Bár már mások is megcsinálták ezt, íme az én verzióm.
A híres új orosz történelemkönyv, melyből botrány lett.
Ez a 11. osztályos történelem könyv az orosz alapképzésben.
А jelenlegi orosz rendszerben az iskola 11 osztályos, ebből 9 osztály mindenkinek kötelező. A 10. és a 11. osztály választható csak, a gyakorlatban a diákok 90 %-a azt is elvégzi. A 11. osztály végén érettségi vizsga van.
А 9. osztály után lehetséges átmenni profilizált iskolába, ahol valamely tárgy oktatása erősebb, vagy technikumba. A szovjet időben voltak érettségit nem adó szakmunkásképzők is, ezek száma ma kevés, a legtöbb ilyen iskola normál technikummá lett alakítva a rendszerváltozás után.
A szóval forgó tankönyv a normál, azaz nem profilizált iskola 11. osztályának történelemkönyve, mégpedig az “Oroszország történelme” tárgyból. Külön létezik még “Világtörténelem” tárgy is.
A szóban forgó rész a 10. lecke része, a lecke címe: “Külpolitika 1953-1964 között“. Miért ez a furcsa időbeosztás? Mert ez a szélesen vett Hruscsov-korszak. Nyikita Hruscsov uralmának kezdete Sztálin halála 1953-ban, bár a valóságban Hruscsov csak 1955-ben lett az ország egyértelmű feje.
Sztálin halála után triumvirátus veszi át a tényleges hatalmat: Berija, Hruscsov, Malenkov. Hruscsov és Malenkov még 1953-ben szövetkeznek, Beriját eltávolítják a hatalomból, majd kivégeztetik. A duumvirátus 2 évig tart, miután 1955-ban Hruscsov teljes győzelmet arat.
Malenkov megpróbál később puccsot szervezni Hruscsov ellen, de sikertelen. Az új szokásoknak híven, hogy a politikai ellenfeleket már nem szokás kivégezni, hanem valami alacsony pozícióba száműzni kell őket – erről állapodtak meg Berija kivégzése után -, ez történik Malenkovval és társaival is. Malenkovot egy kazahsztáni erőmű élére nevezik ki, s megtiltják neki a Moszkvába utazást.
Ahogy nagynevű társait is hasonló sors éri. Molotovot elküldik nagykövetnek Mongóliába, Bulganyinból állami gazdaság igazgatója lesz az az Észak-Kaukázusban, a legidősebb Kaganovicsot meg nyugdíjazzák, neki azt is megengedik, hogy maradjon Moszkvában.
Malenkovról egyébként érdekes adat, hogy 70 éves korában teljesen megváltoztatja nézeteit, szakít a kommunizmussal, s hívő keresztény lesz, sőt tagja lesz egy templomi kórusnak. 1988-ban hal meg, 86 évesen.
Amikor Brezsnyev és társai 1964-ben megpuccsolják Hruscsovot, ő is megkapja ugyanezt a bánásmódot, azaz csak nyugdíjazzák, de meghagyják még privilégiumai egy részét is: jogosultság a “különleges boltrendszerben” vásárolni, szolgálati lakás, autó sofőrrel, testőrség (persze a testőrség szerepe inkább Hruscsov állandó figyelemmel tartása volt, nem védelme).
Későbbi sztori: 1984-ben megbocsátanak az akkor 91 éves Kaganovicsnak, visszaadják neki párttagságát. Akkor született a következő vicc a szovjet nép ajkán:
- Miért adta vissza Csernyenko a párttagságát Kaganovicsnak?
- Szeretne utódot kinevelni.
A magyar vonatkozású rész a lecke 3. alrésze: “A Szovjetunió és a szocialista világrendszer“.
Igyekszem szó szerint lefordítani:
“A Szovjetunió és a szocialista világrendszer. A Szovjetunió külpolitikájának egyik prioritása maradt a szövetségesek támogatása Kelet-Európában, Ázsiában, majd Kubában.
A szocialista országok gazdasági együttműködése a KGST keretein belül katonai-politikai együttműködéssel egészült ki. 1955 májusában Varsóban a Szovjetunió kezdeményezésére barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést kötöttek a Szovjetunió és európai szövetségesei: az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia. A szerződés egységes fegyveres erő létrehozásáról és egységes védelmi doktrína kidolgozásáról rendelkezett – a függetlenség és a teljes egyenlőség elve alapján. Ez a katonai-politikai szövetség a Varsói Szerződés Szervezete (VSZ) nevet kapta. Létrejötte válasz volt az 1949-ben létrehozott NATO tömb agresszív cselekedeteire.
