Tompa Andrea nemrég megjelent nagy sikerű regénye, a Sokszor nem halunk meg méltán ad okot, illetve nyújt lehetőséget vitákra, vélemények, elemzések egyeztetésére vagy összevetésére.
Az olvasók és irodalmi elemzők jelentős része a holokauszt könyveként tartja számon. Mások családregénynek titulálják. Nem kevés azok száma sem, akik történelmi regényként beszélnek róla, vagy pedig a színháztörténeti vonulatát emelik ki. Azok se tévednek, akik egyszerűen élettörténetként jellemzik.
De lehet ez a könyv az önkeresés, az útkeresés könyve is, leegyszerűsítve: a keresés könyve.
A keresésé, amely valamiféle hiányból fakad. Ilyen a második világháború vége felé a kolozsvári zsidóság gettósítása, bevagonírozása és koncentrációs táborokba való elhurcolása tényéből adódó ismerethiány, a foszlányokban terjedő információk megdöbbentő, és inkább el nem hihető volta. De mély hiány lakozik a háború utáni éveket élő emberekben is, a szocializmus-kommunizmus építése, a párt egyeduralma okozta traumák kapcsán.
A megfigyelések, folyamatosan fenyegető letartóztatások, a román lágereket megjártak – bár tiltott, de annál félelemkeltőbb – elbeszélései, esetenként írásai, sokszor pedig szülőhazájuk elhagyásának kényszere rávilágít a szabadság hiányára.
Minden területen, de leginkább a kultúra területén érvényesül ez a hiány, amely a művészlelkeket esetenként megtöri, máskor elhallgattatja, vagy szintén disszidálásra készteti.
Négy nagy fejezetből áll a regény: Megérkezés – Menekülés – Felkészülés – Katasztrófa.
Az első, a legterjedelmesebb fejezet a háború utolsó éveiben és az azt követő években játszódik. Központi alakja Erzsi, az írói vénával megáldott csíki lány, aki munka céljából érkezett Kolozsvárra, s akiből sohasem lett igazi író, bár néhány versét és írását közlik a helyi lapok. És tanítónő sem lett, pedig ez volt a legnagyobb álma. De tudásszomja és megszerzett ismeretei nemcsak talpraesett, hanem aránylag művelt asszonnyá teszik.
Anyává sem válhatott, ami szintén sebet ejtett érzékeny lelkén.
Dadusként dolgozott Kolozsvárott, éppen egy zsidó doktornő kisbabája mellett kapott állást, amikor a szervezett zsidóüldözés kezdetét vette az országban. A doktornő a dadára bízza a gyermeket. Erzsi hazaviszi, férjével, a rokonszenves Ferivel gondoskodnak róla – etetik, itatják, öltöztetik, fürdetik, szórakoztatják, és főleg rejtegetik, hiszen nem szabad kitudódnia a pici létének, mert akkor a hivatalos szervek árvaházba vinnék. Erzsiék biztosak benne, hogy ez csak átmeneti helyzet, s hogy a szülők előbb-utóbb hazajönnek. Még Ferit is ledöbbenti az ellentétes valóság, amelyről lassanként szereznek tudomást, pedig ő jártas a politikában, mindig is nyomon követte a történéseket.
Így aztán szülőkké válnak, egy kis csalással szereznek papírokat a gyermeknek, és ettől kezdve háromtagú családként élik életüket, megtapasztalva a gyermeknevelés örömeit és kínjait. A kislányt Matyinak becézik, valódi neve Matild, Tilda.
Ezzel elérkeztünk a második fejezethez, amely a leány serdülőkoráról szól. Tilda tudja, hogy örökbefogadott gyerek, de azt, hogy zsidó, csak később tudja meg.
Az átlagosnál lázadóbb, mondhatnánk: ellenszegülőbb típus, szegény Erzsinek és Ferinek van mit tennie, hogy egyensúlyban tartsák az életüket. Egyedül a szereplés – szavalás, fellépés – az, ami kedvére való a lánynak az iskolai életből. Nem is kétséges, hogy a jövőben a színészi pálya mellett dönt.
A regény harmadik része, a Felkészülés a pályakezdés, a színházi élet, a siker utáni vágy, a teljes odaadás a szerepnek – ez jellemzi Nagy Matild életét.
Tompa Andrea rendkívül behatóan ecseteli a színházi életet, a darab előkészítésétől egészen színreviteléig.
Érthető, hiszen színházi emberként nagyon is ismert számára ez a közeg. Matildnak pályája kezdetén kislánya születik, akit szintén Erzsi pátyolgat, hogy lánya tovább élhesse a sikeres színészi életet. És bár lehetőség adódna nyugati országba távoznia, a színésznő nem él vele.
Majd az újabb fejezet, a rendszerváltás időszaka következik, amikor már nincsenek tiltott darabok, szinte mindent be lehet mutatni. És nincsenek lezárt határok, a boltokban pedig nagyjából minden megkapható. Meghozza ez az állapot a hiány kitöltésének lehetőségét?
Az olvasmány végére érve a gazdag ismeretek birtokában ezt is megtudhatjuk.
Minden bizonnyal több más hasonló tematikájú, mégis nagyban eltérő alkotásokat is felidézve mélyen elgondolkodhatunk: ez a giccsmentes, felettébb realisztikus regény „rendet tesz” esetleges kaotikus elképzeléseinkben, belátjuk, hogy jól tesszük, ha hagyjuk magunkat vezetni általa. És mi magunk is kereshetjük azt a valamit, ami kitölti a mi elménkben vagy lelkünkben lévő hiányt.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
