Kiszorítási kísérletnek és a jogállamiság megsértésének tekinti Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apát, hogy a bihari megyeszékhely bírósága csütörtökön a rendházból való kilakoltatásáról döntött az önkormányzat által indított perben.
Az apát csütörtökön este közleményben ismertette az alapfokú, de azonnal végrehajtandó ítélettel kapcsolatos álláspontját. Emlékeztetett: a bíróság a gyorsított kilakoltatási eljárásban a kilakoltatása azonnali végrehajtását rendelte el.
Ugyanebben a határozatban a bíróság elfogadta az általa előterjesztett alkotmányossági kifogást, és az alkotmánybíróság elé terjesztette a vonatkozó eljárási rendelkezések alkotmányosságának vizsgálatát, ugyanakkor az eljárást nem függesztette fel az alkotmánybíróság döntéséig, hanem a kilakoltatást végrehajthatóvá tette.
Az apát közölte, a bíróság a csütörtöki ítéletben elutasította azt az alapvető kifogást is, hogy a gyorsított kilakoltatási eljárás eleve nem alkalmazható olyan esetben, amikor az érintett ingatlan nem polgári lakáshasználat vagy bérleti jogviszony tárgya, hanem egyházi jogállásban lakott és működtetett rendház, egyházi székhely, vagyis szolgálati és intézményi rendeltetésű egyházi tér. Elutasította azt az érvet is, hogy az önkormányzat nem jogosult egy egyházi intézményt – a székhelyet és a prelátushoz tartozó rendházat – kilakoltatással kiüríteni, mivel az épület egyházi jogállású, rendeltetése szerint az egyházi működés helye, és az alkotmány értelmében az egyházak jogállását külön, sarkalatos törvény szabályozza. „Amíg a rendház az egyházi közösség elidegeníthetetlen tulajdona és szolgálati tere, addig az ilyen eljárás hatáskörtúllépést jelent. Ennek a helyzetnek a valós tartalma egyszerű, és mégis megdöbbentő: 2026-ban Romániában azt kell megélnem, hogy abból az egyházi funkcióból és abból az intézményi térből, amelynek szentelt és elismert egyházi státusza van, gyorsított eljárással, azonnali végrehajtással akarnak kilakoltatni, mintha egy közönséges magánjogi bérleményről volna szó.
A jogsértés súlyát tovább növeli, hogy ugyanezen a napon a temesvári ítélőtábla végleges végzést hozott egy másik ügyben is, amelyben azt sérelmeztem, hogy 2025 augusztusa óta nem tűztek ki érdemi tárgyalási napot egy kártérítési perben, amelynek célja éppen az állam és a bírósági intézmények felelősségének megállapítása. Vagyis miközben a jogorvoslati és garanciális eljárások »majd később« logikával húzódnak, a gyorsított kilakoltatás ma végrehajthatóvá vált. Különösen súlyos körülmény, hogy ebben a kártérítési eljárásban peres félként szerepel az a bíró is, akinek a kizárását a nagyváradi eljárásokban kértem, és akinek elfogulatlanságát a nyilvánosságban megjelent információk is kétségbe vonják” – mutatott rá az apát.
Az egyházi vezető kifejtette: az ítélet körülményei különösen súlyosak, mert a nagyváradi ítélőtábla előtt folyamatban van a 404/35/2025 számú áthelyezési eljárás, amelynek tárgya éppen az, hogy a kilakoltatási ügyet el kell-e venni ettől a bíróságtól és más bíróság elé kell-e tenni a pártatlanság biztosítása érdekében. „Ebben a helyzetben a legelemibb jogállami minimum az lett volna, hogy a kilakoltatási pert felfüggesztik, amíg az ítélőtábla az áthelyezésről dönt, mert a gyorsított kilakoltatás végrehajtása visszafordíthatatlan, mert ha egyszer valakit kitesznek egy ingatlanból, akkor utólag hiába mondják, hogy „majd érvénytelenítjük” a döntést, ha befogadtuk az áthelyezési kérelmed.
Mert a járásbíróság már 2025. november 25-én megtagadta a kilakoltatási per felfüggesztést mert arra az álláspontra helyezkedett, hogy „ha az áthelyezést később elrendelik, akkor érvénytelenítjük az addigi döntéseket”. Ez cinikus és jogilag is vállalhatatlan szemlélet, mert a kár nem papíron keletkezik, hanem a valóságban, mert a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság rendházából és az egyházi székhelyemről való kilakoltatásom nem egy sor a jegyzőkönyvben, hanem élethelyzet, működés, szolgálat és intézményi rendeltetés szétverése.
Ráadásul a felfüggesztéshez előírt biztosítékot (kauciót) 1000 lejt befizettem, az áthelyezési eljárás tárgyalási időpontja pedig 2026. február 4-ére ki van tűzve, mégis ma olyan végrehajtható határozat született, amely megelőzi és kiüresíti a felsőbb bíróság döntését” – fogalmazott az apát. Mint kifejtette, ilyen helyzetben a jóhiszemű eljárás és a pártatlanság elve szerint sem lett volna megengedhető, hogy a kilakoltatási ügyben végrehajtható döntés szülessen addig, amíg a bíró kizárásának kérdését érdemben nem bírálták el, és amíg a folyamatban lévő áthelyezési eljárásban (az ügy más bíróság elé tételéről) nem születik döntés.
