Már a standokon, a postán és Slovnaft töltőállomásain is kapható a Magyar7 hetilap 2023-as évfolyamának első száma.
Válság közben, fordulópont előtt vagyunk, írja lapunk főszerkesztője, Molnár Judit, de hogy most mi következik, csak jósolni lehet.
A hivatalnokkabinet botor megoldás lenne krízis idején. Annak sincs nagy jövője, hogy Heger alakítson újra kormányt, eddig sem tudta kezelni a helyzetet, semmi sem változna a háttérben Matovičcsal. Marad az előrehozott választás lehetősége, ám itt sem kizárt a patthelyzet, hiszen az OĽaNo és az SaS nélkül nincs meg a választási időszak lerövidítéséhez szükséges alkotmányos többség. Jelzésként is vehetné a józanságra már képtelen hatalmi garnitúra, hogy a felmérések azt mutatják, az emberek 60 százaléka előrehozott választást akar. És már senkit nem érdekelnek Matovičnak a ’30-as évek hitleri Németországával való fenyegetései. Mindenki biztonságot és nyugalmat akar, kiszámítható életet.”
A gondolatmenetet folytatva Kolek Zsolt Új év – kérdőjelekkel című heti politikai összefoglalójában megállapítja, hogy az előttünk álló év az egyik legnehezebbnek ígérkezik az idén harminc esztendős Szlovákia történetében. S ami pedig a felvidéki magyarságot illeti „voltaképpen egyszerű feladat vár a politikai érdekképviseletünkre. Amikor hallgatni kell, hallgatni. Amikor beszélni, akkor megszólalni. Az ember néha rácsodálkozik, miért került feketelistára az ötvenes években a kitűnő Seress Rezső dala. Nem, nem a Szomorú vasárnap – formabontó pártértekezleteknek amúgy is a szombat napja. Ez a dal a Szeressük egymást gyerekek. Hisz minden percért kár!” – írja.
Jó, ha ezzel, mármint a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) növekvő erejével minél hamarabb megbarátkozunk. Nemcsak azért, mert a realitások figyelmen kívül hagyása nettó ostobaság, hanem azért, mert nem tehetünk másként. Ezekben az országokban él a Föld lakosságának majdnem a fele (42 százaléka), a devizatartalékok felét birtokolják, és a világ GDP-jének a 40 százaléka felé közelítenek. Ők a felemelkedő országok.
Az aktuális történések után az év első számában fájdalmas veszteségünkről ír Kövesdi Károly és Gyurcsík Iván. Meghalt Duray Miklós.
Távozásoddal úgy zártad le ezt az évet, hogy minden nyitva maradt. Ablak, ajtó, kapu. Amiken ki lehet nézni erre a széteső világra, de amelyeken be is lehet jönni, és körbe lehet ülni azt a nagy, képzeletbeli asztalt, amelynél a világ magyarsága a szomszédokkal együtt foglal helyet. Ahol lehet társnemzeti státusról szót váltani, ahol nincs helye a megbélyegző lózungoknak, hanem értelmes, becsületes emberek próbálják őszintén megérteni egymást. Ahol a Kárpát-haza, a szülőföld egy és oszthatatlan, bármilyen nyelven dicsérjék az emberek az Urat. Ahogy azt Esterházy János, nagy elődöd is elképzelte. S talán nem hangzik túl fellengzősen: Esterházy folytatója, Duray Miklós. – írja lapunk főmunkatársa, Kövesdi Károly.
Duray Miklós a közösségünk sorsát távlatokban szemlélte, az idősík nem korlátozódott választási ciklusokra. Ezt tükrözte Csehszlovákia megszűnése kapcsán 1992. december 17-én a Szövetségi Gyűlésben elmondott beszéde is: „Most is hasonló helyzetben vagyunk, mint hetvennégy évvel ezelőtt. Akkor sem a népakarat szerint alakult meg ez az ország, most sem a nép döntése által szűnik meg. Elődeink akkor nem értettek egyet azzal, ami történt, mi sem értünk egyet ezzel a törvénytelenséggel. Legitimnek csak azt tartjuk, ami a nép akaratából történik.“
Ez nem jelentette a szlovák nemzet önrendelkezési jogának megkérdőjelezését, hanem a döntés meghozatalának kétséges jogi formájára, az egyértelmű demokratikus felhatalmazás hiányára hívta fel a figyelmet, emlékeztet Duray egyik legfontosabb tulajdonságára, az éleslátásra és az igazság kimondásának bátorságára Gyurcsík Iván.
Maradjunk még az idén harmincéves Szlovákiánál. N. Gyurkovits Róza foglalta össze a röpke harminc év történéseit. „Csehország nyert a váláson. Államisága intézményei, diplomáciai és külgazdasági központjai a humán erőforrásokkal együtt Prágában maradtak, a gazdasági recesszióval erőteljesebben sújtott Szlovákiának sokkal rosszabb helyzetből kellett felépítenie magát. A szlovák politikai elitek meg egymásnak feszültek, közös államépítési elveik a kész helyzet ellenére sem alakultak ki. Címe: Harminc év önkeresés.
