Az élőzene mindig is különleges hangulatot varázsolt és varázsol egy-egy eseménynek. Esküvők elengedhetetlen kelléke, de ma már születésnapok, szalagavatók, leánykérések alkalmával is kérhetünk élőzenét. Ennek a műfajnak egyik képviselője a mezőkaszonyi Szatmáriék együttes. A formációt Szatmári Nelli és fia, Károly alkotja. Mindketten szívük-lelkük beleteszik a fellépésekbe, emellett pedagógusok, zenei kultúránkra tanítják a következő generációt. Őket ismerhetjük most meg.
– A páromat, mikor megismertem, ő egy zenekarban játszott – emlékszik vissza Nelli. – Sokat próbáltak a tagokkal, én pedig a szomszédban laktam. Hallották, hogy szeretek énekelni, ezért megkértek, hogy csatlakozzam hozzájuk. Annyira jól sikerültek a fellépések, hogy egy munkácsi könnyűzenei versenyt sikerült is megnyernünk. Majd a párommal összeházasodtunk, megszületett a fiunk, ekkor egy időre fel kellett hagynom a fellépésekkel. 2007-ben pedig ismét összeálltunk, mint családi együttes.
– Ahogy édesanyám említette, a szüleim mindig is a zenével foglalkoztak. Szinte beleszülettem ebbe a műfajba – kapcsolódik be a beszélgetésbe Károly. – Nem is volt kérdés, hogy felnőve én is ezzel szeretnék foglalkozni. Az Ungvári Kulturális Oktatási Szakközépiskolában megtanulhattam a szaxofonnal való játék alapjait, majd tudásomat a Kijevi Nemzeti Művészeti Egyetemen bővítettem. Hazaérkezésem után édesapám vezetésével megalapítottuk a családi együttesünket. Öt boldog évet zenéltünk így együtt. Esküvőkön, falunapokon, különböző rendezvényen léptünk fel.
– Adódott egy lehetőség a mezőkaszonyi óvodában zenenevelő pedagógusként dolgozni, amit szívesen el is vállaltam – mondja Nelli. – Nagyon szeretem ezt a munkát, a gyermekekkel való foglalkozásokat. A kicsik nagyon fogékonyak a zenére, szinte minden érdekli őket. Öröm velük tölteni a napot, emellett pedig ráirányíthatom a figyelmüket a magyarság értékeire is. – Én pedig a Kaszonyi Művészeti Iskolában fúvós hangszer oktató vagyok – teszi hozzá Károly. – Tizennégy éve tanítok ott, a szívemhez nőtt ez a mesterség. Nyolc éven keresztül foglalkozom egy-egy diákkal, így láthatom a fejlődését, láthatom felnőni, megérni, kibontakozni. Ez egy nagyon jó lehetőség a szakma iránti szeretet megélésére.
– A formáció Szatmáriék néven két éve, 2018-ban alakult meg. Én szintetizátoron játszom, édesanyám énekel, mi így kiegészítjük egymást. Felléptünk már esküvőkön, bálokon, keresztelőkön, születésnapokon. A repertoárunkban a magyar és ukrán slágerek jelennek meg – meséli Károly.
– Így igaz, a fellépéseken a maximumot kell nyújtanunk, ennek érdekében sokat kell gyakorolnunk. Fejlesztjük önmagunkat, internetről inspirálódunk, zenei videókat nézünk. És folyamatosan próbálunk, hogy a tudásunk legjavát nyújthassuk – vallják a zenészek.
– Szívünk-lelkünk beletesszük egy-egy fellépésbe. Soha nem vagyunk magunkkal teljesen megelégedve, mindig van mit jobbá tenni, csiszolni rajta. Úgy gondolom, hogy a zenei pályát csak az tudja űzni, aki nem munkának, hanem hobbinak érzi, hiszen így tud jól szórakoztatni – mondja Nelli.
– Ez egy kikapcsolódás, egy feltöltődés számomra – vallja lelkesen Nelli. – Imádom csinálni, és látni az embereket, hogy jól szórakoznak. Az számomra is felemelő érzés.
– Van, amikor kemény is. Például édesapám halála után nem volt egyszerű fellépnünk – emlékszik vissza Károly. – Nagyon nehéz volt. Ugye, egy lagziban nem láthatják rajtad, hogy szomorú vagy, hogy belül neked valami fáj, a maximumot kell nyújtani akkor is. Kellett egy kis idő, hogy a lelkünkben megbékélhessünk.
– Szeretnénk tovább működtetni a zenekart. Az elmúlt évünk a karantén miatt nem volt olyan, amilyenre számítottunk. Reméljük, a jövő sikeresebb lesz, több fellépéssel. Emellett sokat gyakorolunk, és próbáljuk magunkból kihozni a maximumot.
Kurmay Anita
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
