A külhoni magyarok és a magyarországi független sajtó szomorú viszonyáról

A külhoni magyarok és a magyarországi független sajtó szomorú viszonyáról

Az Index vállalhatatlan fideszes megmentésének közepén volt a korábbi Mandiner-alapító Balogh Ákos Gergelynek egy olyan megállapítása, hogy lehet, hogy az ellenzéki újságírók nem kapják utasításba, miről írjanak, de van egy saját, jellemzően liberális/baloldali értékrendjük, ami meghatározza a szemükben különböző társadalmi témák fontosságát és így azt is, mennyit írnak róla.

Én ezzel nem tudok vitatkozni. Nincs felmérésem róla, de a magyarországi független média rendszeres olvasójaként azt látom, hogy ritkán van csak szó külhoni magyarokról, amikor igen, akkor is gyakran a Fidesz politikájához kötve (pl. szavazás vagy támogatások).

A Telex.hu és az Új Szó most együtt írtak arról, hogy áttekinthetetlen a magyarországi támogatási rendszer,  ráadásul erős politikai szálak, klientúraépítés motiválja a támogatások elosztását. Közben a cikkben alig van szó arról, miért indokoltak a támogatások és milyen jó eredményei vannak.

A tágabb kontextustól elvonatkoztatva, önmagában ezzel nem lenne semmi baj. A támogatási rendszer valóban átláthatatlan, jelentős részben személyes kapcsolatokon keresztüli kijárásra épül és így a Fidesz rendszere mélységében kezdte el behálózni a kisebbségi magyar társadalmakat.

A probléma ott kezdődik, hogy a magyarországi szavazók, különösen az ellenzékiek nem tudják, miért van szükség ezekre a támogatásokra, így sokan nem is támogatják őket.

Egy 2017-es MTA-kutatás alap­ján a magyarországiak 44%-a szerint van szükség, míg 39%-a szerint nincs szükség a határon túli magyarság állami támogatására. Egy másik 2017-es felmérésben a megkérdezettek 53%-a inkább nem tartotta helyesnek, hogy „a kormány több száz milliárd forinttal támogatja a külhoni magyarokat”.

Az MTA-kutatásban a megkérdezettek az 1-es, szinte semmit nem tud róluk és a 4-es, sokat tud róluk skálán átlagban 2,12-re tették az erdélyi magyarokat és 1,96-ra a felvidékieket. Ez ugye önbevallás, ha valaki sokat beszélget magyarországiakkal a kisebbségi magyarokról, akkor akár még negatívabb képet is kaphat a tájékozottságukról.

A külhoni magyarokról szóló magyarországi közbeszédben az egyik oldalon a meghatározó értelmezési keret a nemzeti összetartozás és szolidaritás, a másik oldalon pedig jobbára a „szavazatvásárlás” koncepciója, mely szerint a Fidesz az állampolgársággal és a támogatásokkal illegitim módon szavazatokat vesz olyanoktól, akik nem itt élnek és nem itt adóznak.

Hírdetés

Nagyon gyenge vagy akár teljesen hiányzik az a magyarországi beszédmód, amely társadalmi igazságossági kérdésként, egyenlőtlenségi problémaként beszélne a magyar kisebbségek rendszerszintű diszkriminációjáról és hátrányos helyzetéről. Így nincs olyan viszonyulási keret, amelyen keresztül azok a szavazók, akiknek a nemzeti összetartozás érzése nem kiemelten fontos, pozitívan tudnának tekinteni a támogatások indokoltságára.

Pedig a kisebbségi magyarok helyzete egyenlőtlenségi probléma. Ha a nyelvi jogokat, az állami erőforrások elosztását vagy akár az állami szimbólumrendszereket nézzük, akkor rendszerszintű egyenlőtlen bánásmódot látunk, ami igazságtalanul privilegizálja a többségi, míg diszkriminálja a kisebbségi állampolgárokat. A diszkrimináció hátrányos helyzetet eredményez, amit mutatnak a vagyoni és iskolázottsági különbségek is.

A magyarországi állami támogatások nem tudják ezt a hátrányos helyzetet felszámolni, de nem lebecsülendő mértékben ellensúlyozzák. Nélkülük a szlovákiai magyar kulturális élet töredéke létezne csak, lényegében nem lenne kárpátaljai magyar oktatás, szűkebb lenne az erdélyi magyar felsőoktatási kínálat, sokkal kevesebb magyar óvoda, iskola és középiskola épülne. A sort lehetne folytatni.

Itt térünk vissza a Telexhez és a magyarországi független médiához. Az ő felelősségük is, hogy tájékoztassák a Magyarországon élőket arról a helyzetről, amely kétmillió magyart és bő egymillió magyar állampolgárt érint. Ezt a feladatot tapasztalatom alapján a Telex és a többi független magyarországi média nem látja el ma megfelelő mértékben.

Lett viszont most egy cikk, talán majd cikksorozat is klien­túraépítésről és átláthatatlanságról. Arról, hogy politikusok által vezetett szervezetek kapnak pénzt egyebek mellett a „szlovákiai Tus­ványos” megszervezésére, hogy a Fidesz-kormány propagandamé­diát épít, és futballklubokat pénzel, hogy egyházaknak megy pénz templomfelújításra. Ráadásul mind­ez még feszültséghez is vezet a szlovák szomszédainkkal.

Miközben azt sejteti a cikk klientúraépítést állítva, hogy politikai támogatásért cserébe kap pénzt a Gombaszöget szervező és építő Sine Metu, a CSEMADOK vagy a PMSZ, nem ír semmit arról, valójában milyen értékes és fontos munkát végeznek ezek a szervezetek. Így az otthoni fideszes korrupcióból kiindulva, azt is gondolhatja a magyarországi olvasó, hogy a felsorolt politikusok lenyúlják a pénzeket, a projektek pedig semmi társadalmi értéket nem teremtenek. Ez nyilvánvalóan hamis kép.

Összességében ez a Telex-cikk nem érzékenyít, hanem felsorol mindent, ami vörös posztó lehet egy magyarországi ellenzéki számára.

Az olvasók konklúziója valószínűleg nem az, hogy igen, szükség van a kisebbségi magyarok magyarországi állami támogatására, hanem jobb esetben az, hogy fenébe ezzel a korrupt fideszes támogatási rendszerrel, rosszabb esetben az, hogy fenébe minden támogatással, amit a kisebbségi magyarok kapnak.

Ha a Telex nem profitorientált vállalkozás vagy politikai szervezet, hanem egy közcélú és társadalmilag érzékeny híroldal, akkor egy olyan témát, mint a külhoni támogatások, a teljességében be kellene mutatniuk, bemutatva a kisebbségi magyarok helyzetét és azokat az eredményeket, értékteremtő munkát, amiket a támogatások tesznek lehetővé.

Lehet, hogy kevesebb kattintást és így reklámbevételt hoz, de igazabb lesz a hírportál, a szerző által (havi utalásokkal is) támogatott küldetéséhez.


Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »