A három szent testvér, Márta, Mária és Lázár ünnepén Reményik Sándor versét választottuk. A költő hitvallást tesz, s ehhez a két nővér példáját hívja segítségül. Mindannyian Márták, Máriák vagyunk, vendéglátók, vagy a vendég lábainál ülők. A Vendéget Márta és Mária is teljes szívéből imádta, ki-ki a maga helyén, alkata szerint…
MÁRTA ÉS MÁRIA
Menjetek, dolgos férfi-Márták,
Sürögjetek és forgolódjatok
Az ezer-ügyű élet piacán.
Nekem csak egy a „szükséges dolog”.
Én a jobbik részt választottam.
Ó, ez is harc, ó, ez is birkózás,
Ó, ennek is van verejtéke, vére,
De azt nem látja földi szem,
Az bent folyik, az lent folyik a mélybe’.
Kifele csak kristálycsilláma van.
Menjetek, dolgos férfi-Márták,
Várjanak rátok asszonyi karok,
Viruljon rátok gyermek mosolya,
Én mindezekből mit sem akarok.
Nem kell, nem kell! Már el vagyok jegyezve.
Jegyes vagyok. Ha erény ez: erénnyel,
És ha bűn: hát bűnnel!
A gyűrűs ujjamon egy láthatatlan
Szivárványból vert karikagyűrűvel,
Nem árul ilyet földi ékszerész.
Menjetek, dolgos férfi-Márták,
Száz apró gondba, kéjbe elmerülten.
Én az én drága Mesteremnek,
Az örök Szépnek lábaihoz ültem,
Én, engedelmes, boldog Mária.
(1923. december 25.)
Kép: Velázquez: Krisztus Márta és Mária házában (1620 körül)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
