Igor Matovič kormányfő Ján Kuciakra emlékezve szükségét érezte, hogy hasonlóan elődje, Robert Fico sajtófóbiás megnyilvánulásaihoz, az újságírókat támadja. Szíve joga, ez az ő véleménye, tartsuk tiszteletben, bár szegény Kuciak azért talán méltóbb megemlékezést érdemelt volna annál, hogy a kollégáit szidják…
Szóval a kormányfő kevesli a Kuciakhoz hasonló kvalitású újságírót Szlovákiában, ami ismét csak az ő dolga, csakhogy nem szabad elfelejteni, hogy Kuciak idején ő nem kormányfő, hanem a kormányt bíráló ellenzéki politikus volt. Márpedig egy Kuciakhoz hasonlóan jó újságírónak az a feladata, hogy rávilágítson elsősorban a hatalmon lévők visszaéléseire, hibáira és takargatnivalóira, ahogy Kuciak tette, s ha megérhette volna, ma is ezt tenné, ami finoman szólva
Hiányolja az újságírói felelősséget is, ami ugyancsak sántít, mivel a becsületsértési, rágalmazási és egyéb sajtóperek esedékessége mellett azért az újságírók ma is jócskán ki vannak téve fenyegetéseknek, megfélemlítéseknek és hasonló „kíméletes ráhatásoknak“, míg a politikusi felelősség szitája napjainkban is lyukas.
Az ugyanis, hogy az előző rendszer embereit most kezdi utolérni a felelősségre vonás, dicséretes eredmény, de ezen a téren akkor lehet majd igazán elégedetten hátradőlni, ha a
Kitért az általa szorgalmazott alapítvány megtorpedózására is, mely állami támogatással ösztönözte volna az oknyomozó újságírást, s szerény véleménye szerint „Kuciakok százait“ eredményezte volna, ezért nem érti az újságírók ódzkodását az ötlettől (akik nem mellesleg épp az újságírói függetlenség miatt tartották aggályosnak azt).
Nos, ismét csak elfelejti, hogy Kuciakot nem a pénz, az állami vagy épp a kormányfő által létrehozott alapítványi támogatás tette az igazságért folytatott harc pártatlan megtestesítőjévé, nem hiszem tehát, hogy annak hatására százával „teremnének“ méltó követői, sőt, azt is megkockáztatom, hogy ha élne, sajnos nem feltétlenül részesülne támogatásban…
(NZS/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