Ezt ma már nem lehet szépíteni, mert a gyorsaság és a végrehajthatóság itt nem a rendteremtés eszköze, hanem erődemonstráció: annak üzenete, hogy »ezt is meg tudjuk csinálni, és ha kell, még többet is« – még akkor is, ha közben a pártatlanságot biztosítani hivatott garanciák, a kizárás és az áthelyezés kérdései nyitva vannak” – hívta fel a figyelmet. Rámutatott: a háttérben egy mintegy húszmillió eurós önkormányzati projekt áll, amelyet több szinten, jogilag és szakmailag is megtámadott.
Az apát szerint a kilakoltatás ebben a környezetben nem egyszerű „eljárási technika”, hanem tudatos lépés: a teret utólag akarják „letisztítani”, hogy a projektet tisztára mossák, és a valóságban lezárjanak mindent még azelőtt, hogy a felsőbb fórumok érdemben tisztázhatnák a kereteket.
„Ezért különösen beszédes, hogy miközben a nagyváradi ítélőtábla előtt folyamatban van az áthelyezési eljárás, és a bíró kizárásának kérdése sincs lezárva, mégis megszülethetett egy végrehajtható kilakoltatási döntés. A legcinikusabb mondat pedig az, amit hallottam a járásbíróságon, »na és akkor mi van, majd érvénytelenítjük a kilakoltatási végzést, ha áthelyezik az ügyet egy másik bíróságra«. Mintha egy későbbi döntés vissza tudná adni azt, amit egy azonnali kilakoltatás elvisz: a működő Váradhegyfoki Premontrei Prépostság egyházi székhelyét, a váradhegyfoki premontrei rendház rendeltetését, a préposti-prelátusi szolgálatom folytonosságát és az emberi méltóságom.
Mert a kilakoltatásom nem egy adminisztratív félreértés, hanem élethelyzet: a Váradhegyfoki Premontrei Prépostság intézményi működésének ellehetetlenítése és egy megszentelt tér kiürítése. És ez olyan következmény, amelyet utólag nehéz »visszacsinálni«. Mert ki adja vissza az elvesztegetett hónapokat? Ki adja vissza a szolgálatom megszakítását, a mindennapi működésemből kitépett időt és a lelki terhet? Ezek nem olyan károk, amelyekre rá lehet mondani, hogy »majd helyreállítjuk». Itt nem beszélhetünk valódi helyrehozatalról, nem létezik tényleges visszaállítás: amit így elvesznek, azt nem lehet egyszerűen visszatenni a helyére, és nem lehet úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Ez nem »restitutio in integrum», hanem jóvátehetetlen valóság” – szögezte le az apát.
Hozzátette: külön fájdalmas, hogy mindez közvetlenül a szerzetesek világnapja előtt történik. „Egy olyan időszakban, amikor a hivatásról, az önátadásról és a közösségért vállalt szolgálatról kellene beszélni, nekem azt kell megélnem, hogy egy rendházból, egy egyházi székhelyről, egy élő egyházi térből próbálnak eltávolítani gyorsított eljárással, azonnali végrehajtással, mintha egy közönséges magánjogi lakásviszonyról lenne szó. Pedig itt nem bérleti jogviszony áll fenn, hanem egyházi jogállásban megélt szolgálati és intézményi rendeltetés; ezért a gyorsított kilakoltatási »gyorsút» ráhúzása nem egyszerű tévedés, hanem az ügy természetének eltagadása és az egyházi státusz gyakorlati kiüresítése.
És ebből a helyzetből ma csak egyetlen, nyers és becsületes mondat marad a végére: ez az, amit a román jogállamiság ma képes nyújtani, papíron garanciák, a valóságban pedig végrehajtható döntések, amelyek megelőzik és kiüresítik a pártatlanságot és a tisztességes eljárást, és mire »érvénytelenítenének», addigra már megtörtént a jóvátehetetlen. Ezekkel a gondolatokkal megyek tovább” – zárta közleményét Fejes Rudolf Anzelm.
Mint arról beszámoltunk, a nagyváradi bíróság Fejes Rudolf Anzelm nagyváradi premontrei apátnak a rendházból való kilakoltatásáról döntött az egyházi elöljáró ellen a város önkormányzata által indított perben csütörtökön. A bíróságok honlapján ismertetett alapfokú ítélet értelmében a bíróság helyt adott az önkormányzat kilakoltatásra vonatkozó kérelmének, emellett 100 lejes perköltséget is kifizettet az apáttal.
Helyt ad ugyanakkor az alperes kérelmének, amelyben azt kérte, forduljanak alkotmánybírósághoz az ügyben. Az ítélet ugyan nem jogerős, vagyis az apát fellebbezhet ellen, azonban, mivel az önkormányzat sürgősségi eljárásban indított pert, a kilakoltatás végrehajtandó. Fejes Rudolf Anzelm még decemberben a Krónikának elmondta: mindenképpen fellebbezni fog az ítélet ellen, amennyiben az számára kedvezőtlen lesz. Az ítélet előzménye, hogy az illetékes bíróság elutasította a peráthelyezés iránti kérelmet.
