Májusi tünődések

Májusi tünődések

Ha tényszerűen jellemeznénk, akkor május az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maia görög istennő római alakjáról, Maia Maiestasról kapta, aki ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának, vagy Ikrek havának is nevezi. Május a hét ugyanazon 

Talán ez utóbbi miatt kedvesebb számomra ez a hónap, hiszen én is ebben csillagjegyben születtem, igaz, június elején. Egyébként rengeteg csodás dolog miatt szokták az év legszebb hónapjának nevezni. A szerelem hónapja! Ebben a hónapban öltözik teljes pompába a természet, és kezdenek kivetkezni a téli ruházataikból az emberek. Egyre lengébb, szellősebb és figyelemfelkeltőbbek a női viselet ilyentájt. Saját bőrömön (fejemen) tapasztaltam meg ezt egykoron a budapesti Váci utcában, amikor májusban az egyik nagy forgolódásom közepette lefejeltem egy lámpaoszlopot a járókelők nagy derültségére. Nagyot szólt, fájt is…Ezért nem veszélytelen embergyűrűben a májusi séta!

Nem a véletlen szülte a nyelvújítók májust helyettesítő szóalkotását se, a zöldönöst. Elég volt csak kinézni az ablakon Kazinczyéknek, és már meg is született az új szó, amely viszont sok más nyelvújított szóval egyetemben nem lett életképes. Így múlt ki csendesen a Koppenhága helyén a Kappanhágó, de ennél sajnálatosabb módon nem lett közkinccsé a csucsag a piramis helyén, a popont kettőspont helyett. A szemintet sem tudta kiszorítani a kacsintást, vagy az életfekvés a sorsot.

Zöldönös nem lett tehát a május, de megmaradt nekünk minden szépsége és szerelemígérete! Habár a szerelmes fiatalembereknek ebben az évben kissé bonyolódik a dolguk, amennyiben szeretnének valamelyik májusi éjszakán letépni minden orgonát. Ezen a tájon ugyanis a szokatlan áprilisi melegben korábban virágzott az illatos virág, tovatűnt még a szerelmesek hónapja előtt. Nem úgy, mint a májusfa, amit a néphagyomány szerint legények állítanak az éj folyamán a szerelmüknek, a következő vasárnap pedig meglátogatják azokat a házakat, ahol májusfa áll, és ,,díjat” szednek a következő ünnepségre – a majálisra.

Hírdetés

Valamikor az első májusi nap a felvonulások jegyében telt. A munka ünnepét munka nélkül ünnepeltük a tereken felvonulásokkal, amelyek ugyanolyan kötelezők voltak, mint maga a munka! A felvonulók tribün előtti önfeledt integetései talán nem is voltak annyira spontán jellegűek, mint ahogy ezt a tribünön gondolták…De megvolt a varázsa az iskolákban hetekkel előtte készített integetőknek, a felvonulás végi sátoros vigadalomnak, a mustárban úszó, harapásra ruhánkra spriccelő szafaládéknak, a papírpoharas söröknek és a körhintáknak. Ennek a bája mára már elhalványult, csak a munkaszünet öröme maradt meg. Az utca emberérét kérdezve a május elsejék mondanivalóját illetően, kevesen emlékeznek már az egykori hangulatra, inkább kampányrendezvénynek tartják, főleg a baloldalon.

Mi vár ránk még májusban? Mi a Felvidéken az anyaországhoz igazodva általában május első vasárnapján tartjuk az anyák napját, de több országban, így Szlovákiában is május második vasárnapján ünneplik az anyákat. Kevesebben gondolnak arra, hogy az anyák napja utáni első hétfő az „anya nélkül nevelkedő gyermekek napja”. Szépen el van ez rendezve, keretbe van foglalva: a hónap első vasárnapja az anyák napja, és az utolsó pedig a gyereknap. De hol vannak az apák?

Az már csak hab a tortán, hogy május első péntekje nem csak nemzetközi női motoros nap, hanem a nadrágmentes metrózás napja is. Ehhez Szlovákiában már csak egy metróra lenne szükség…

Ami viszont ennél sokkal komolyabb: nagy kár, hogy ebben a hónapban sem ünnepelhetjük a béke világnapját….Amíg teljes termelési fokozatra vannak állítva a fegyvergyárak a gyárosok örömére, amíg dörögnek a fegyverek a szomszédban és másutt is, amíg egyre többen beszélnek a világon a harmadik világháborúról, amíg egyre távolibbnak tűnik a béke napja, addig nem is lehet! Az év legszebb hónapja az emberekkel együtt nincs tehát biztonságban!

„Ezer kiáltás Visszhangra vár: „Ó, föld, ó áldás, Ó, napsugár!” (Dsida Jenő)


Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »