A Pyralis papaleonei néven leírt új faj felfedezése, az ember első Istentől kapott feladatára utaló bibliai részlet – „Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak” (Ter 2,20) – szellemében, erőteljes felhívásként szolgál a biológiai sokféleség megőrzésére.
Görögország zord hegyvidékén egy új molylepkefajt fedeztek fel, amelyet feltűnő színei és egy magas egyházi hivatal méltóságát hordozó név tesz különlegessé. Amikor a Tiroli Tartományi Múzeum, a Finn Természettudományi Múzeum és a Bajor Állami Zoológiai Gyűjtemény kutatói azonosították ezt a jellegzetes rovart a krétai Fehér-hegységben, olyan nevet választottak neki, amely nemes megjelenését és a környezetvédelmi remény üzenetét egyaránt tükrözi: Pyralis papaleonei, amely az olasz „Papa Leone” (Leó pápa) elnevezésből származik.
A felfedezés, melyet a nyílt hozzáférésű Nota Lepidopterologica (Lepkészeti Közlemények) című szakfolyóiratban publikáltak április 28-án, rávilágít arra, hogy még az ilyen feltűnő európai molylepkék között is akadnak ismeretlen, felfedezésre váró fajok. Az új faj jelenleg kizárólag a Kréta nyugati részén magasodó Fehér-hegységből (Lefka Ori) ismert, így a sziget endemikus (csak itt őshonos) kincsének tekinthető.
Feltűnő lila szárnyak
A Leó pápáról elnevezett molylepke szárnyfesztávolsága nagyjából két centiméter, amivel csoportjának közepes méretű képviselői közé tartozik. Legfőbb jellegzetességei a lila színű elülső szárnyak, amelyeket egy narancssárgás-aranyos folt és markáns fehér sávok díszítenek. A lepkéket mesterséges fényforrások segítségével figyelték meg, és a jelek szerint főként júniusban aktívak.
A Fehér-hegység Kréta szigetén (Fotó: Peter Huemer/Nota Lepidopterologica [CC BY 4.0])
Az új faj biológiájáról és életmódjáról egyelőre keveset tudni. A rokon fajoktól a klasszikus morfológiai jegyek – mint például a szárnymintázat, a színezet és az ivarszervek felépítése –, valamint a genetikai „ujjlenyomat” alapján különítették el. A molekuláris elemzések mintegy hat százalékos eltérést mutattak a legközelebbi rokonához képest, ami egyértelműen jelzi, hogy önálló fajról van szó.
A különleges fajnevek hagyománya
A lepkéket gyakran fizikai tulajdonságaik, földrajzi származásuk alapján, vagy neves személyiségek tiszteletére nevezik el. A Pyralis nemen belül azonban egy sajátos hagyomány alakult ki: Michael Denis és Ignaz Schiffermüller osztrák természettudósok már 1775-ben Pyralis regalis (’királyi’) néven írták le a csoport első faját, amit a lepke pazar színezete ihletett. Ezt olyan jól csengő nevek követték, mint a Pyralis princeps (’hercegi’) és cardinalis (’bíborosi’), amelyek szintén ezen molyok rendkívüli szépségére utalnak.
Mindezek a fajok a rendkívül változatos fényiloncaszerűek (Pyraloidea) öregcsaládjába tartoznak, amely világszerte mintegy 16 000 leírt fajt számlál, és a molylepkék egyik legnagyobb csoportját alkotja.
A taxonómia mint az emberiség első Istentől kapott feladata
Az élőlények elnevezésének kultúrtörténeti dimenziója is van: az Ószövetség szerint Ádám legelső feladata az volt, hogy nevet adjon az összes állatnak: „Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket – mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. – Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának…” (Ter 2,19–20) Ebben az értelemben a taxonómia – az élőlények osztályozásának, elnevezésének és rendszerezésének tudománya – az emberiség egyik legkorábbi törekvésének tekinthető.
A kutatás vezetője, Peter Huemer (a Ferdinandeum Tiroli Tartományi Múzeum munkatársa) számára egy faj elnevezése ezért több mint formális tudományos aktus: szimbolikus felhívásként is szolgál a katolikus egyház feje, XIV. Leó pápa felé, hogy ráirányítsa a figyelmet az emberiség központi felelősségére a teremtett világ megóvásában. Ez különösen találó párhuzam, mivel a kereszténységben a lepkéket a feltámadás, az átalakulás (metamorfózis) és a halhatatlan lélek szimbólumaként tartják számon.
Pyralis papaleonei példányai (Fotó: Peter Huemer/Nota Lepidopterologica [CC BY 4.0])
A globális biológiai sokféleségnek csak töredéke dokumentált
Peter Huemer, a Tiroli Tartományi Múzeumok Természettudományi Gyűjteményének korábbi vezetője, jelenleg önkéntes kutatója rámutatott: „Globális biodiverzitási válsággal nézünk szembe, mégis a világ fajainak csak egy töredékét dokumentálták tudományosan. A biológiai sokféleség hatékony megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy a fajokat előbb felismerjük, leírjuk és elnevezzük.”
Évente körülbelül 700 új molylepkefajt írnak le, elsősorban a trópusokon. Az európai alapkutatások azonban még messze nem értek véget: csak az Alpokban mintegy 200 korábban ismeretlen fajt azonosítottak az elmúlt évtizedekben.
Nemzetközileg is jelentős tudományos gyűjteményeikkel a Tiroli Tartományi Múzeumok jelentősen hozzájárulnak ehhez a munkához. A Pyralis papaleonei felfedezése jól mutatja, mennyi felfedeznivaló maradt még Európa alaposan kutatott régióiban is, és nyomatékosítja az érzékeny élőhelyek védelmének sürgető szükségességét.
Forrás: Pensoft Blog
Fotó: Peter Huemer/Nota Lepidopterologica (CC BY 4.0)
Az eredeti tanulmány: Huemer P, Kaila L, Segerer AH (2026) Pyralis papaleonei sp. nov. from Crete (Greece) (Lepidoptera, Pyralidae). Nota Lepidopterologica 49: 63–74.https://doi.org/10.3897/nl.49.185483
Székács István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
