Dunaszerdahelyen immár nemcsak a foci, hanem a kézilabda is sikersportágnak tekinthető. A HC DAC kézis lányai a szlovák női kézilabda bajnokság rájátszásának fináléjában vitézkednek. A klub vezetője, a sebész-orvos Horváth Zoltán, a dunaszerdahelyi kórház korábbi igazgatója büszke a csapat sikereire.
Vele beszélgettünk kézilabdáról, a csapat utánpótlás neveléséről, jelenéről és jövőbeli terveiről.
Interjú.
Mit kell tudnunk a dunaszerdahelyi kézilabdásokról?
A dunaszerdahelyi kézilabdások egy igazi nagy családot alkotnak, rajongásig szeretik a kézilabdát, hajlandóak és hajlamosak az összes olyan áldozatra, ami előbbre tudja vinni a szakmai fejlődésüket. A pályán nem ismerik a lehetetlen fogalmát és mindig mindent megtesznek a győzelemért. Természetesen az iskolai eredményeik sem közömbösek számukra.
Hányan kézilabdáznak Önöknél?
Klubunk Szlovákia egyik legnagyobb utánpótlás-bázisa, az előkészítő korosztálytól számítva egészen a felnőtt női csapatig minden korosztállyal képviseltetve vagyunk a szlovák kézilabda szövetség, illetve az egyes kerületi szövetségek által kiírt bajnokságokban, egyes helyeken 2 csapattal is. Így a klubban edző, kézilabdázó lányok száma mintegy 250.
Mi jellemzi legfőképp a kézilabdázókat?
Kézilabdázni csak azok tudnak, akik be tudják vállalni a kemény fizikai munkát és hajlandóak áldozni a sikerért, szabadidőt, kényelmet, szórakozást, megfelelő akarati tényezőkkel rendelkeznek céltudatosdak mint a sportolók döntő többsége. Mivel csapatrsportról van szó – ezért magas közösségi elkötelezettségre is szükség van.
Milyen gyakran tartanak edzéseket?
Korosztálytól függően, heti 2-3 alkalom, fiatal felnövekvők – ifjúságiak naponta, női csapat naponta, illetve bizonyos napokon kétszer is.
A HC DAC a Nagymihállyal jelenleg a bajnokság rájátszásának fináléjában játszik. Mi a véleménye a csapat eddigi eredményeiről?
Klubunk 5 éves történelmében számtalan kimagasló eredmény született korosztálytól függetlenül – nem volna sportszerű bárkit is kiemelni, mert mindenki maximálisan megdolgozott az eredményért. Az mindenki számára természetes, hogy egy klubon belül mindenki a “nagyok” eredményeire figyel – természetesen, így van ez nálunk is.
A női csapat kiemelt figyelmet kap a nyilvánosságtól a média által és ez így természetes. Duplán igaz ez az elmúlt időszakra, amikor csak a MOL liga küzdelmei voltak engedélyezve. Az ott elért 3. hellyel, illetve a szlovák rájátszás döntőjébe való bejutással mi más is lehetnék, mint maximálisan elégedett.
Mennyire van hatással a koronavírus-járvány a csapatokra, a kézilabdára?
A koronavírus átírta az elmúlt másfél évben az életünket, nincs ez másképp a klubban sem. A női csapaton kívül senki nem edzhetett csoportosan, nem játszhatott mérkőzéseket – szívem szakadt meg az utánpótlásunkért. Ezrt is örülök az elmúlt napok nyitásának és az edzés, illetve versenynaptár újonnani megnyitásának a fiatalabb korozstályok számára is
Mi a tapasztalata az utánpótlással, mennyire akarnak kézizni a fiatalok?
Sajnos, a fiatalok egyre kényelmesebbek, így a sport is kezd nagyon háttérbe szorulni. Ezért is tölt el örömmel a klubban sportoló lányok számák növekedése és az az elszántság, amit döntő többdségükön látni edzés és meccs közben.
Miért vállalt szerepet a dunaszerdahelyi kézilabda fellendítésében?
Dunaszerdahelyen mindig is aktív kézilabdás élet zajlott az elmúlt 40 évben – több kevesebb sikerrel, figyelemmel. Régebben a fiúk, manapság a lányok örvendeztetik meg a szurkolókat – annyiban más a mai helyzet, hogy próbálunk szilárd alapokra épülő, szerethető, támogatható és minden szinten vállalható klubot építeni, ahol a rend a fegyelem és a munka látható. Ezek harmóniája a hosszútávú hitelesség záloga.
