Budapesten rendezett konferenciát november 13–16. között a Katolikus Női Szervezetek Világszövetsége, a WUCWO (World Union of Catholic Woman’s Organisations), melynek a magyar alapítású KALÁSZ (Katolikus Asszonyok és Lányok Szövetsége) is a tagja. A konferenciát Székely János, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke nyitotta meg, a szentmisét Marton Zsolt családreferens püspök mutatta be.
A WUCWO több mint 110 éve működő szövetség, a nőket képviselő katolikus szervezeteket egyesíti. A Szentszék 2005-ben Krisztus-hívők nyilvános társasága rangra emelte. A WUCWO 8 millió katolikus nőt képvisel 60 ország 100 katolikus nőszervezetén keresztül.
„A család, az emberiség reménye” mottójú többnapos, Benczúr Hotelben megrendezett, európai regionális konferencián szó volt a család helyzetéről, nehézségeiről és kihívásairól, a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők befogadásáról és kíséréséről, a WUCWO kommunikációs és arculati megújulásáról. A résztvevő szervezetek bemutatkoztak, és megosztották a legjobb gyakorlataikat. Előadások hangzottak el tanúságtételekkel, melyeket nyelvek szerinti csoportokban dolgoztak fel a résztvevők. A szombati nap délutánján Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK családreferens püspöke mutatott be szentmisét a Jáki kápolnában.
Az európai regionális konferenciára Angliából, Spanyolországból, Litvániából, Olaszországból és a Vatikánból, Franciaországból, Belgiumból, Svájcból, Ausztriából, Németországból és Magyarországról érkeztek a női szervezetek képviselői, valamint a WUCWO európai vezetősége.
A konferencia első napjának délelőttjére látogattunk el, melyen Székely János püspök tartott nyitó imádságot és mondott bevezető gondolatokat; köszöntötte a résztvevőket Csehné Vadnai Borbála, a WUCWO európai régióért felelős alelnöke, Fekésházy Kinga, a vendéglátó KALÁSZ elnöke és Mónica Santamarina, a WUCWO elnöke, aki Mexikóból érkezett az eseményre. Kunszabó Zoltán és felesége, Panni a házasságról tartott előadást, María Francisca Sánchez pedig a kiszolgáltatott helyzetben lévő nők, elsősorban a Spanyolországba érkező bevándorlók befogadásáról és kíséréséről beszélt.
Székely János hálát adott minden nőért, anyáért, nővérért, és a női szívben rejlő kincsekért. Az angol nyelvű közös imádság után Szent II. János Pál pápa Mulieris dignitatem apostoli leveléből kiemelte a nő sajátos karizmáit, az empátiát, a kapcsolatteremtő képességet, szelídséget, gondoskodást, kedvességet és az élet védelmét, majd bibliai részeken keresztül mutatta be a nő hivatását feleségként, anyaként és a társadalom tagjaként.
„Isten az asszonyt a férfi oldalából teremti, kivesz egy részt az emberből, és amikor rátalál a férj a feleségre, ez a hiány kiegészül, ketten lesznek egy emberré. A házasság és a szerelem tehát nemcsak ösztönök parancsa, futó érzelmek, hanem sokkal elemibb: két élet összforr, eggyé válik” – magyarázta, majd Boldog Battyhyány Strattmann László feleségét, Coreth Mária Teréziát hozta példaként, aki félresiklott életű fiatal férjét kedvességével és mély hitével a megtérés és emberségének kibontakozása útjára vezette. 11 gyermekkel ajándékozta meg őt, s bár az ikrek szülésébe majdnem belehalt, később is vállalt gyermeket.
„Amikor Éva megszüli elsőszülött fiát, felkiált: Isten segítségével embert alkottam. Átéli, hogy Isten rábízta, az ő kezeibe tette az új embert – folytatta a püspök azzal, hogyan mutatja be a Biblia az anyai hivatást.
A püspök kiemelte, „minden gyermeknek elemi joga és érdeke, hogy házasságban foganjon, legyen édesapja, édesanyja, és a kettőjük szeretetében nőhessen fel. Nem a felnőttnek van joga gyerekre, hanem a gyereknek szülőre.”