1955-ben a szovjet vezetés kezdeményezésére normalizálva lettek a szovjet-jugoszláv kapcsolatok. A XX. pártkongresszuson meg lett fogalmazva a szocializmusba való átmenet formáinak sokféleségéről szóló elv. Ezzel, valamint a Sztálin személyi kultuszának kritikájával, számos kelet-európai országban visszaéltek a szovjetellenes erők. Néhány országban megindult a sztálini örökség feladásának folyamata.
1956 júniusában tüntetések és sztrájkok kezdődtek Lengyelországban. Ennek eredményeként megváltozott az ország vezetése – a Lengyel Munkáspárt korábbi főtitkára, W. Gomułka került hatalomra.Ezzel egy időben Magyarországon is tüntetések kezdődtek. A tüntetők kritizálták a magyar vezetést és annak szovjetbarát irányultságát, követelték Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből. Okkal feltételezhető, hogy a magyar válság katalizátora a nyugati titkosszolgálatok fellépése és az általuk támogatott belső ellenzék volt. A Szovjetunió csapatokat vonultatott be Magyarországra, s segítette a magyar hatóságokat a felkelés leverésében.
Az 1950-es évek közepéig kiépült kapcsolatok a Szovjetunió és Kína között a barátság és a kölcsönös segítségnyújtás elve alapján áltak, s elpusztíthatatlannak tűntek. Sztálin személyi kultuszának leleplezését Pekingben, valamint Albániában és Észak-Koreában fájdalmasan fogadták. A karibi válság békés rendezése után a szocialista világtábor szétszakadása végleges lett. 1957-ban a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közti kapcsolatok gyors romlása kezdődött, ami 1963-ban nyílt kölcsönös vádaskodásokat eredményezett. A Kínai Népköztársaság vezetője, Mao Zedong bírálta a “szovjet revizionizmust”, mivel úgy vélte, hogy a Szovjetunió eltávolodik a kommunista mozgalom elveitől. Válaszul Hruscsov “álbaloldalisággal”, szélsőségességgel és kalandorsággal vádolta a kínai kommunistákat.“
Ellenőrző kérdések a diákok számára:
“1. Mi az a belpolitikai esemény az 1950-es évek közepe és az 1960-as évek első fele között, mely minden másnál jobban befolyásolta a Szovjetunió kapcsolatait a szocialista tábor országaival? Miért? 2. Bizonyítsátok be, hogy a Szovjetunió kapcsolatai a szocialista tábor országaival kettős természetűek voltak!“
A fényképes rész:
“Sztálin lebontott emlékműve Budapesten. Magyarország. 1956
A lázadó radikálisok, akik között nem kevés volt a fasiszta Magyarország fegyveres alakulatainak egykori harcosa, előszeretettel foglalkoztak nemcsak a szovjet emlékművek és szimbólumok elleni vandalizmussal, hanem számos gyilkosságot is elkövettek a Magyar Dolgozók Pártja képviselői, rendvédelmi alkamazottak, s ezek családtagjai ellen. Egyes kiemelt létesítményeket őrző sorkatonák is brutális megtorlások áldozatai lettek.“
Ellenőrző kérdés a diákok számára:
“Lehetséges, hogy Sztálin személyi kultuszának bírálata a Szovjetunióban volt az oka az események kezdetének Magyarországon 1956-ban?“
Tulajdonképpen a tankönyv narratívája a 90-es évekbeli egyik ballib narratíva ismétlése. Hiszen mik is voltak az eddigi fő “baloldali” narratívák:
- jóakaratú kommunista diákok tiltakoztak a személyi kultusz ellen, ezt használták ki horthyfasiszta, antiszemita elemek,
- baloldali felkelés volt, majd ez lassan átment fasiszta lincselésbe,
- baloldali felkelés volt, marginális reakciós, antiszemita elemekkel,
- tiszta, baloldali munkásfelkelés volt a “sztálinizmus” ellen.
Egyébként már a Kádár-kori hivatalos szöveg is az volt, hogy kezdetben rendes tiltakozás volt, majd ez estére átment csúnya, gonosz ellenforradalomba.
Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »
