Megyünk, sietünk ama jászol felé, s nagyon közel már a nap, amikor megérkezünk a fogyhatatlan, az örök remény helyéhez – ahol elég egy szalmaszálba belekapaszkodnunk.
JEGYEZVÉN SZALMASZÁLLAL
– … mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.
Hírdetés
– … kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!
Kép: Cranach: A születés (1515–20)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
