A magas energiaárak miatt az iparvállalatok sorra állítják le a termelésüket. Egyre több cég jelent be tömeges elbocsátásokat. A piacok sokkos állapotban vannak, és a dominóhatás miatt tovább romolhat a helyzet. Ki a felelős mindezért?
Túl sok az üres fecsegés, kevés a valóban hatékony lépés – a szlovákiai vállalatoknak már régóta ez a benyomása, amikor a kormány energiaválsággal kapcsolatos intézkedéseiről esik szó. A döntéshozók valamit mindig elemeznek, előkészítenek, a valóság azonban rendre nagyon messze van az ígéretektől. Az eredmény pedig az, hogy az energiaigényesebb vállalatok mára kifogytak az erejükből, és a magas energiaárak miatt tömeges elbocsátásokat, a termelés felfüggesztését vagy áthelyezését jelentik be. Jelenleg már több nagy, sok ezer alkalmazottat foglalkoztató szlovákiai iparvállalat küzd a magas energiaárakkal, amelyekkel egyedül esélyük sincs megbirkózni, így sorra jelentik be az elbocsátásokat, ami a beszállítóiknál dolgozó több tízezer alkalmazott megélhetését is veszélybe sodorta. Csak pár hét kérdése, hogy a helyzet még rosszabbra forduljon.
A Heger-kormány politikusai a politikai vitaműsorokban bátran ígérgetnek. „A háztartások számára a villamos energia ára 2023-ban nem emelkedhet jelentősen” – jelentette ki Eduard Heger kormányfő a TA3 hírtelevízió legutóbbi vitaműsorában. A lakossági árak emelkedése állítólag nem követi majd a piaci árak látványos növekedését. „A gázárak esetében is keressük a megoldásokat, és számos intézkedésen dolgozunk” – tette hozzá a kormányfő, megoldást ígérve a cégek számára is.
Míg a politikusok ígérgetnek, a vállalkozásoknak valahogy túl kell élniük a magas energiaárak okozta piaci sokkot. Egy évvel ezelőtt a villamos energia megawattóránkénti ára 60-70 euró körül mozgott, most pedig több mint 600 euró. Kedden a földgáz ára is új rekordot döntött, meghaladva a megawattóránkénti 290 eurót, az egy évvel ezelőtti 28 euróval szemben. Mindezt figyelembe véve nem csoda, hogy a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének (PAS) a felmérése szerint a szlovákiai vállalkozók az árak kiszámíthatatlan növekedését tartják a legkockázatosabb tényezőnek a vállalkozásuk számára.
„A vegyipari vállalatok a legnagyobb adófizetők közé tartoznak, az általuk befizetett összegből finanszírozzák a szociális ellátást. Ha ezek az üzemek leállítják a gyártásukat, az államot is veszély fenyegeti, hiszen az államkasszából hiányzik majd az adójuk. Ha azonban összehasonlítjuk az ágazatnak nyújtott hazai és külföldi állami támogatásokat, Szlovákia alaposan lemarad”
– mondta el Roman Karlubík, a Vegy- és Gyógyszeripari Szövetség (ZCHFP) elnöke még az energiaválság kezdetén.
A vegyipari vállalatok Karlubík szerint azt várják a kormánytól, hogy olyan lépéseket szorgalmazzon, amelyeknek köszönhetően enyhíthetik az ágazatra nehezedő nyomást. A fő hangsúlyt az energiaárakra és az iparnak nyújtott állami támogatásra kell helyezni. Ezt ajánlja az Európai Bizottság (EB) is. Az elmúlt fél évben azonban szinte semmi sem változott a vállalkozóknak nyújtott támogatási rendszerben, miközben a villamosenergia- és gázárak az elmúlt hetekben rekordszintre emelkedtek, és egyhamar nem várható javulás. Az ágazati szakemberek szerint más európai üzemek is ugyanilyen súlyos problémákról számolnak be, de az ottani kormányok egész másképp állnak hozzá a helyzethez. A szlovák kormány tétlensége miatt így már most mintegy tízezer munkahely van veszélyben, nem beszélve arról a több ezer kisvállalkozásról, amelyek a vegyipari cégek beszállítóiként dolgoznak.
Ami biztos, hogy a kormány nem a csökkentett munkaidős foglalkoztatás (közismert nevén a kurzarbeit) támogatásán keresztül fogja orvosolni a cégek magas energiaárak okozta problémáit, hanem valamilyen más, még megvitatásra váró rendszert kíván bevezetni. Milan Krajniak munkaügyi miniszter ezt az érdekegyeztető tanács hétfői ülését követően jelentette be. Miroslav Kiraľvarga, a Munkáltatók Országos Szövetségének (RÚZ) az elnöke azt javasolta, hogy a magas energiaárak kompenzációja során a német receptet használják. „Az Európai Bizottság (EB) nemrég egy 5 milliárd eurós ösztönző csomagot hagyott jóvá Németországnak, amely úgy döntött, hogy az energiaárak növekedése miatt egy adott hónapban veszteséget elszenvedő vállalatoknak 50%-os, legfeljebb 25 millió eurós kompenzációt nyújt. Az energiaigényes ipar esetében ez 70%-os, legfeljebb 50 millió euró támogatást jelent” – mondta Kiraľvarga, aki szerint Szlovákiában is hasonló módon járhatna el a kormány.
