A legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig tartó negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta). A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása.
A nagycsütörtök – zöldcsütörtök – Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az Oltáriszentség szerzésének emléknapja. Azért „zöld”, mert a böjt okán rendszerint zöld növényt, például spenótot fogyasztanak a hívők.
A nagycsütörtöki krizmamisén kerül sor az olajszentelés szertartására, amikor megszentelik a szentségek kiszolgáltatásakor használt három szent olajat, a bérmáláskor használatos krizmát, a katekumenek (keresztelendők) olaját és a betegek olaját.
Az esti „utolsó vacsora miséjén” a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok, megkezdődik a legmélyebb gyász.
A mise végén – amelynek része lehet a lábmosás szertartása – az Oltáriszentséget őrzési helyére viszik. Az oltárról mindent leszednek, ez az oltárfosztás, csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól megfosztására emlékeztessenek.
A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borították le az úrasztalát, esetleg a szószéket.
Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.
Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amelyen emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait.
A keresztút, avagy kálvária ma szokásos tizennégy állomása (stáció) az 1600-as évekre nyúlik vissza. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, a legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.
Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvétvasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ.
A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak.
A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.
Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, ne legyen férges az új.
A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.
MTI/archív
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
