Pár évtizedes kassai lét után mesébe illő módon talált vissza a gyökereihez. Hazatért a 200 lelkes szülőfalujába, Bodrogszögbe. A zsákfaluba, ahol az ország legalacsonyabban fekvő pontja található.
Gelvanics József 6 éves volt, amikor 1974-ben a Bodrog megáradt. Szülőházuk vályogház volt, bokáig ért benne a víz. Ők is, éppúgy, mint a többi árvízkárosult Bodrogszerdahelyen találtak új életet. Középiskolásként került Kassára, ahol fiatalon családot alapított. Pár évig egy barátjával reklámügynökséget működtetett. Amikor a két fiatal család megélhetését már nem tudták biztosítani, szétváltak útjaik. Feleségével együtt kézműves vállalkozók lettek, textiljátékokat, babákat, lakáskiegészítőket készítettek. Idővel Józsi rátalált a drótozás technikájára. Emlékszem, az első ránézésre fonalgrafikára emlékeztető különleges képeire, amelyeket évtizedekkel ezelőtt Pozsonyban a Klarisszák utcai kézműves butikban láttam.
A szögek köré csavart vékony fekete drót rajzolja meg az alakok kontúrját.
Pár évvel később, Budapest belvárosában egy hangulatos kis kézművesbolt polcán mosolyogtak rám Józsi más stílusban alkotott térbeli drótfigurái. Ezek a világ számos pontjára eljutottak már. Találkozásunk előtt is épp a postára szaladt feladni a megrendelt alkotásokat, hogy a megajándékozottak a karácsonyfa alatt találhassák azokat.
Kassát elhagyva
Az albérleteket megunva úgy tervezte, hogy válását követően valahol saját lakást vesz. Kassa közelében, pár művészbaráttal közösen egy társasház tervén gondolkodtak. A terepszemlén úgy vélte, nem szólította meg a táj, hiába volt az erdő közelsége, idegennek érezte ott magát. Úgy gondolta, nem ez az igazi, mást keres. Kassa belvárosában egy 200 éves ház alagsorában bérelt ekkor egy műhelylakást. Kézművesvásárokon és utcai standján árulta termékeit. Így ismerte meg Annát. Kassai évei alatt is rendszeresen visszajárt Bodrogszögbe, ahova családja idővel visszaköltözött. Ebben a helykereső korszakában egy kellemes tavaszi napon kiment horgászni a Bodrogra. A parton ülve, a fogást várva, mintha megelevenedtek volna a bodrogközi mesék tündéi.
Úgy érezte, valaki, talán maga a folyó vagy egy tünde azt súgta neki: „Gyere ide, vissza a gyökereidhez, itt a helyed!”
Ekkor gondolatban kezet rázott a súgóval, és megköszönte a megerősítést. Mégis csak jól érezte, hogy ez lesz az ő útja, éppen ezért végig is járta. Sétálgatott a faluban. Egy ház előtt megállva különös érzése támadt. Úgy tűnt, hogy egy ideje lakatlan a kis szőlőlugasos vályogház. Tábla nem hirdette, de a szomszéd bólintott, hogy ha érdekli, megadja a rokon elérhetőségét. Józsi felhívta az örököst, egy héten belül ő lett a kisház új tulajdonosa. Ez után szólt menyasszonyának, hogy talált maguknak egy új fészket, kicsit ütött-kopott ugyan, de reméli neki is tetszik majd. Anna, meglátva a helyet egy szempillantás alatt megszerette, palotának látta.
Egy évig még Kassán maradtak, de hétvégenként lejártak Szögbe, kertészkedtek, élvezték a természet közelségét, a táj nyugalmát. Nem volt szükség nagy felújítási munkákra, hisz az egykori mesterek alaposan dolgoztak. Csak a hátsó helyiség mögötti kis kamra falát bontotta le, megnagyobbítva így a teret. Ez lett a hálószobájuk, a megmaradt robosztus tölgyfagerendákkal. Egy külön kis házikóban van a konyharész és a zuhanyzósarok. Ha tisztálkodáshoz meleg vízre van szükségük, megmelegítik és egy míves kis öntözőkannából folyik a csap helyett.
Az egyszerűség nagyszerűsége
Ahogy ülünk és teázgatunk a legkisebb helyiségben, minden egyes bútordarabot megcsodálok. Maguk újítottak fel mindent. Bodrogköz-szerte ritkaság számba megy már egy épen megmaradt míves parasztbútor. Ezért is van nagy becsben a házzal megvett ruhás-szekrény.
