A liberális demagógia egyik alapeleme a középosztályiság.
A valóságban alig pár ország van a világon, ahol a lakosság nagy része középosztálybeli. A periférián a középosztály mérete jellemzően 1-5 %, nálunk a félperiférián meg 5-15 % közti, pl. Magyarországon a felső határhoz közelít, míg Bulgáriában pedig 10 %, a legszegényebb félperiférián – pl. Ukrajna, Moldova, Albánia – meg inkább az 5 %-hoz közelít. De a gazdag államokban is jellemzően 40 % körüli a középosztály, kevés országban van 50 % felett, pl. ilyen Kanada, Skandinávia, a Benelux-államok, Svájc.
Kína esetében az számított hatalmas sikernek, hogy 40 év alatt 1 % alatti középosztályról mára 10 % lett az arány.
Középosztálybeli alapvetően az, aki nem tud ugyan munka nélkül megélni (mert aki tud, az nem középosztály, hanem felsőosztálybeli), de olyan jövedelemmel rendelkezik, mely elegendő nem csak a kényelmes megélhetésre, de komoly tartalékképzésre is elegendő, azaz a középosztálybeli képes viszonylag független lenni, hiszen van valamennyi tartaléka, vagyona, aminek köszönhetően képes átvészelni akár 1-2 évnyi jövedelemkiesést is.
Bulgáriában átéltem a folyamatot. A 90-es évek közepére a középosztály megsemmisült, a kommunizmus alatti középosztály teljesen lecsúszott. Azóta eltelt 30 év. Szerintem a középosztályosodás 3 látványos jele:
- az autóhasználat – korábban az autó amolyan hétvégi eszköznek számított, nagyon kevesen autóztak napi szinten,
- a gyorséttermi étkezés – korábban ez ünnepnek számított, ma meg szimplán csak evés,
- a háziállat-iparág elharapózása – persze korábban is voltak emberek háziállatokkal, de egyrészt kevesebben, másrészt nem létezett az egész kapcsolódó infrastruktúra: se állatorvosi rendelők, se állatboltok.
A liberális üdvtörténet szerint a felvilágosodás és annak őse, a protestantizmus felszámolja a feudális rendiséget és a középkori maradiságot, majd a középosztály átveszi a hatalmat és meritokratikus államot épít ki. Ekkor hihetetlen fejlődés indul, melynek végpontja, hogy a lakosság 99 %-a középosztálybeli lesz, tulajdonképpen mindenki az lesz pár önsorsrontó destruktív elem és nyomorék kivételével.
A valóságban ez persze sehol se valósult meg. Mert egyszerűen ez egy megvalósíthatatlan utópia, pont ahogy a kommunizmus is az. A kommunista utópia abszurditása persze könnyebben átlátható, hiszen nyilvánvaló, hogy:
- egyrészt minden ember sorrendiséget alkalmaz emberi kapcsolataiban, azaz köröket alakít ki, a legközelebbi emberekkel legbelül, a vadigenekkel a legtávolabb, s bármennyire is jószívű, önzetlen ember, sose fog az idegenekkel ugyanúgy bánni, mint szeretteivel,
- másrészt képtelenség olyat tervhivatalt kiépíteni, mely képes lenne a társadalom minden tagjának szükségleteit egyrészt felmérni, másrészt megszervezni ezek kielégítését.
A polgári utópia abszurditása nehezebben látható át, hiszen itt a rendszer ötletgazdái eleve nem tételeznek fel testvériséget, önzetlenséget, hanem szimpla kemény önérdekeket.
De itt is belátható az utópia értelmetlensége. Egyszerűen be kell látni, nincs elegendő pénz a világban ahhoz, hogy a többség középosztálybeli legyen. Valakitől mindig el kell venni, ahhoz, hogy mások kényelmesen élhessenek.
A nyugat nagy trükkje: a kényelmes élethez a finanszírozást nem belföldön, hanem külföldön szerzik meg. Azonban ez azt is jelenti, a legtöbb országban semmilyen vagy nagyon kicsi középosztály lehet csak, hiszen az ottani javakat át kell utalni a nyugati államok részére, a nyugati középosztály fenntartására.
A következmények:
- a nyugat minden erővel akadályozza a nem-nyugati államok felzárkózását, hiszen az ezzel ellenkező magatartással saját maga alatt vágná az ágat, amin ül,
- a nyugat igyekszik elérni, hogy a nem-nyugati középosztályok nyugatfüggőek legyenek, azaz saját országaikban minden árom képviseljék a nyugat érdekeit, gyakorlatilag legyenek a nyugat helyi képviselői,
- ha egy ország valahogy mégis kitör helyzetéből, az először igyekeznek új alkuajánlattal bevenni a “klubba”, vagy ha nem megy, akkor megtámadják.
A megoldás természetesen magának az alapeszmének a helyes felismerése: a polgárosodás hibás cél, a középosztályiság gonoszság.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
