Rendkívüli, igazi könyvritkaság – a jelzők fokozhatók, ám inkább érdemes kézbe venni és olvasni a baróti Tortoma Könyvkiadó nemrégiben megjelent tudománynépszerűsítő csemegéjét, az igényes, igazi csapatmunka eredményeként megszületett Csomád-monográfiát. A Kárpátok legfiatalabb tűzhányója, a Csomád – vulkánosság, őskörnyezet, ember és táj című kötet ötven szerző tollából született, hatan szerkesztették – köztük a csíkszeredai Jánosi Csaba geológus –, főszerkesztője pedig a budapesti vulkanológus, geográfus Karátson Dávid. A könyv a Csomáddal kapcsolatos legújabb tudományos eredményeket foglalja össze közérthetően, a nagyközönség számára is olvasmányosan, szépen és gazdagon illusztrálva. És természetesen nem kerüli meg a kérdést: mivel a vulkán fejlődése csaknem egymillió éven át tartott, kitörhet-e még a Csomád?
Nemzetközi szerzőcsapat
A kötet először angol nyelven jelent meg a tudományos munkákat közreadó berlini Springer Kiadónál 2022-ben, majd 2023-ban a baróti Tortoma Könyvkiadó magyar olvasók számára is elérhetővé tette, nyomdai kivitelezése rendkívül szép és igényes. A Kárpátok legfiatalabb tűzhányója, a Csomád – vulkánosság, őskörnyezet, ember és táj című könyv első bemutatóját a Magyarhoni Földtani Társulat kezdeményezésére Budapesten tartották március 24-én a Magyar Természettudományi Múzeumban, majd április elsején a bánsági Resicabányán a Bányászati, Kohászati és Földtani Konferencia (BKF) alkalmával Szakács Sándor kolozsvári geológus társszerzőként ismertette röviden, említve az első, angol nyelvű kiadást is.
E két, azonos tartalmú kötet egy olyan könyv – magyarázta Szakács Sándor –, amely a székelyföldi Csomád vulkán monográfiájának is tekinthető. „Egy igazi nemzetközi szerkesztői gárda, két magyarországi, két romániai – egy romániai román nemzetiségű és egy székelyföldi magyar –, egy német és egy angol szerkesztő dolgozott a könyvön, továbbá a szerzői csapat is nemzetközi kutatókból verbuválódott” – mondotta. Mint fogalmazott, abban bíznak, hogy az ősszel Tusnádfürdőn tartandó Székelyföldi Geológustalálkozón részletesebb bemutatóra is sor kerülhet.
A kötet szerkezetéről szólva Szakács Sándor megemlítette: 17 fejezetet tartalmaz, „amelyek nem csak a Csomád geológiáját, geológiai környezetét, vulkanológiáját, ásványtanát, a körülötte levő gázfeltöréseket írják le, hanem a szerzők őskörnyezeti, ősföldrajzi témákat is feszegetnek, a jelenlegi flórát és faunát is leírják”. Hozzátette, emellett a térség történelmét, archeológiáját is összefoglalták, mi több, egy „kakukktojás” is található a fejezetek között a Vargyas szurdokának archeológiai leleteiről. Végül megjegyezte, noha borítójuk, formájuk különbözik, a két könyv tartalma ugyanaz, egy különbség azért mégis észlelhető: a magyar változathoz mellékeltek egy térképet is a Csomád–Büdös hegycsoportról. Azt is hozzátette, a Springer angol nyelvű kiadványát weboldalukról lehet megvásárolni, és a Tortoma magyar nyelvű kötete is megrendelhető honlapjukon (erdelyikonyv.hu), emellett az erdélyi magyar könyvesboltokban is fogják terjeszteni, valamint a helyszínen a Csomádnál, a Szent Anna-tó és a Mohos-láp nyergében is megvásárolható lesz.
Tudományos keresztmetszet
A Kárpátok legfiatalabb tűzhányója, a Csomád hat szerkesztője – a köteten feltüntetett sorrendben: Karátson Dávid, Daniel Veres, Ralf Gertisser, Magyari Enikő, Jánosi Csaba és Ulrich Hambach. A könyvet ajánlva a főszerkesztő, Karátson Dávid, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Természetföldrajzi Tanszékének munkatársa ezt írja: „A páratlan szépségű Szent Anna-krátertó ismertsége messze túlnyúlik a Székelyföldön. Az internet korában már szinte mindenki hallott róla, hogy az egész Kárpát-medence legfiatalabb vulkánkitöréseinek helyszíne volt. De a krátertó és az azt körülölelő Csomád-Büdös hegycsoport népszerűségét – évszázadok óta – az is megalapozza, hogy változatos utóvulkáni jelenségek színtere: mofetták, iszapfortyogók, különböző összetételű ásványvizek (helyi névvel borvizek) örvendeztetik meg az oda látogatókat. Könyvünk erről a vidékről, a Csomád vulkánról ad népszerű-tudományos keresztmetszetet. A vidék kutatása mostanában új lendületet kapott: erdélyi, magyarországi és külhoni tudósok tanulmányozzák a tűzhányó-tevékenység jellemzőit és a környezeti változásokat. Megtudtuk, hogy a Csomád – egy utolsó, robbanásos működéssorozat után – mintegy 28 ezer évvel ezelőtt csitult el. A Szent Anna-tó és valamivel idősebb ikerkrátere, a Mohos-tőzegláp fenekét kibélelő üledékek tanulmányozása hozzásegített az utolsó kitörések óta folyvást változó őskörnyezet megismeréséhez. A régészet, a történelem pedig feltárta a táj és ember változó kapcsolatát a régmúlttól napjainkig, a Csomád-Bálványos Régió megvalósításáig. A Csomád-könyv alapgondolata 2015-ben született meg, amikor az új kutatások nyomán világossá vált, hogy az eredmények a nagyközönség érdeklődésére is számot tartanak.”