Néhány nappal ezelőtt a garamszentkereszti (Žiar nad Hronom) Slovalco alumíniumgyár jelentette be a termelés leállítását. Ez közvetlenül a gyár 300 alkalmazottját, a vállalat alkalmazottainak nagyjából a kétharmadát érinti, közvetve azonban több mint ezer ember munkája kerül veszélybe az üzem alvállalkozóinál. A magas energiaárak és a túl alacsony állami kompenzáció miatt a garamszentkereszti üzem már hosszabb ideje súlyos problémákkal küzd, ezért úgy döntöttek, hogy szeptembertől felfüggesztik az alumínium gyártását.
Nem ez azonban az egyetlen bajban levő gyár. A vasötvözeteket gyártó árvai OFZ júniusban tömeges elbocsátásokat jelentett be, ami mintegy 150 alkalmazottat érint. Branislav Klocok, a vállalat vezérigazgatója szerint képtelenek megoldani a helyzetet legalább olyan szintű támogatás nélkül, mint amilyenre a többi uniós tagország üzemei jogosultak.
Nemrég egy másik stratégiai vállalat, a vágsellyei Duslo vegyi üzem is hallatta a hangját, amely egy hete leállította a gyártását, és szeptemberben dönt arról, hogy egyáltalán beindítja-e még valaha. Az üres politikai ígéretek és a kormányválság miatt pedig ennek egyre kisebb az esélye.
„A vegyi üzemeit gyakorlatilag már minden európai versenytársunk bezárta, mert a gyorsan emelkedő áram- és gázárak miatt képtelenek normálisan termelni. Nem tudjuk, mire számíthatunk. Ha az árak tovább emelkednek, és a kormány nem nyújt kompenzációt, biztosan nem indítjuk be a termelést”
– állítja Petr Bláha, a Duslo vezérigazgatója, aki szerint az ammóniát és ásványi műtrágyákat előállító vegyi üzemek termelése Európa-szerte leállt. A Duslo jelenleg 1960 embert foglalkoztat, és további ezer kisvállalkozás dolgozik beszállítóként. „Az ő munkájukra senkinek sem lesz szüksége, és ennek nemcsak a hazai, hanem az európai piacon is dominóhatása lesz” – figyelmeztet Bláha. Egy másik bajban levő vállalat a nyitranováki Fortischem vegyi üzem, amely ideiglenes csődvédelem alatt áll, és szintén nagy elbocsátásokra készül. A felső-nyitrai régió egyik legnagyobb, közel 700 főt foglalkoztató munkaadója már hosszabb ideje rossz gazdasági helyzetben van, és hatalmas adósságot halmozott fel.
Az európai országok igyekeznek segíteni a nehéz helyzetben levő vállalataikon. Németország idén októbertől 2024 márciusáig 19-ről 7 százalékra csökkenti az áfakulcsot. A franciák 140, a spanyolok és portugálok 160, a svédek 120 euróban szabták meg a vállalatok által használt villamos energia megawattóránkénti árának a felső határát. Ausztria 2 millió eurós azonnali támogatást hagyott jóvá a vállalkozások számára, az energiaigényes vállalkozások számára pedig ez akár az 50 millió eurót is elérheti. A szlovák kormány ezúttal is az uniós sereghajtók között található, az itteni üzemek ugyanis semmi ilyesmire nem számíthatnak.
Szlovákia legnagyobb iparvállalatai számára azonban nemcsak az energiaárak okoznak gondot, hanem az is, hogy mostanra 99 euró fölé drágult az egy tonna szén-dioxid-kibocsátást lehetővé tevő kvóta ára az uniós kereskedelmi rendszerben, és fennáll a veszélye, hogy tovább emelkedik. „Emiatt a nagy energiaigényű vállalatok a versenyképességük határára jutnak” – figyelmeztet Martin Hošták, a Munkáltatók Országos Szövetségének a titkára.
A Környezetvédelmi Alap, amely tavaly 800 millió euróval rendelkezett a kibocsátási egységek értékesítéséből, ugyan az iparvállalatok kompenzálására szolgál, ám ezek ebből csak elenyésző, 3,5 százaléknyi összeget kaptak vissza támogatás formájában, míg más országok akár 25 százalékot is biztosítanak. Eközben az alapból származó pénzt az állami költségvetés egyéb területein keletkező hiányok fedezésére használják. „Ez a probléma minden energiaigényes iparágat érint, az acél- és vasgyártást, a cementgyártást és a vegyipart is. Ahhoz, hogy a szlovák ipar versenyképes maradjon, ugyanúgy vissza kell kapnia a forrásokat, mint a nyugati országok vállalatainak, egyébként fel kell készülnünk a gyárbezárásokra” – állítja Hošták. „Az ipar rendkívül nehezen reagál az energiaárak hirtelen megugrására” – tette hozzá Andrej Lasz, az Ipari és Közlekedési Szövetség (APZD) főtitkára. A vállalkozások szerinte az ezzel járó költségnövekedést nem tudják hatékonyan beépíteni a már megkötött szerződésekbe, ami veszteségessé teszi a gyártásukat.
ZUZANA KULLOVÁ
A szerző a Trend gazdasági hetilap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