A nő hívő közösségben betöltött szerepét Mirjam, Judit, Eszter királynő és a Szűzanya történetével mutatja be a Biblia. Mária, akit Jézus a tanítványok anyjául rendel, ott van pünkösdkor, ő segít az apostoloknak, hogy kinyissák a szívüket az ég felé, befogadják a Szentlelket. „A Fokoláre közösség ihletésére sokan beszélnek a Mária-karizmáról. Az Egyház feltárta a péteri karizmát, de a Mária-karizma helyét még keressük” – magyarázta a püspök.
Beszéde végén kiemelte, hogy a konferencia fő témája a család – egy olyan világban, amelyben sokan úgy gondolják, hogy az ember legfőbb értéke a szabadság, amit a család bekorlátoz. „Az ember társas lény, kötődik. A kötelesség és a kötődés, elköteleződés, kötelék összefügg. Ha valaki szeret, abból rengeteg kötelezettség fakad, de azt nem érzi kötelezőnek.”
Csehné Vadnai Borbála Budapesten él, nemzetközi kapcsolatok szakos közgazdász, angol nyelvoktató, két gyermeke van. 2020-tól hozott létre női közösséget a plébániájukon, Sashalmon, amelynek már hatvan tagja van. A KALÁSZ munkatársa lett. Beszédében a WUCWO célkitűzéseiből kiemelte a negyediket, az elköteleződést a család, az apaság és az anyaság hivatásában, hiszen ez is a szentté válás útja. Bemutatta a családi étkezés kampányukat, melynek lényege, hogy a családok legalább heti egyszer okoseszközök nélkül, közösen étkezzenek.
A konferencia házigazda szervezetének, a KALÁSZ-nak az elnöke, Fekésházy Kinga beszédében bemutatta a magyar alapítású nőmozgalmuk történetét és célkitűzéseit. A két világháború alatt a szervezet cselédlányokkal kezdett foglalkozni, képezte őket a hitben, erkölcsben, a nemzeti kultúrában és a családanyai hivatásban. Az akkor még más néven működő WUCWO-ban is volt képviseletük. A nőmozgalmat betiltotta a kommunista diktatúra, de földalatti mozgalomként tovább élt. 1990-ben előjöttek a régi csoportok és újak is alakultak, a WUCWO akkori elnöke pedig szívügyének érezte, hogy a vasfüggöny mögött megkeresse a katolikus női szervezeteket. A két szervezet közötti kapcsolattartó ekkor Nényei Gáborné volt. A KALÁSZ 1996-tól lett a WUCWO tagja, 25 éve pedig a vezetőségben is képviselik Magyarországot.
Mónica Santamarina, a WUCWO elnöke Ferenc pápa gondolataiból indult ki: a családot védeni kell, melyet főként Európában veszélyeztetnek és bomlasztanak. Az Assisiben szervezett közgyűlésükön vállalták, hogy a családi szeretet, az anyaság és az apaság örömteli útját járják tovább, és egyedülálló, dolgozó nőként is Krisztust viszik a társadalomba. Ennek megvalósításához adott szempontokat a továbbiakban.
Mint mondta, fontos lenne, hogy a fiatal házasok bemutathassák a szeretet nagyságát, és a párokat a teljes életciklus során, a jegyesoktatástól kezdve időskorig kísérjék. Tanúságot kell tenni az emberi szeretet szépségéről, a család örömeiről az anyáknak és nagymamáknak is. Foglalkozni kell az elköteleződéstől való félelem jelenségével. Tenni kell azért, hogy a fiataloknak biztos, megfelelő munkahelye, fejlődési lehetősége legyen, és közben képesek legyenek a családjukról is gondoskodni, legyen idejük párkapcsolatra és pihenésre – sorolta a teendőket.
– hangsúlyozta a WUCWO elnöke, majd hozzátette, az evangelizáció a meghallgatással kezdődik. Felhívta a figyelmet az egyszülős családok támogatására, arra, hogy a papoknak ismerniük kell a családok valós és összetett életét, és hogy a közösségben is meg kell osztani a családi történeteket és küzdelmeket. „Nyissuk meg a plébániák kapuit mindenki előtt! A családok szeretnének bizalmat kapni. A világiaknak sokkal nagyobb szerepet kell kapniuk” – buzdított.
