A Csemadok országos vezetése körlevélben kérte a járási titkárokat és a területi választmányok elnökeit arra, hogy „nyitottsággal” segítsék a Magyar Szövetség régiós munkatársainak tevékenységét. A levél szerint a kapcsolati háló mozgósítása és „jólelkű emberek” felkutatása is része lehet ennek az együttműködésnek, miközben a dokumentum hangsúlyozza, hogy nem pártpolitikai aktivitásról van szó. A megkeresés aláírója Kiss Beáta, a Csemadok elnöke, a levelet Takács Ottó továbbította a szervezet belső köreiben.
Az ember néha nem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy jegyzeteljen. A most körbeküldött levél ugyanis pontosan ilyen pillanat: nem elszólás, nem félreérthető mondat, hanem tudatos, írásba foglalt iránymutatás arról, hogy a Csemadok helyi vezetői „nyitottsággal” segítsék a Magyar Szövetség munkáját. Nem kampány, persze. Csak tanács, vélemény, kapcsolati háló, „jólelkű emberek” felkutatása. Vagyis minden, ami egy kampányhoz kell – kivéve, hogy annak nevezzük.
És itt kezdődik a probléma.
A Csemadok ugyanis nem párt, hanem kulturális–társadalmi szervezet. Pontosabban: az a szervezet, amely évtizedeken át tudatosan és következetesen védte magát attól, hogy bármely párt előszobájává váljon. Nem azért, mert ne lett volna véleménye a politikáról, hanem mert pontosan tudta: ha egyszer elveszíti az apolitikus jellegét, akkor a saját közösségét osztja meg.
Aki régebb óta figyeli a Csemadok működését, emlékszik rá:
– nem engedtek pártlogókat a rendezvényekre,
– nem adtak színpadot kampánybeszédeknek,
– nem szerveztek „érdekképviseleti” mozgósítást választások előtt.
Még akkor sem, amikor mindenki tudta, hogy a felvidéki magyarság parlamenti képviselete gyenge, vagy épp megszűnőben van. A Csemadok válasza erre sokáig az volt: kultúrával, identitással, közösséggel erősítünk – nem pártpolitikával.
Ehhez képest ma ott tartunk, hogy a szervezet vezetése – élén egy korábbi pártalelnökkel – már nem is igazán cáfolja a politikai összefonódás vádját, hanem finom nyelvi fordulatokkal normalizálja azt. „Nem kérek pártpolitikai aktivitást” – hangzik el, majd ugyanabban a bekezdésben a Magyar Szövetség régiós munkatársainak segítése, kapcsolati háló mozgósítása, emberek „bekapcsolása” következik.
Ez nem semlegesség. Ez politikai részvétel eufemizmusokkal.
A gond nem az, hogy valaki szimpatizál a Magyar Szövetséggel. A gond az, hogy egy tagságát tekintve világnézetileg és politikailag sokszínű szervezetet állítanak egyetlen párt mögé – anélkül, hogy erről érdemi belső vita, döntés vagy felhatalmazás történt volna. A Csemadok-tagság nem pártkatonák gyűjtőhelye, hanem pedagógusoké, nyugdíjasoké, civileké, fiataloké és időseké, akiknek közös nevezője nem a pártpreferencia, hanem a magyar kultúra.
És van itt egy még kényelmetlenebb kérdés is:
mi marad a Csemadokból, ha egyszer nyíltan kampányszervezetté válik? Milyen erkölcsi alapon utasítja majd vissza más pártok közeledését? Hogyan magyarázza meg azoknak a tagoknak, akik nem a Magyar Szövetségre szavaznak, hogy az ő közösségük még mindig „mindenkié”?
A felvidéki magyar érdekképviselet valóban fontos. De épp ezért lenne létkérdés, hogy ne égessük el az utolsó valóban széles társadalmi bázissal rendelkező civil szervezet hitelességét egy rövid távú politikai logika oltárán. A Csemadok ereje mindig az volt, hogy fölötte állt a pártpolitikának. Ha ez megszűnik, nem a Magyar Szövetség lesz erősebb – hanem a közösség lesz szegényebb.
És ezt már nem lehet majd egy körlevéllel kimagyarázni.
Körkép.sk/KT
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