A verandájukon lévő pirosra festett karos lócát a szomszéd tűzifának tolta a falu végére, de Józsiék épp arra sétáltak, így megmenekülhetett. Minden egyes darabjuknak külön története van.
Rácsodálkozom, milyen jól kifűti a teret egy modern, másodlagos égésű, fatüzelésű skandináv öntvénykályha és a műhelyül szolgáló szomszéd helyiségben megmaradt, eredeti cserépkályha együttes melege. A mai energiaárak mellett irigylésre méltó látni, ha valaki úgy él, hogy nincs feleslegesen fűtött helyisége, az egybeérő légteret így gazdaságosan ki lehet fűteni, ahogy ezt elődeink is tették valaha. Sok száz éven át ilyen egyszerű módon éltek az emberek. Józsi ezt mindig is csodálta, így jó ideje tudatosan törekedett az egyszerűségre. Úgy látja, hogy számára biztosan ez a jó út, a legmegfelelőbb, és örül, hogy felesége is osztja ezt a nézetét. Békés nyugalommal, türelmesen kiszedi a kályhából a hamut és kivisz belőle a tavasztól meglévő tyúkok alá is. Szeretnek megfürdeni benne, így fertőtlenítik tollazatukat. A maradék meg kiváló lúg a kertbe – mondja. Igyekeznek vegyszermentesen művelni szép, nagy kertjüket, magaságyásokkal, a permakultúra jegyében. Nem sok helyen láttam akkora, egészséges diófát, mint náluk.
Egy kis kezdeti aggodalom
Ahogy átsétálunk a tágas, alkotóműhelyül szolgáló, utcára néző helyiségbe, Józsi elárulja, hogy kezdetekben volt egy kis természetes feszültség benne. Közel 30 évnyi nagyvárosi lét és ritmus után ezen nem csodálkozott, végtére is minden változás hoz magával efféle érzéseket. Bízott benne, hogy minden jól alakul. Pár hét elteltével a ház már befogadta új lakóit, összerázódtak, és azóta is úgy véli, élete legjobb döntése volt ez a váltás. Hamar megszokta az új helyzetet, hogy kevesebb lett a közvetlen kapcsolata vásárlóival, de a visszajárók megmaradnak, új ügyfelei pedig főleg a világhálón találják meg. Látogatásomkor épp egyik törzsvásárlója megrendelésén, céges karácsonyi ajándéknak szánt személyre szabott figurákon dolgozik. Megcsodálom a műhely két falát beborító polcrendszert, amelyen az alkotáshoz szükséges kellékek és a kész termékek sorakoznak. Masszív fából készült kézműves szerkezet, a polcok felénk néző részén az éleken meghagyott fakéreg is sugallja, hogy gazdája tényleg törekszik a természetességre.
A házban fellelhető apró kis textil kiegészítők a női energiát képviselik, lágyságukkal megteremtve az otthon harmóniáját. Anna a kassai Waldorf-óvoda pedagógusa, nem csoda hát, hogy otthonában is megéli a kreatív művészi kifejezőképességét.
Mágnesként működnek
Ahogy Józsitól megtudtam, kifejezetten örül annak, hogy a falun belül sok a fiatal, köztük mintegy 30 gyerek. Kassai évei alatt felkérésre rendszeresen tartott kézműves-foglalkozásokat a gyerekeknek. Itt ugyan semmit nem hirdetett meg, egy merész gyerek azonban betévedt hozzá már az első nyáron. Kis idő múlva azon kapta magát Annával, hogy az udvaron egy gyerekcsapattal együtt alkotnak. Véleményük szerint nem elveszett a mai fiatal generáció, feltéve, hogy a felnőttek nem sajnálják tőlük az értékeket teremtő időt.
Karácsonyra készülődve
Ahogy mindennapi életük az egyszerűség jegyében zajlik, karácsonykor is főleg egymásnak örülnek. Szenteste húsmentes korhelylevest főznek, mákos, diós bejglit, szilvalekváros pozsonyi kiflit süt Anna. Adventben vasárnaponként loksa-lepénykenyeret sütnek a tűzhelyen. Eljönnek hozzájuk felnőtt fiaik, meglátogatják a faluban Józsi szüleit, testvéreit is. Laska- és fagombák után kutatva nagyokat sétálnak a természetben, amit 5 hónapos labradorkeverék kutyájuk is élvez.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/51-52. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