Kunszabó Zoltán állandó diakónus, az Új Jeruzsálem közösség alapítója és felesége, Panni, a Csak Egyet szolgálat vezetője a házassággal és családdal kapcsolatos válságjelenségekről beszéltek. Kiemelték, ezek azért jönnek létre, mert
A világ szerint a házasság szerződés, melyben ketten együtt vagyunk. A házasság szentsége által Isten a férfiből és nőből, kettőből azonban egyet teremt, új minőség jön létre. Az egész lényük egész különleges módon van eggyé építve, az egység felbonthatatlan, nem tudjuk szétszedni. „Hajlandó vagyok-e lemondani az énről, és önmagamat ebben az egységben és nem külön szemlélni, hiszen odaajándékoztam magam elsősorban Istennek és a házastársamnak?” – tették fel a kérdést.
A mindenkitől független én tehát megszűnik. A kereszt ennek a tökéletes önátadásnak a képe. Isten odaajándékozta önmagát, de tőlünk is ezt kéri. Ő kizárólagossággal kapcsol a házastárshoz, „ő a te egyetlened, nincs alternatíva. Gondolatban és érzelmek szintjén sem fér be vetélytárs, mert csak egyvalakinek tudom önmagamat odaajándékozni.”
A házastársi konfliktusokban vissza kell térni az alapokhoz, kegyelmi szinten kell megoldani azokat – hangsúlyozták. „Jézus célja, hogy megszentelje az Egyházat, a férjem célja, hogy engem megszenteljen, nekem az, hogy ő megszentelődjön.
A jó házassághoz az kell, hogy mind a ketten Jézus tanítványaiként a másikért éljenek” – hangsúlyozták, majd megosztottak átélt helyzeteket, és tanúságot tettek arról, hogyan tudott Isten szép keresztény házasságot létrehozni bennük annak ellenére, hogy a gyerekkoruk nem erre készítette fel őket.
A második szekcióban María Francisca Sánchez beszélt, aki a spanyol püspöki konferencia titkárságán vezető szerepet tölt be a bevándorlókkal és emberkereskedelemmel foglalkozó bizottságban. Börtönben lévő nőket kísér, kirekesztett és veszélyeztetett helyzetben lévő nőkkel foglalkozó társaságokban önkénteskedik.
Előadásában bemutatta, a női bevándorlókat és főként a prostitúcióra kényszerült bevándorlókat hogyan lehet kísérni. Fobtos tudni, hogy ők azért érkeztek Spanyolországba, mert a saját országaikban kizsákmányolták őket, emberkereskedelem vagy családon belüli bántalmazás áldozatai lettek, és úgy gondolják, az új országból tudnak majd gondoskodni a hátra hagyott családjukról. Gyászban élnek, hiszen el vannak szakítva a kultúrájuktól, gyerekeiktől. A szubszaharai sivatagon keresztül vándoroltak, majd lélekvesztőkkel jöttek át a Földközi-tengeren, kemény tapasztalatokat szereztek az út során. Szinte mind poszttraumás stressz-szindrómában szenvednek, szenvedélybetegek, fájdalmak, szomorúság, reménytelenség, kétségbeesés kínozza őket. Becsapottnak, kiszolgáltatottnak, fenyegetettnek és frusztráltnak érzik magukat, hiszen nem találtak jobb életet. Bűntudat és szégyen gyötri főként azokat, akik prostitúcióra kényszerülnek. Velük Spanyolországban az Oblaták a legszentebb megváltó szolgálatában, a Jó Pásztor segítői Villa Teresita rend, a Szent Vince szeretet leányai és a Legszentebb szentség imádó rabszolganői foglalkoznak.
María Francisca bemutatta ezeknek a rendeknek és társulatoknak a működését. Mindnyájan fontosnak tartják a türelmet, a meghallgatást, hogy Krisztust lássák ezekben a nőkben, felépítsék bennük a bizalmat. Gondoskodnak a legelemibb szükségleteikről, foglalkoztatják őket, és tárt kapukkal fogadják őket vissza, ha szükséges. És nem ítélkeznek felettük.
Fotó: Merényi Zita
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
