A céges kultúra

Friss hír: a Facebook alkalmazottainak új neve ezentúl “metamate” – ezzel ugyanis “még egyértelműbbé vált, hogy mi a cég célja, és az is, hogy a munkavállalók egy nagy közösségként dolgoznak a metaverzum létrehozásán”.

Minden nagy cég életében eljön ez a pillanat. Nincs már mivel foglalkozni, így elkezdődik a szavakkal való marháskodás.

Ha nem tapasztaltam volna egykor a saját bőrömön, nem hittem volna el.

Amikor 2007-2009 között nokiás voltam, egy szép nap, valamikor 2008-ban, jött a fenomenális döntés kiemelten magas szintről: ezentúl az úgyfélszolgálat neve nem Nokia Customer Support, hanem Nokia Care, s ez annyira alapvető koncepcionális változás, annyira 180 fokos változás a cég életében, hogy ez minden más nyelvre is érvényes!

Eleinte valaki még értelmesen megpróbálta elmagyarázni, hogy a Nokia Care nem fordítható le magyarra. Mert mondjuk a Nokia Gondoskodás az valami öregotthon elnevezésnek tűnik, a Nokia Törődés az meg betegszolgálatnak, a Nokia Gondozás valami fatális tévedésnek, míg a Nokia Aggodalom meg szimplán röhejes, de mind a 4 verzióban van valami közös: egyik se fejezi ki azt, amit az angol változat, azaz azt, hogy ügyfelek bajos ügyeivel való kiemelt gondoskodás zajlik.

A válasz az volt: ez a döntés, tessék betartani, pont. A mi dolgunk ugyanis nem a gondolkodás, hanem a teljesítés.

Hírdetés

Ilyenkor persze a kelet-európai ember gyorsan feltalálja magát: legyint, bólint, majd nem teljesít.

A leglelkesebb dolgozók eleinte angolul mondták be a nevet, azaz “Nokia Kér”, azért nem merték alapól nem betartani az utasítást, de hamar ők is abbahagyták, miután erre a válasz a “mi van? mit kér? én az ügyfélszolgálatot hívtam!” lett jellemzően.

A lényeg: a “fenomenális” koncepcióváltás után 2 héttel mindenki már csak a régi “Nokia Ügyfélszolgálat” nevet használta.

Fent pedig elkönyvelték: a koncepcióváltás teljes siker.

A nagy cégek szabálya: senki se tud semmit, annak amit mégis tud semmi köze a valósághoz, viszont minden teljes kirobbanó siker.


Forrás:bircahang.org
Tovább a cikkre »