Tegnap Dunaszerdahelyen a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja alkalmából szervezett megemlékezést a Pázmaneum Társulás. A megemlékezésre a Városi Sport- és Szabadidőparkban található Kitelepítettek emlékművénél került sor.
Magyarország országgyűlése 2012. december 3-án nyilvánította emléknappá április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékről Magyarországra való kitelepítésének kezdőnapját. Azt azonban kevesebben tudják, hogy Csehországba sokkal korábban, már 1945–1946 telén elkezdődött a felvidéki magyarok erőszakos deportálása. A kitelepítés összességében több százezer embert érintett és traumatizált. Sokan közülük elveszítették otthonukat, szeretteiket.
A dunaszerdahelyi megemlékezésen többek között jelen volt Jankovics Gyula, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség tanácsosa, Horony Ákos, a szlovák kormány kisebbségi kormánybiztosa, Forró Krisztián, a Magyar Szövetség országos elnöke, Szeles Szabolcs, Győr alpolgármestere, Puha György és Karaffa Attila, Dunaszerdahely alpolgármesterei, valamint Pomichal Krisztián, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Felvidék vezetője is.
Forró Krisztián, a Magyar Szövetség országos elnöke hangsúlyozta, hogy talán nincs is olyan felvidéki magyar család, amelyet ne érintett volna valamilyen vonatkozásban a kitelepítés. Minden családnak megvan a maga története, tette hozzá.
Tartozunk a szüleinknek, nagyszüleinknek, hogy megemlékezünk erről az időszakról, pontosan azért, hogy ne fordulhasson elő ilyesmi a jövőben. Mi ezt a saját szemszögünkből látjuk, viszont azt is tapasztaljuk, hogy a szlovákság nem érti, hogy miért trauma ez nekünk. Úgy tanulják az iskolákban, hogy ez egy megállapodás volt, és akik elmentek, azt azért tették, mert el akartak menni. Tudjuk, hogy ez nem így van”,
emlékeztetett a tényekre Forró.
Szeles Szabolcs, Győr Megyei Jogú Város alpolgármestere történelmi visszaemlékezésében rámutatott arra, hogy a kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország korábbi felbomlasztásáért. A Beneš-dekrétumok közül 33 közvetlenül vagy közvetve e két nemzetiség alapvető jogait korlátozta, majd állampolgárságuktól is megfosztotta. 1945–1946 telén mintegy 43 ezer felvidéki magyart deportáltak fűtetlen marhavagonokban Csehországba, sokszor rabszolgaként bánva velük. A rendeletek továbbá lehetővé tették a magyarok földjének elkobzását, elbocsátásukat állásukból, hivatalos nyelvhasználatuk és kulturális egyesületeik betiltását. Történtek magyarok elleni gyilkosságok is, hangsúlyozta Szeles Szabolcs.
A cél egyetlen pillanatig nem volt kétséges: a felvidéki magyar közösség felszámolása, gerincének összeroppantása, bármi áron. Ezt a dekrétumokkal, deportálásokkal, lakosságcsere-egyezménnyel, »reszlovakizációval« kísérelték megvalósítani”, emelte ki Győr alpolgármestere, aki szintén utalt arra, hogy talán nincs is olyan család a Csallóközben, a Felvidéken, amely ne lett volna érintett, csakhogy ezekről a családi történetekről hosszú évtizedekig hallgatni kellett.
Önök itt rendkívül nagy küzdelmet folytatnak. Küzdelmet az összefogásért, a magyarságért, az egységes képviseletért. A megmaradásért. Láthattuk ezt akár a nemrégiben lezajlott szlovák parlamenti választások kapcsán, de a napokban lezajlott államfőválasztás során is. Ahol a magyar közösség erejét mutatja, hogy önálló elnökjelöltet indított. Talán van ebben valami sorsszerű. Talán a közös érdek, a szlovák és a magyar nép hite a hagyományos értékrend mellett minden korábbinál nagyobb együttműködésre, és partnerségre ad lehetőséget”,
vonta le a tanulságot a történtekből a jelenre vonatkozóan Szeles Szabolcs.
Karaffa Attila alpolgármester az eseményt szervező Pázmaneum Társulás nevében köszöntötte a megjelenteket.
Ez a nap városunk emléknapja is egyben, és itt állunk újra az emlékműnél, amelyet a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás állított annak idején közadakozásból. Van miért, van kiért emlékeznünk. Minden népnek van egy saját kálváriája. Nekünk, felvidéki magyaroknak, de a dunaszerdahelyieknek is megvan, hiszen a városunkból is több száz embert deportáltak. Nekünk, kései utódoknak az a feladatunk, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk”,
szögezte le az alpolgármester.
A beszédeket követően a megemlékezők az emlékhelynél elhelyezték a kegyelet koszorúit, majd a jelenlévők közösen elénekelték a Himuszt.
A megemlékezésen dallal és verssel közreműködtek az MCC Felvidék diákjai, Farkas Réka Rebecca és Csikmák Máté.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
