Évközi 4. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 5,1–12a)
Boldoggá válni nem adottság kérdése, és nem is optimizmust jelent. Boldoggá úgy válunk, hogy a szegénység, sírás, szelídség, vágyakozás, tisztaság, irgalmasság gyakorlásának útján járunk. Úton lenni azt jelenti, hogy valamivé, valakivé válunk.
Az egyes boldogságok megjelölik helyzeteinket, testi-lelki állapotunkat. Rátapintanak emberségünkre, mutatják a valóságos hiányt, amit emberi természetünk hordoz. Boldogok azok, akik felvállalják emberi természetük korlátait! Emberi természetünk azonban nem akadálya Isten művének, hanem éppen ezen keresztül akarja Isten kinyilvánítani és megvalósítani életünkben az országát.
A boldogság cél is, hogy boldoggá váljunk Krisztus által. Ebben az összefüggésben az ígéret maga a boldogság.
Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Igen, miénk lesz a végső beteljesülésben az ígéret, de az egyes élethelyzeteinkben már most is miénk lehet a boldogság. A szegénység útján járva eljuthatunk oda, hogy erőnket, hatalmunkat abba fektetjük bele, hogy Isten gyermekévé válunk.
Amikor azon sírunk, hogy valami másképp van, mint ahogy szeretnénk, az nem boldogság.
Szalézi Szent Ferenc szerint a lelki élet csúcsa a jól megélt szelídség, türelem. Talán a szelídség képesség is az erő, a hatalom helyes gyakorlására. Kapcsolatainkban ez a boldogság a kulcs az alakulásunkhoz. Nem behódolok vagy uralkodom. Uram, mutasd meg, hogyan akarsz alakítani engem!
Tanulunk vágyakozni, éhezni, szomjazni az igazságra. A keresés előfeltétele az élet jele. Az irgalom a remény gyakorlása a többiek és magunk iránt. Az irgalom túllép a láthatón, a tényeken, amelyek megítélhetők vagy megbotránkoztatóak. Milyen boldogság, hogy mi is bízhatunk az irgalomban! A tiszta szívűek boldogsága, hogy meglátják Istent. Nem bonyolódnak kicsinyes dolgokba, csak egyet keresnek: mindenben felfedezni Isten jelenlétét. Hadd lássam arcodat, Uram! Boldogok a békességszerzők. Elköteleződünk a béke keresése, a magunkkal, másokkal való megbékélés útja mellett. Nem beletörődni a megváltoztathatatlanba, hanem jelen lenni ott, ahol a megbékélés reményének hordozói lehetünk.
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek. Ha radikálisan élem a hitemet, találkozhatok ellenállással, meg nem értéssel. Add, Uram, hogy szeressem a kereszted! A jézusi boldogmondások az örök boldogság felé vezető utat jelölik ki számunkra, és az örök élet ígéretét hordozzák, úgy, hogy már itt a földön boldogságot ígérnek, a szelídség, a szegénység, a sírás, a tiszta szív, a békesség boldogságát.
Szerző: Seidel Klára CB
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