Ön orvosként miért kezdett el foglalkozni a kézilabdával?
Köztudott, hogy aranyosi származású vagyok, ahol gyerekként felnőttem. Kamaszként figyelemmel követtem az aranyosi kézilabda alapjainak létrejöttét, így eléggé korán megfertőzött a sportág szeretete. Az igazi szeretet csak fokozódott Zsóka lányom által, aki Dunaszerdahelyen, Méhes Tibor tanító bácsi szárnyai alatt vált játékossá, majd elkerült Budapestre a Fradi korosztályos csapatába és egészen a női NB I-ig, a Szpari női csapatáig. Elmondható, hogy igazi kézilabdás szülő voltam abban az időben – így rengeteg ifjúsági, felnőtt és válogatott mérkőzést láttam élőben. Hát valahol itt kezdődött és tart ez a mai napig is…
Gratulálunk lánya sikereihez. Mit gondol, hogyan válhatnak a kézilabdázók sikeressé?
A sikernek egy záloga van – a munka és az elvégzett munkában való hit.
Mik a céljaik, jövőbeli terveik a dunaszerdahelyi kézilabdával?
Itt inkább közös célokról szeretek beszélni – természetesen, szeretném, ha Dunaszerdahely kitörölhetetlenül be tudná magát írni az európai kézilabdás térképbe, helyi és regionális jelleggel megszerettetni úgy a klubot a szurkolókkal, támogatókkal, játékosokkal szélesebb és szűkebb régiónban az itt élő emberekkel, hogy fenntartások nélkül részeseinek tudják magukat érezni a sikerekben, az elvégzett a munkában, a mindennapokban. Ezt elsősorban mindenek felett álló hitelességgel érhető csak el. Ezen dolgozunk nap mint nap.
Mik a tapasztalatai a felvidéki, illetve szlovákiai kézilabdával? Mennyiben más, mint a magyarországi kézilabdasport?
Természetesen, a két ország kézilabdasportja nehezen összehasonlítható. Magyarországon óriási hagyományai vannak a kézilabdának, mondhatni a nemzeti sportok egyike. Ebből is fakad a két ország bajnokságai közti különbség, illetve a két ország nemzeti válogatottjainak erőssége. A szlovák kézilabda szövetség egyik nagy célja a nemzetközi mezőnyhöz való felzárkózás. Bízom benne, hogy a nálunk végzett munka is hozzájárul majd ezen törekvésekhez.
Nincs túl nagy szívóereje az ottani sikereknek az itteni tehetségekre?
Természetesen nincs azzal semmi gond, ha a kimagaslóan tehetséges fiatal hagyományaiban gazdagabb, jobban rangsorolt klubokban szeretne játszani. A mi dolgunk az, hogy olyan szakmai munkát végezzünk a klubban, hogy a fejlődésük töretlen és magasívű legyen. Amennyiben a női csapatunkkal ki tudunk jutni a nemzetközi porondra és ott jobban és jobban helyt tudunk majd állni, az esetleges nagy klubok szívóereje is csökken majd – remélhetőleg.
Mivel lenne elégedett a szezon végén?
Aki ismeri a klub filozófiáját az elmúlt években mindig 3 éves ciklusban – eredményekben gondolkoztunk – az idei évre tervezett szereplést a nő csapat túl is szárnyalta, tehát maximálisan elégedett vagyok. Sajnos, az utánpótlás “tervezett” eredménylistája egyenlőre ebben az idényben üresen maradt -így a legnagyobb öröm akkor ér majd idén, ha ismét edzésbe állhatnak fiataljaink, és ifjúsági mérkőzések hangulata, varázsa tölti be a sportcsarnok mindennapjait az idény hátralevő részében.
Köszönjük a beszélgetést. Az eddigi eredményekhez, sikerekhez gratulálunk és minden jót kívánunk a csapatnak is a jövőt, célokat illetően.
Köszönöm a lehetőséget. Jó egészséget és örömteli napokat, kitartást kívánok az olvasóknak is. Kövessék figyelemmel a dunaszerdahelyi kézilabdát, bíztassák a lányokat, hogy még lelkesebben játszanak. Legyen ez a közös sikerünk!
Laky Erzsébet
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