Az önkormányzat még májusban küldött kilakoltatási végzést Fejes Rudolf Anzelm premontrei apátnak, váradhegyfoki prépost-prelátusnak, amelyben felszólította, hogy öt munkanapon belül hagyja el a premontrei rendházat, mivel azt a város tulajdonának tekintik, és fel akarják azt újítani. Fejes Rudolf Anzelm a Krónikával közölte, jogi lépéseket tervez az ügyben. Mivel nem tett eleget a felszólításnak, az önkormányzat bírósághoz fordult. Májusi közleményében az apát úgy fogalmazott: a szerzetesi örökfogadalom által megszentelt életforma nem visszavonható, nem időhöz vagy hatósági engedélyhez kötött, és nem sorolható be a polgári jog kategóriái alá. A rendház nem bérelhető, nem birtokba vehető, nem felmondható – mert nem szolgálati lakás, hanem az Egyház domus Dei-ja: Isten háza és a megszentelt élet tere, amelyet egyházi kánoni klauzúra védelmez. Ezért minden olyan állami megnyilatkozás, amely az e helyen történő jelenlétemet jogcím nélkülinek minősíti, nemcsak szakmailag téves, hanem a vallásszabadság és az egyházjogi autonómia szempontjából is elfogadhatatlan.
A Krónika megkeresésére, hogy milyen jogcímen akarja kilakoltatni az önkormányzat, kinek a tulajdonában áll most a rendház, leszögezte: az ingatlan a premontrei rend tulajdonában van a legfelsőbb bíróságon született ítélet nyomán. „A mi tulajdonunkban van nemcsak a rendház, hanem az egész ingatlan, mivel Bolojan úr (Nagyvárad korábbi polgármestere, jelenlegi miniszterelnök – szerk. megj.) annak idején kitöröltette az állam egyetlen jogcímét, az államosítást. És ezt perrel tette, tehát visszafordítani nem lehet. Mi próbáltuk ennek a pernek az iratait megnézni, de nekünk soha nem adták ki az anyagot, mivel azt mondták, hogy illetéktelenek vagyunk. Bolojan úr rájött arra, hogy csak az épület közepe van államosítva, és akkor, amikor államosították, ezt át is vitték egy más telekkönyvi betétbe. Tehát nem volt nehéz elfogadni, amit a prépostság mindig is mondott, hogy csak a közepe van államosítva, a többit csak úgy elfoglalták” – mutatott rá az apát. Hozzátette: a volt polgármester biztos akart lenni a dolgában, mert ilyen ingoványos jogi helyzetben levő ingatlan kapcsán nem lehet munkálatokat végezni és pályázni sem.
A Krónika megkeresésére a nagyváradi önkormányzat ingatlanügyi osztályának helyettes ügyvezető igazgatója, Cristian Popescu ugyanakkor tagadta, hogy visszaélést követtek volna el. Az igazgatóhelyettes szerint az apát „olyan helyiségeket foglal el, amelyek nincsenek a tulajdonában”. „Létezik egy bírósági ítélet, amelyet nem kíván elismerni. Az ítélet arra az ingatlanra vonatkozik, amelyben ma a Mihai Eminescu Főgimnázium működik. Az általa használt öt helyiség ugyanis a gimnáziumhoz tartozik. A szóban forgó ingatlan az Eminescu-gimnáziummal azonos helyrajzi számmal rendelkezik. Hozzáépült a templomhoz” – mondta. Kérdésünkre, hogy amennyiben az apátot kilakoltatják, mi a tervük a szóban forgó ingatlanrésszel, az igazgatóhelyettes kifejtette, a főgimnáziumnak adnák át a helyiségeket. „A teljes ingatlanban felújítás kezdődik. Ennek során a jelenleg az iskolához tartozó helyiségek mellett ezeket a helyiségeket is felújítják, majd átadják őket az iskolának” – mondta.
Azóta – az ügyet övező közfelháborodás nyomán – olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy a helyiségeket a felújítás után ismét az apát rendelkezésére bocsátanák. A premontrei apát egyébként hosszú évek óta pereskedik az államosított ingatlanai visszaszolgáltatása érdekében – többek között a ma a Mihai Eminescu Főgimnáziumnak otthont adó, a kilakoltatási felszólításban is szereplő és az igazgatóhelyettes által is említett rendház tőszomszédságában álló Premontrei Gimnázium épületéért is –, de máig csupán a korábbi tulajdona elenyésző részét szolgáltatta vissza a román állam.
Krónika
Borítókép: Váradhegyfoki Premontrei Prépostság Facebook-oldala
The post „A cél a teljes kiszorítás”: jogsértésre és a jogállamiság semmibe vételére panaszkodik a nagyváradi premontrei apát appeared first on Külhoni Magyarok.
Forrás:kulhonimagyarok.hu
Tovább a cikkre »
