajal conversosok leszármazottja volt. Az új királyság területén Carvajal örömmel fogadta a zsidókat és keresztényeket egyaránt, a helyiek 75%-a conversos volt. Unokaöccse, Louis Rodriguez Carvajal nem titkolta zsidó mivoltát a királyságban, sőt másokat is arra biztatott, hogy vállalják fel származásukat. 

    1865-ben I. Miksa császár egyik rendeletében vallási toleranciát rendelt el. Európai és amerikai zsidó szervezetek vezetőivel Mexikóba látogatott, hogy felmérjék az ide vándorlás lehetőségeit. 1864 és 1867 között a mexikói uralkodó sok zsidót hívott meg Franciaországból, Belgiumból és az Osztrák–Magyar Monarchiából, hogy telepedjen le országában. 1867-ben mindössze 20 zsidó család élt a közép-amerikai országban.

    A reformháború éveiben megerősödtek a liberális eszmék az országban, aminek következményeként az államba érkező zsidók állampolgársághoz és egyenjogúsághoz jutottak. Az 1880-as években nagyon sok zsidó érkezett Mexikóba, mert a helyi kormány izraelita bankárok segítségével akarta felélénkíteni az ország gazdaságát. 

    A jelenlegi mexikói zsidóság közel felének ősei e menekülthullámmal érkeztek az országba. Az 1900-as népszámlálás adatai szerint mindössze 134 zsidó élt Mexikóban. 1950-ig 7300 zsidó érkezett Kelet-Európából, 2640 Spanyolországból és az egykori Oszmán Birodalom területéről, 1620 pedig Kubából és az Egyesült Államokból. Ezen különböző zsidó csoportok megalapították saját hitéleti és szociális intézményeiket. 1901-től a török zsidók nyílt istentiszteleteket tartottak, 1905-ben pedig megalapították az ország első Talmud-Tóra központját, fiúk részére. Az első hivatalos zsidó szervezet az országban az 1912-ben létrehozott Monte Sinaí volt. A mexikói forradalom kezdetén (1910) rengeteg zsidó hagyta el az országot, de amint vége lett a megmozdulásnak, ismét szép számban érkeztek az államba. 1917 és 1920 között főként Oroszországból, Lengyelországból, Litvániából, a Balkánról valamint a Közel-Keletről vándoroltak ide az izraeliták. Ne feledjük: Claudia Sheibaum nagyszülei is Litvániából és Bulgáriából érkeztek Mexikóba.

    1929 után, a nagy gazdasági világválság éveiben azonban csökkent a migráció, és felerősödött az elvándorlás. Míg a XIX. században a katolikus egyház eléggé zsidóellenesnek mutatkozott, a kormány retorziói és az erősödő protestantizmus a XX. században sokkal hevesebb indulatokat váltottak ki, mint a zsidó közösség jelenléte.

    A Magyarországról kivándorló zsidók többsége 1920 és 1950 között érkezett Mexikóba. Az első bevándorlási hullám 1929-1930-ban tetőzött. Ekkor érkeztek Magyarországról a legtöbben. 1934-ben betiltják a zsidó bevándorlást Mexikóban.

    A Magyarországról érkező zsidó bevándorlók utolsó nagy csoportja 1946-1947-ben éri el Mexikót. Általánosan igaz, hogy a magyarországi belpolitikai helyzet változása volt a kivándorlás fő rugója, és nem a Mexikó iránt érzett szimpátia. A bevándorló magyarországi zsidók átlagéletkora 20 és 40 év között volt. Időseket és gyerekeket alig találunk köreikben.

    40-50 ezer körülire becsülhető a jelenleg Mexikóban élő zsidók lélekszáma, kiknek 75 százaléka Mexikóvárosban él. A Comité Central Israelita in Mexico City nevű közösség adatai alapján lakik ennyi izraelita az államban, azonban ők csak az ortodox és konzervatív zsidókat tartják számon, a vallástalan és egyéb, pl. reform irányzatok követőit nem. Mexikóban a világon a legalacsonyabb a vegyes házasságok aránya; a zsidók 94 százaléka egy másik zsidót választ magának házastársul. Majdnem a teljes mexikói zsidó lakosság (95%) kapcsolatban áll a hitközséggel, és a zsidó gyerekek 95 százaléka a 16 zsidó iskola valamelyikében tanul.

    Jól példázza ezt a mexikói „Tóra városa”, az első olyan település Latin-Amerikában, amelynek lakossága szinte kizárólag haredi ortodox zsidókból áll. A Mexikóvárostól mintegy 75 mérföldre délnyugatra fekvő kisvárosban épülő falu 40 házzal indul, és azt remélik, hogy 2024-re 120 családot vonz majd. Kezdetben körülbelül egy-egy négyzetmérföldes területet foglal majd magában, és egy jesiva, zsinagógák és iskolák az askenázi és szefárd lakosság számára, egy kóser szupermarket, valamint egy tornaterem-komplexum medencével, gyógyfürdővel és sportolási lehetőséggel kap majd helyet benne. A projekt vezető fejlesztője, Moises Shemaria, aki szintén nem haredi, az alapkőletételi eseményen mondott beszédében megemlítette: „Nyitottak vagyunk a mexikói és latin-amerikai haredim befogadására. Argentínából, Venezuelából, Panamából, Chiléből és máshonnan érkező testvéreink megérdemlik, hogy első osztályú helyen éljenek a Tórával.”

    A Héber Egyetem demográfusa, Sergio DellaPergola szerint Mexikóban körülbelül 40 000 zsidó él. Becslése szerint Latin-Amerika egészének zsidó lakossága 379 200 és 707 000 között van: az alacsonyabb szám a „zsidó törzsnépesség”, vagyis azok, akik határozottan zsidónak vallják magukat, a magasabb szám pedig azokat számolja, akik „eléggé” zsidó származásúak ahhoz, hogy lehetőségük legyen izraeli állampolgárságért folyamodni.

    Mexikó a világ 14. legnagyobb és 11. legnépesebb állama. Napjainkban a helyi zsidóság nem éri el a népesség egy százalékát sem, azonban ez az egyik a diaszpórában található izraelita közösségek közül, ahol a zsidóság lélekszámának növekedése prognosztizálható. A mexikói zsidó közösség erős gyökerekkel rendelkezik. Nyíltan zsidó személyek magas politikai pozíciókat töltenek be, sok mexikói zsidó található az üzleti, gazdasági, és művészeti életben is. 

    Tóth Máté
    történész

    (Kuruc.info)


    Forrás:kuruc.info
    Tovább a cikkre »