A homoszexualitásról tartott előadást március 12-én, a Felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia Apor Vilmos Közösségi Házában Molnár Miklós, a Budapest-Rákosligeti Magyarok Nagyasszonya Plébánia plébániai kormányzója. A mentálhigiénés szakember és pszichodráma-vezető a Ti vagytok a föld „show”-ja című programsorozat keretében, a tudomány és a hit fényében közelített a témához.
Molnár Miklós már előadása elején leszögezte, hogy a politikai vetületről ezúttal nem fog beszélni, mentálhigiénés szakemberként igyekszik megvilágítani ezt a manapság sok szempontból is megterhelt témát. Az előadó arra is rámutatott, hogy e területen a fogalmak sincsenek tisztázva, ez pedig lehetetlenné teszi a párbeszédet. De mit is értünk homoszexualitás alatt? A homo annyit jelent, hogy azonos, a szexualitás pedig a nemiségre vonatkozik. Szinonimájaként használják a meleg szót, ám ez nem egyenlő a homoszexualitással, sokkal inkább egy identitásra utal. Gyakran kerül még szóba az LMBTQ is, mely inkább valamiféle mozgalmi jelleget hordoz, ennek a homoszexualitás csak egy része. Az előadó szerint beszélhetünk meleglobbiról is, itt azokról a törekvésekről van szó, amelyek kifejezetten propagálják a homoszexualitást.
De vajon betegség-e a homoszexualitás? Tekinthető-e személyiségzavarnak? A DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, azaz a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve) szerint a zavar „klinikailag jelentős distresszt idéz elő, illetve a szociális, foglalkozási vagy más fontos területek teljesítménykárosodását okozza”, korlátozza vagy rontja az életminőséget.
Utóbbi jellegre utal a kötődési zavar jelenléte és a promiszkuitás is: a házas nők 85 százaléka, a házas férfiak 75 százaléka hű a párjához, míg a homoszexuális pároknál ez az arány 4,5 százalék. A nárcisztikus viselkedés, a hangulatzavar is patologikus, ezek is jellemzik a homoszexualitást, mint ahogyan a depresszív attitűdök és a másik ember túlzott idealizálása is. A homoszexuális embereknél gyakran találkozunk a krónikus szégyenérzettel is. A meleglobbi szerint ez azért van, mert a társadalom elutasítja őket, ám a kutatások szerint ez az elfogadó környezetben is megmarad. A homoszexuális egyén az identitásával is konfliktusban áll, és az öngyilkosság is gyakori náluk.
A DSM szerint a homoszexualitás nem parafília (szexuális deviancia vagy perverzió, mely alatt a nem szokványos tárgyak, szituációk vagy személyek iránti szexuális vonzalmat értik), és nem tartozik a nemi identitászavarok (a szexuális érdeklődés vagy válaszkészség normális mintázatának tartós vagy visszatérő zavara) közé sem.
Minden gyermeknek szüksége van az életben maradáshoz gondozóra, e szükségletből pedig érzelmi kötődés lesz. A biztonságos kötődésnél a gyermek időnként odamegy a szülőhöz, majd újra visszamegy játszani, az elkerülő kötődés esetén viszont nem tud megnyugodni a szülő nélkül, ám amikor ott van mellette, akkor is haragszik rá. A szorongó kötődés mellett létezik olyan eset is, amikor egyáltalán nincs kötődés a szülő és a gyermek között. Az anya felé irányuló kötődés a gyermek első két évében meghatározó jelentőségű.
Az apával való játék sokszor fizikai érintéssel jár, a gyermek ennek révén éli ki a „mindehatóság” fantáziáját, éli meg a férfierő jelentőségét, és fogadja el a férfias mintákat. Az apai kötődés a kapcsolódási reprezentációk és a kortárs csoport felé való nyitottság szempontjából is fontos.
Amikor a gyermek 3 éves kora körül újra rátalál az anyjára, akkor az anya részéről szükség van egy sajátos elutasításra is. A fiú valamiképp „társként” is közeledik az anyjához, de ha az anya tisztázza, hogy neki már van párja – a gyermek apja –, akkor a gyermek később könnyebben nyit egy valódi társ felé. Molnár Miklós arra is rámutatott, hogy a kétféle kötődés hiánya, zavara egyaránt vezethet a homoszexualitás kialakulásához.
A gyermek további fejlődése során fontos a testtel kialakuló harmónia. Kamaszkorban a gyermek átlép az anyai aszexuális világból a felnőtt, szexualizált világba. Az előadó hangsúlyozta, a kamaszoknál sokszor – akár 80 százalékban – is előfordulhat homoerotikus fantáziálás, de ennek aránya 18 éves korra radikálisan lecsökken.
Kérdésre válaszolva Molnár Miklós kiemelte, a szakemberek csak több évvel, évtizeddel ezelőtti kutatási eredményekre tudnak támaszkodni, mivel a homoszexualitással kapcsolatos tudományos vizsgálatokat napjainkban nem csak hátráltatják, de egyenesen megakadályozzák.
Fotó: Merényi Zita
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