Vadkerty Katalin történész háromszor annyi éves, mint Szlovákia. A vele készült interjúban szó van élete állomásairól, a gazdaságtörténészi munkájáról, a rendszerváltozás utáni szakmai kihívásokról, illetve a magyarság sorskérdéseiről. Mint mondja, „a mai napig tudatosan megőriztem a belém nevelt magyarságomat, emberségemet, segítőkészségemet. Nemcsak a családban, hanem az egész magyar közösségben. Istenadta szerencsém, hogy ezeket az alapelveket nemcsak a szüleim nevelték belém, nemcsak a hazai közeg volt rám hatással, hanem fiatalságom alatt lehetőség adatott erre az egyházi iskolában, később az államiban is. A tudás mellé megkaptam az önbecsülést, mások tiszteletét.”
Energiaárak, családok támogatása, szülői bónusz, nyugdíjemelés, magasabb bérek, az orvosok béremelése, néhány téma a Piac rovatunk írásából, amelyben Rajkovics Péter az idei költségvetéshez kapcsolódó változásokról ír.
A Háttér rovatunkban Pomichal Krisztián a szomszédunkban dúló háború lehetséges kimeneteleit vázolja. Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy az elhúzódó, felőrlő harcok felmorzsolják egyik vagy másik oldal haderejét. Egy másik lehetőség, mind közül talán a legkevésbé valószínű, hogy egyik vagy másik oldal sorsdöntő áttörést ér el.
Újra csak egy pápa van. 2022 utolsó napján vesztette el a katolikus egyház XVI. Benedek emeritus pápát. Halálával véget ért az a tíz évig tartó időszak, amikor két pápa élt a Vatikánban. De ki volt Ratzinger bíboros, a XVI. Benedek néven ismert, sorrendben a 8. német pápa? Kocur László cikkéből megtudhatják.
A leporolt históriákban Lacza Tihamér Kövesligethy Radó (1862–1934) csillagász és geofizikus esetét írja le a torziós ingával.
Múltunk rovatunkban Baucsek Csaba történész írását olvashatják A Tanácsköztársaság időszaka Füleken címmel. „1919 májusában a csehek mindent bevetettek, hogy elfoglalják a salgótarjáni szénbányákat. Ha ez sikerül, akkor a „csonka” Magyarország elvesztette volna barnaszénforrásainak a 90 százalékát. Magyarország számára a város megvédése létfontosságú volt. A cseh csapatok május 2-án átkeltek az Ipoly folyón, és megkezdődött az általános támadás. A csehek Salgótarján irányába Fülek és Rapp között nyomultak előre…”
Ebben a kiszámíthatatlan időszakban felettébb nehéz feladatot jelentett az új önkormányzatoknak a 2023-as költségvetés jóváhagyása. Nem is sikerült ez a Komáromi járás minden városában, írja Na-Miskó Ildikó Új városi büdzsék — kérdőjelekkel című beszámolójában. Az új év Komáromban, Naszvadon és Gútán jóváhagyott városi költségvetéssel indult, Ógyallán azonban átmenetileg ideiglenes költségvetés alapján gazdálkodnak.
Az amatőrizmus mintapéldája a ligetfalui villamosvonal. Úgy készül, mint a Luca széke. Meg-megindul, kivágnak néhány fát, néhány napra megindul egy-két munkagép, hogy aztán több hónapra megint leálljon az építkezés. A ligetfalui villamosvonal meghosszabbítása kezdettől fogva problémákkal küzd, s most már nyilvánvaló, hogy a mindössze hét villamosmegállónyi táv többszöri nekifutásra sem készül el időre, írja Dunajszky Éva.
Mozgalmasan telt az év utolsó hónapja Besztercebánya megye önkormányzatánál: megválasztották a megyei alelnököket, megkötötték a koalíciós szerződést, s még decemberben elfogadták a megye költségvetését a 2023-as évre. Csúsz Péter, a Szövetség megyei klubjának elnöke elmondta, hogy jónak tartja a koalíciós szerződést, mert „közös gondolatok kerültek bele, így hozzá tudtunk tenni számunkra fontos dolgokat is. Belekerült például az, hogy a megye oda fog figyelni az itt élő magyarokra és a többi nemzetiségre is”. A megye ügyeit Virsinszky Tamás foglalta össze.
A munkát meg kell becsülni, szépen és jól, becsülettel kell elvégezni – vallja Baffy Lajos krasznahorkaváraljai faműves mester, Ulman István alkotótársa, a Gömöri Kézművesek Társulásának alapító tagja. Őseitől örökölte a fa szeretetét, dédnagyapja, nagyapja és édesapja is mind faművesek voltak. Tovább vitte a családi hagyományt, s ma már fiának, Ádámnak adja át tudását és a munka becsületét. „Mindig azt mondom, ha elvállalunk egy munkát, azt szépen és jól, becsülettel csináljuk. Ha elkészül, az emberek nem azt fogják kérdezni, meddig csináltuk, hanem azt, ki készítette. így gondolták ezt az őseim is, és ezt a hozzáállást szeretném átadni a fiamnak.” A mesterrel Fábián Gergely beszélgetett. Az interjú címe: Szépen és jól, becsülettel.