A könyv előszavában Karátson Dávid vázolja a legfontosabb tudományos tényeket. „A Keleti–Kárpátok belső peremén húzódó hegylánc – a vulkáni öv – kőzetanyaga andezit és dácit. E kőzetek igen hosszú, mintegy 10 millió évet felölelő, csupán a geológiai közelmúltban véget ért fejlődéstörténet során keletkeztek. A tűzhányó-tevékenység látványos tájképi elemeket hagyott örökül: sűrű erdők fedte, máig jól megőrződött vulkáni felszínformákat, melyeket lenyűgöző, kisebb-nagyobb medencék tagolnak. A vulkánlánc elvégződésének földrajzi elnevezése Csomád–Büdös hegycsoport. A »Büdös« elnevezés világosan utal a területen előforduló kénes gázokra, azok összetéveszthetetlen szagára, ami számos helyen jól érzékelhető. Ám a Büdös-hegy mellett a Csomád hegycsoportnak van egy, talán még ismertebb látványossága, a központi ikerkráter: az idősebb, nagyobb Mohos, melyet az erózió már lecsapolt és benne tőzegmohaláp terül el, és a fiatalabb, mélyebb, körkörös Szent Anna-kráter, melyben festői krátertó vize csillog.
A folyamatos kutatómunka eredményeként tudjuk – folytatja Karátson Dávid –, hogy a Csomád az egész Kárpát-medence legutolsó kitörésének helyszíne volt kevesebb mint 30 ezer évvel ezelőtt. Mi több, ezt a vidéken akkor már megtelepedett őskőkori ember is biztosan látta! Tudjuk, hogy az ikerkráterek nagyszabású robbanásos kitörések során keletkeztek – először a Mohos, utána a Szent Anna –, ezek utolsó kitörési periódusa hozzávetőleg 50-től 30 ezer évvel ezelőttig zajlott le.”
Kitörhet-e újra?
A témakör alapos bemutatása tartalmaz egy, a jövőre vonatkozó, megkerülhetetlen részt is. A hetedik, Csomád vulkán: szunnyad vagy már kialudt? című fejezetet Szakács Sándor írta, kivonatában pedig az alábbiakat rögzíti: „Több csoport is kutatja ezt a kis méretű vulkánt, amely az egész Kárpát-Pannon térség legfiatalabb, sajátos tér- és időbeli fejlődést mutató tűzhányója. A kutatóknak a térség más vulkánjaihoz képest sokkal nagyobb érdeklődése azzal magyarázható, hogy a legutolsó kitörésre 30 ezer éven belül került sor, ami élesen felveti a vulkán aktív/inaktív státusának problémáját, egyszerűbben fogalmazva azt a kérdést, hogy kitörhet-e még a Csomád. A vulkán alatti, nem teljesen megszilárdult felső kérgi magmakamra – amelyet geofizikai mérések is kimutattak – és a korábbi kitöréseket követő hosszú ideig tartó nyugalmi periódusok további érvek lehetnek egy jövőbeli vulkánkitörés mellett, és a kérdés alapos vizsgálata mellett szólnak. Mindazonáltal az utóbbi években a téma torzított, szenzációhajhász médiavisszhangja a kérdést a romániai, magyarországi, sőt, a nemzetközi nagyközönségnek is beszédtémájává tette.”
A fejezet végi összegzésben Szakács Sándor rögzíti válaszát is a feltett kérdésre. „Az aktív vulkánokra vonatkozó konvencionális, jelenleg is érvényes ismérvek szerint a Csomádot kialudtnak kell besorolni. Ugyanakkor a kutatások az elmúlt években hitelt érdemlően tisztázták, hogy a vulkán alatt a földkéregben, sekély mélységben lévő magmakamra még tartalmaz bizonyos mennyiségű olvadékot. Abban egyetértés van a kutatók között, hogy a legutolsó kitöréseket tápláló magmakamrában lévő maradék magma már nincs »kitörésre kész« állapotban, azonban a Csomád elmúlt években tisztázott vulkáni fejlődéstörténete és nemzetközi analógiák alapján nem lehet kizárni a magmakamra reaktiválódását, mégpedig mélyről történő friss magmabenyomulás eredményeképpen. Ily módon a Csomád jelenlegi státuszáról folyó vita kulcskérdése a sekély, kérgi magmakamra mellett a mélyebben (a felső köpenyben) található magmaforrás állapotának alapos megismerése.”
Mindaddig tehát, míg az alapos geofizikai kutatások megadják, legalábbis körvonalazzák a választ e kérdésre, a könyv olvasói számos más felvetésre pontos és hiteles választ kaphatnak. Érdemes hát lapozgatni, olvasgatni e remek, szemnek és léleknek egyaránt tetsző könyvet, ugyanis az Székelyföld egyik közismert szegletének újszerű, meghatározóan fontos ismertetője. Hiánypótló is egyben, így a kötet írói, szerkesztői követendő példát mutatnak, bátorítva más területek hasonló, szakszerű és tudományosan megalapozott feltérképezésére.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
