A XX. század számos területen hozott változásokat az emberek életében. A háborúk sorra váltották egymást, ezzel megváltoztatva a mindennapi élethez szükséges feltételeket. A boldog békeidőkben járunk, az Osztrák-Magyar Monarchia területén, amikor Herencsvölgy nevű községben, 1903. május 17-én napvilágot látott gróf Domszky Pál, a jelentős történelmi múlttal rendelkező Dąmbski család leszármazottja.
Ősei között találjuk Władysław Dąmbskit, aki Sobieski János lengyel király 1684. évi bécsi hadjárat során esett el, valamint Nikodem Dąmbskit, aki a Lengyel Légió tisztjeként harcolt 1849. április 6-án, az isaszegi csatában. Domszky Pál családja az első világháborút követően költözött Budapestre, így a gimnáziumi tanulmányait Kőbányán végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta tanulmányait, ahonnan a párizsi Sorbonne-ra vezette az élet. Kiskorától kezdve orvosnak készült, de jogot végzett. Érdekes tervei és tanulmányai ellenére azonban történészként fejezte be pályafutását. Budapesten folytatott tanulmányai alatt megalapította a Magyar-Lengyel Főiskolai és Diákszövetséget, amelynek később vezetőségi tagjává is kinevezték. Ekkor kezdődött a lengyelekkel kapcsolatos történelmi, kulturális és családkutatási tevékenysége is. Számos fontos esemény köthető nevéhez. Ő kezdeményezte az esztergomi Sobieski-emlékmű felállítását, valamint titkára volt a Magyar Országos Bem Bizottságnak, akik 1929-ben Bem József hamvait Aleppóból Tarnówba szállították. 1933-ban költözött Lengyelországba, ahol két évvel később megházasodott. Felesége a házasságkötés után felvette az Anna Dąmbska nevet. Anna szintén egy előkelő lengyel nemesi család sarja volt.
gróf Domszky Pál (1903-1974) (Forrás: Pannonia Sacra Társaság)
Domszky Pál gróf a második világháború alatt maga köré gyűjti a lengyelországi magyarokat, és az ő közreműködésükkel a Lengyel Főkormányzóságban megszervezi a Magyar Szövetséget, amely Varsó és Krakkó mellett Lwówban és Radomban is működtetett csoportot. Domszky mindig nagy figyelmet fordított a rászorulókra és szenvedőkre, és megbecsülést, valamint méltóságot szerzett a magyar névnek. A magyar diplomáciai külképviselet tevékenységének beszüntetése után ő maga vette fel a kapcsolatot a Berlini Magyar Követséggel, és engedélyt kapott arra, hogy elláthassa a megszállt Lengyelországban élő magyarok képviseletét. Ennek megfelelően konzulként működött, ám ellátott tevékenysége bőven meghaladta a konzuli feladatkört. A Magyar Szövetség és a lengyelországi magyar kolónia vezetőjeként fontosnak látta a kapcsolattartást a lengyel Honi Hadsereg (Armia Krajowa) főparancsnokságával, és a meglévő magyar kapcsolatok segítségével fegyvereket tudott szerezni a varsói felkelőknek. Ha úgy látta, hogy lengyeleket kell menekítenie, akkor Magyarországra terelte az embereket. Kapcsolatot tartott Varga Béla balatonboglári plébánossal is, aki segítette a boglári lengyel menekülteket. A menekítés mellett a helyben történő segítségnyújtásra is nagy hangsúlyt fektetett. A Vöröskereszt segítségével gyógyszereket és orvosi eszközöket szállított egy varsói kórház számára. Családját 1944 januárjában Magyarországra küldte, ahová ő maga csak 1944 nyarán tért vissza. Budapest 1944-es ostromát a Zichy utcai villájában éli át családjával, ahol segítségével zsidó származású családok lelhettek menedéket a német tisztek elől.
A háborút követően a kommunista hatalom elköltözésre kényszerítette a fővárosból, így vidékre költözött. Nógrád megyei településeken helyezkedett el mint fatelepkezelő, vagy néhol bérelszámoló. Budapestre való visszaköltözését a hatóságok csak 1964-ben engedélyezték számára. Ekkoriban aktív munkájának köszönhetően először csak tagja, majd alelnöke lett a Magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesületnek, és rendszeresen látogatta a Lengyel Kulturális Intézetet.
A hatvanas-hetvenes években rendszeresen keresték „Pali bácsit” azok a fiatalok, akik érdeklődtek Lengyelország iránt, esetleg meg szerették volna tanulni a nyelvet, vagy esetleg csak a közelmúlt történelméről máshol nem hallható információt szerettek volna megtudni.
Domszky Pál emléktáblája Varsóban (Forrás: Pannonia Sacra Társaság
Sokat foglalkozott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc magyar és lengyel résztvevői sorsának kutatásával. Így lett az isaszegi Múzeumbarátok Köre Elnökségének tagja, valamint így jutott fontosabb szerephez a Falumúzeum adattári munkaközösségében is. Ő volt az egyik kezdeményezője annak is, hogy Isaszegen a községháza falára, valamint a református templom homlokzatára helyezzenek ki a Lengyel Légió, valamint Wysocki Józef honvéd tábornok emlékére egy táblát.
A történész gróf Domszky Pál 1974. október 17-én, Budapesten halt meg. Jelmondata egész életét meghatározta: „Tudjátok jól, hogy míg élek, minden lengyel dolgot támogatok és pártolok.”
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