Egy anya reménye, gyermekéért való küzdelme nem ismer határokat. Ha ehhez még csatlakozik az apa szeretete, támogatása, csodák történhetnek… Semmi jóval nem biztatták a családot. És mégis! Így kezdődik Bokor Klára írása, amely a köbölkúti Kómár családnál tett látogatása nyomán készült. A ma már kilencéves Natálka a 26. héten született, nem volt még egészen kifejlődve, ebből kifolyólag kapott agyvérzést születése második napján. Azóta a család nem állt meg, hogy a gyermeket segítse a fejlődésben.
Koza Alajos és Solymossy Dezső szetei hagyatéka címmel számol be Kaszmán Zoltán arról, hogy a frissen felújított Szent László-templomban felavatták a két atya mellszobrát.
Az előadás élménye teszi széppé a tsízós életet, írja Szomolai Andrea annak kapcsán, hogy a Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Tsízió színjátszó csoportja az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválon aratott sikere után néhány hete Alsószeliben is felléptek.
A vásárúti ifj. Kovács Gábort már fiatal kora óta érdeklik a kalandok, de őt kamaszként sem Tom Sawyer vagy Huckleberry Finn csínytevései vonzották, hanem az olyan igazi próbatételek, mint a lélek és a test pallérozása, az egészséges életmódra való törekvés, illetve annak megismertetése másokkal, Sikeres személyi edző, bejárta a világot, „de egy dolog változatlan bennem, mégpedig az, hogy soha nem felejtem el, honnan indultam, és nagyon büszke vagyok kis falunkra. Üzenem kicsiknek és nagyoknak, hogy tartsanak ki és soha ne adják fel álmaikat.” Az interjút Lacza Gergely készítette, címe: Kihívások a tengeren. Horváth Dávid az Év sportolója. A füleki erőemelő már biztosan beírta magát a sporttörténet nagykönyvébe. A 16 éves középiskolás, Horváth Dávid Szlovák-, Európa- és Világbajnoki címe mellé idén elnyerte az Év sportolója 2022 címet is, mellyel a AWPC/WUAP Slovakia és a Szlovák Erőemelő Szövetség (SAST) tüntette ki a fiút, akit az edzőteremben Agócs Szvorák Emese keresett fel.
A karcsú, ám sportos alkatú Csótó Rita az X generáció azon ritka tagja, aki az anyaországban megszerzett diplomái után visszatért szülővárosába, Királyhelmecre, hogy itt válthassa valóra régi álmát. Több mint egy évtizede annak, hogy lefedte a Bodrogköz szívében a mozgáskultúra terén meglévő piaci rést. Úgy sikerült fennmaradni neki, hogy több lábon áll, írja Molnár Gabriella.
Zupko Mária egy kevésbé ismert tanulási zavarról, a diszkalkuliáról ír idei első számunkban. „Amikor egy kisiskolásnak nehezen megy a számolás, arra gondolunk, hogy rendben, nem lesz belőle matematikai zseni. Kezdetben nem is fordítunk rá kellő figyelmet, pedig előfordulhat, hogy a tanulási zavarok egyik ritkább, ám kicsit sem elhanyagolható formája lehet az oka: a diszkalkulia.”
Karácsony táján mindig eszembe jut Thaiföld, hiszen a cunami e jeles ünnepen söpört végig a partvidékén. Thaiföld – Szumátra részleges takarásában – védettebb volt ugyan, de a királyságban így is ötezer felett volt a halálos áldozatok száma”
– írja Csermák Zoltán a Barangolóban.
Vass Laura a fácánleves és a szilvás-diós-töpörtyűs papucsok receptjét közli, Vas Gyula az Opel Astra PHEV Ultimate autót tesztelte, amely az új nemzedék csúcsmodellje.
Szurkoló rovatunkban Ondík Gábor beszélgetett Lakatos Ritával, aki eddigi pályafutása legnehezebb időszakán van túl. A dunaszerdahelyi kézilabdázó Lakatos Rita, a magyar válogatott és a Siófok KC játékosa több mint kilenc hónap kihagyás után sikeresen visszatért a pályára. Lapunknak az elmúlt időszak nehézségeiről, a visszatérésről és a dunaszerdahelyi kézilabdáról is beszélt. Egy önismereti utazás volt az elmúlt időszak, mondta.
A rovat másik cikkében 2023 várható nagy sporteseményeit vette számba Rajkovics György. Az Önök Küldték rovatban arról olvashatnak, milyen volt a karácsonyi színjátszás Kulcsodon, mert ilyen is volt a szocializmus éveiben.
Lapunk hátoldalán a vándor Petőfi Sándor szobra látható, Szabó István alkotása, amelyet 1998-ban lepleztek le Királyhelmecen. A Magyar7-ben ezúttal is megtalálják a műsort és a keresztrejtvényt. Legyen lapunk rendszeres olvasója!
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
