Az Index vállalhatatlan fideszes megmentésének közepén volt a korábbi Mandiner-alapító Balogh Ákos Gergelynek egy olyan megállapítása, hogy lehet, hogy az ellenzéki újságírók nem kapják utasításba, miről írjanak, de van egy saját, jellemzően liberális/baloldali értékrendjük, ami meghatározza a szemükben különböző társadalmi témák fontosságát és így azt is, mennyit írnak róla.
Én ezzel nem tudok vitatkozni. Nincs felmérésem róla, de a magyarországi független média rendszeres olvasójaként azt látom, hogy ritkán van csak szó külhoni magyarokról, amikor igen, akkor is gyakran a Fidesz politikájához kötve (pl. szavazás vagy támogatások).
A Telex.hu és az Új Szó most együtt írtak arról, hogy áttekinthetetlen a magyarországi támogatási rendszer, ráadásul erős politikai szálak, klientúraépítés motiválja a támogatások elosztását. Közben a cikkben alig van szó arról, miért indokoltak a támogatások és milyen jó eredményei vannak.
A tágabb kontextustól elvonatkoztatva, önmagában ezzel nem lenne semmi baj. A támogatási rendszer valóban átláthatatlan, jelentős részben személyes kapcsolatokon keresztüli kijárásra épül és így a Fidesz rendszere mélységében kezdte el behálózni a kisebbségi magyar társadalmakat.
A probléma ott kezdődik, hogy a magyarországi szavazók, különösen az ellenzékiek nem tudják, miért van szükség ezekre a támogatásokra, így sokan nem is támogatják őket.
Egy 2017-es MTA-kutatás alapján a magyarországiak 44%-a szerint van szükség, míg 39%-a szerint nincs szükség a határon túli magyarság állami támogatására. Egy másik 2017-es felmérésben a megkérdezettek 53%-a inkább nem tartotta helyesnek, hogy „a kormány több száz milliárd forinttal támogatja a külhoni magyarokat”.
Az MTA-kutatásban a megkérdezettek az 1-es, szinte semmit nem tud róluk és a 4-es, sokat tud róluk skálán átlagban 2,12-re tették az erdélyi magyarokat és 1,96-ra a felvidékieket. Ez ugye önbevallás, ha valaki sokat beszélget magyarországiakkal a kisebbségi magyarokról, akkor akár még negatívabb képet is kaphat a tájékozottságukról.
A külhoni magyarokról szóló magyarországi közbeszédben az egyik oldalon a meghatározó értelmezési keret a nemzeti összetartozás és szolidaritás, a másik oldalon pedig jobbára a „szavazatvásárlás” koncepciója, mely szerint a Fidesz az állampolgársággal és a támogatásokkal illegitim módon szavazatokat vesz olyanoktól, akik nem itt élnek és nem itt adóznak.
Nagyon gyenge vagy akár teljesen hiányzik az a magyarországi beszédmód, amely társadalmi igazságossági kérdésként, egyenlőtlenségi problémaként beszélne a magyar kisebbségek rendszerszintű diszkriminációjáról és hátrányos helyzetéről. Így nincs olyan viszonyulási keret, amelyen keresztül azok a szavazók, akiknek a nemzeti összetartozás érzése nem kiemelten fontos, pozitívan tudnának tekinteni a támogatások indokoltságára.
Pedig a kisebbségi magyarok helyzete egyenlőtlenségi probléma. Ha a nyelvi jogokat, az állami erőforrások elosztását vagy akár az állami szimbólumrendszereket nézzük, akkor rendszerszintű egyenlőtlen bánásmódot látunk, ami igazságtalanul privilegizálja a többségi, míg diszkriminálja a kisebbségi állampolgárokat. A diszkrimináció hátrányos helyzetet eredményez, amit mutatnak a vagyoni és iskolázottsági különbségek is.
A magyarországi állami támogatások nem tudják ezt a hátrányos helyzetet felszámolni, de nem lebecsülendő mértékben ellensúlyozzák. Nélkülük a szlovákiai magyar kulturális élet töredéke létezne csak, lényegében nem lenne kárpátaljai magyar oktatás, szűkebb lenne az erdélyi magyar felsőoktatási kínálat, sokkal kevesebb magyar óvoda, iskola és középiskola épülne. A sort lehetne folytatni.
Itt térünk vissza a Telexhez és a magyarországi független médiához. Az ő felelősségük is, hogy tájékoztassák a Magyarországon élőket arról a helyzetről, amely kétmillió magyart és bő egymillió magyar állampolgárt érint. Ezt a feladatot tapasztalatom alapján a Telex és a többi független magyarországi média nem látja el ma megfelelő mértékben.
Lett viszont most egy cikk, talán majd cikksorozat is klientúraépítésről és átláthatatlanságról. Arról, hogy politikusok által vezetett szervezetek kapnak pénzt egyebek mellett a „szlovákiai Tusványos” megszervezésére, hogy a Fidesz-kormány propagandamédiát épít, és futballklubokat pénzel, hogy egyházaknak megy pénz templomfelújításra. Ráadásul mindez még feszültséghez is vezet a szlovák szomszédainkkal.
Miközben azt sejteti a cikk klientúraépítést állítva, hogy politikai támogatásért cserébe kap pénzt a Gombaszöget szervező és építő Sine Metu, a CSEMADOK vagy a PMSZ, nem ír semmit arról, valójában milyen értékes és fontos munkát végeznek ezek a szervezetek. Így az otthoni fideszes korrupcióból kiindulva, azt is gondolhatja a magyarországi olvasó, hogy a felsorolt politikusok lenyúlják a pénzeket, a projektek pedig semmi társadalmi értéket nem teremtenek. Ez nyilvánvalóan hamis kép.
Összességében ez a Telex-cikk nem érzékenyít, hanem felsorol mindent, ami vörös posztó lehet egy magyarországi ellenzéki számára.
Az olvasók konklúziója valószínűleg nem az, hogy igen, szükség van a kisebbségi magyarok magyarországi állami támogatására, hanem jobb esetben az, hogy fenébe ezzel a korrupt fideszes támogatási rendszerrel, rosszabb esetben az, hogy fenébe minden támogatással, amit a kisebbségi magyarok kapnak.
Ha a Telex nem profitorientált vállalkozás vagy politikai szervezet, hanem egy közcélú és társadalmilag érzékeny híroldal, akkor egy olyan témát, mint a külhoni támogatások, a teljességében be kellene mutatniuk, bemutatva a kisebbségi magyarok helyzetét és azokat az eredményeket, értékteremtő munkát, amiket a támogatások tesznek lehetővé.
Lehet, hogy kevesebb kattintást és így reklámbevételt hoz, de igazabb lesz a hírportál, a szerző által (havi utalásokkal is) támogatott küldetéséhez.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
