Vannak mondatok a történelemben, amelyek az időből kiszakadva és felemelkedve örök életet élnek. Az ókori Rómától az angol és a francia történelmen át egészen a mai históriáig tudunk ezekről. Nekünk is van ilyen.
Nagy Imre miniszterelnök azon a fájdalmas és fagyos november vasárnapi hajnalon, amikor megtámadták a szovjet tankok Budapestet, mondta ezt a rádióban az ország népének és a világ közvéleményének.
A kormány a helyén van.
Milyen csodálatos a magyar nyelv, egyetlen mondat is mennyi értelmezést, mennyi jelentést és tartalmat jelent. És ebből következően más-más üzenetet is.
A kormány a helyén van – mondta Nagy Imre és igaza volt, bárcsak néhány napig. Igaza volt, mert a szívéből beszélt, igaza volt, mert ezzel a mondattal a hitet akarta tartani a már 12 napja küzdő hősies magyar lakosságban, igaza volt, mert azt hitte, a világ közvéleménye felfigyel a magyar forradalomra és talán segítséget is ad. De nem adott. A nagyvilág hagyta, hogy eltiporjanak minket.
Tehát akkor nem volt igaza? A remény hamar elszállt, a küzdelem menekülésekbe, kétségbeesésekbe halál-és börtönbüntetésekbe torkollott, a diktatúra aztán csaknem négy évtizeden keresztül rányomta bélyegét az országra. Ezt jól tudjuk, jól ismerjük, hiszen jócskán volt részünk benne.
Igaza volt Nagy Imrének? Igaza volt. Abban a kivételes és szörnyű történelmi helyzetben mi mást mondhatott volna? Igen, a kormány a helyén volt. Próbálta menteni a menthetőt. Mint tudjuk, ez nem sikerült. Ráadásul az kormány néhány nappal azelőtt alakult, kivételes, a szó szoros értelmében forradalmi helyzetben. Szó nem volt választásokról, szabad választásokról meg népakaratról. Azt a kormányt a helyzet és a szükség szülte, azaz más lehetőség fel sem merülhetett, azért jött létre, hogy valaki képviselje az országot, valaki megpróbálja irányítani az egyébként szinte irányíthatatlan belső és külső folyamatokat, történéseket.
Az a kormány, még ha napokig is, de a helyén volt.
2022 májusában vagyunk, a rendszerváltás (?) harmadik évtizedében. És választások után, ahol ellentétben 56 novemberével, más lehetőség és alternatíva is felmerülhetett volna. De ezt a magyar nép eldöntötte.
A kormány a helyén van.
Milyen csodálatos a magyar nyelv, egyetlen mondat is mennyi értelmezést, mennyi jelentést és tartalmat jelent. És ebből következően más-más üzenetet is.
Ez a mondat ma már mást jelent.
Elsősorban azt, hogy megannyi lehetőség közül – ellentétben 56-tal – a magyar nép szabadon döntött arról, hogy kik vezessék az országot, kik képviseljék az egyre zavarosabb nemzetközi vizeken, különösen egy fenyegető háború árnyékában.
Ez a mondat ma azt jelenti, ez a kormány van a helyén. Ennek a kormánynak kell a helyén lennie, azaz kormányoznia. Túl azon, hogy ez a választási eredményekből következő elsöprő többségi akarat, nem csupán kívánság és remény, hogy folytatódjon ez a munka, azaz a nemzet építése és a nemzet megvédése, hanem elvárás is.
A kormány a helyén van.
Történelmi mondat, de most más megvilágításban is az. Helyén van, mert folytatja a nemzet egyesítését, folytatja a családvédelmet, irányítja a gazdaságot, próbálja szavatolni a biztonságot, küzd a magyar érdekekért a globalizáció fővárosa ellen, folytatja a kultúra megmentését a váraktól, kastélyoktól kezdve az egyházi épületekig itthon és a Kárpát-medencében, azaz folytatja a nemzet szolgálatát.
Mert ez a mondat azt jelenti, hogy bár más lehetőség is lett volna, ez a kormány van a helyén. Nem a zavaros, idegen hálózatok függőségében, pénzelésében és rabságában lévő, nem a nemzetfeladó, nemzetközi összeolvadásban hívő, minden idegen káros és kóros elvet befogadó felkészületlen ellenzék, hanem az ennek ellenálló újraválasztott kormány.
Ritka nagy lehetőség ez, bár szomorú, hogy történelmünk azt is mutatja, hogy a kevés prosperáló és építő évtizedek után mindig jött a buldózer.
Reménykedjünk abban, hogy talán most nem jön.
Mert Károlyiék és Kun Béláék már szépen megmutatták ezt választások nélkül, Rákosiék is kékcédulás választásokkal, aztán Kádárék is a langymeleg diktatúrában.
Ebből már nem kér a magyar nép, ebből elég volt.
De azért üzenni kell ebben a hektikus és hisztérikus belpolitikai helyzetben megannyi bloggernek és aktivistának, hogy nyugalom, ez a cikk nem apologetika, nem az agymosottak ömlengése, nem valamilyen megfelelési kényszer, hanem fájdalom, idézve az ádáz kormányellenes Bródy-Koncz duó művének kevésbé sem ádáz Micimackóját: tény, tény, tény.
(szék)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
