A Veszprémi Főegyházmegye kiemelt feladatának tekinti a hitből fakadó kultúra és a kulturális értékek gondozását, ezek méltó bemutatását, ezért Érsekségi ékességek címmel sorozatban ismerteti őket honlapján. Ezúttal a bakonyszentlászlói Szent László-templomot ismerhetjük meg.
Bakonyszentlászló ma Győr-Moson-Sopron vármegye területén található. A település középkori templomát a hagyomány szerint Szent László király alapította. A török korban megrongálódott épületet protestánsok építették újjá, 1666-ban evangélikus lelkész működött itt.
A település központjában kis kiemelkedésen álló, középkori eredetű templom átalakítva maradt fenn. Késő román kori bélletes kapujának lábazati részletét Rómer Flóris fedezte fel a homlokzatba foglalva, és sokáig csak e töredékek utaltak középkori eredetére. Építési idejére vonatkozó írott forrásokkal nem rendelkezünk; az épület formája alapján – alaprajza, szerkezetei – az a 13–14. század fordulójára tehető.
A templom kutatását 1965-ben Tóth Sándor és Németh Péter, a veszprémi múzeum fiatal munkatársai végezték, a helyreállítás tervezője Császár László területi műemléki felügyelő és Koppány Tibor építész (Országos Műemléki Felügyelőség) voltak. Ezt és a középkori templom építéstörténetét számos történeti adatot felsorakoztatva Koppány Tibor ismertette 1992-ben a Műemlékvédelmi Szemlében megjelent tanulmányában. A 2000-es évek elején újabb mintaszerű műemléki helyreállítás következett, melynek során ahol lehetőség volt rá, ott az eredeti tagozatokat visszaállították vagy bemutatták. (Kutatók: László Csaba, Rácz Miklós, tervező: P. Samu Viktória, ÁMRK.)
A település 1437-ben Csesznek várához tartozott, később az Eszterházyak kezére került és maradt a legújabb időkig. Maga a község 1777-ig a Győri Egyházmegyéhez tartozott, a híveket a bakonygyiróti plébánia gondozta. Plébániáját 1790-ben alapították II. József rendeletére. Kezdetben ferencesek, 1808-tól egyházmegyés papok látták el a híveket. A mai Bakonyszentlászló két korábbi településrészből alakult ki, melyek mind a népesség összetételében, mind a vallás tekintetében különböztek. Az ősibb eredetű egykori Magyarszentlászló lakosai evangélikusok voltak, akik a középkori templomot használták tovább, míg a 18. században betelepített német anyanyelvű lakosság katolikus volt, az ő számukra épült az új templom.
A klasszicizáló késő barokk, úgynevezett „kerek templom” építését Bajzáth József püspök engedélyezte. A munkálatokat 1777-ben Eszterházy Gábor kezdte meg, az épület két év alatt készült el. Sajátos elrendezése figyelemreméltó: görög kereszt alaprajzú, a rövid szárak közül a nyugatin nyílik a bejárat, mögötte falazott orgonakarzat, a két oldalsó épületrész a mellékoltároknak ad helyet. A keleti szár mai alakjában 19. századi bővítés eredménye; itt kapott helyet a sekrestye. A központi tér kupolával fedett (eredeti héjazata fazsindely), a szárakban a belsőben széles kosáríves boltív, a homlokzaton önálló, aediculaszerű, gazdagon tagolt pillérekkel és párkányokkal határolt, háromszögű oromzattal ellátott egységek. A külsőn az íves és egyenes falszakaszok szabályosan váltakoznak, a hajó íves oldalfalán jellegzetes nyújtott, alul-felül kosáríves záródású magas ablakok nyílnak. A kőkeretes bejárathoz néhány lépcsőfok vezet fel, a kapu szemöldökén az építtető Eszterházy család faragott kő címere látható.
A barokk a főoltárképet a pozsonyi származású Maulbertsch-tanítvány, Anton Zallinger 1771-ben festette. A Szent Lászlót ábrázoló nagyméretű olajkép az Eszterházy család ajándéka a templom felszentelése alkalmából.
Az 1970-es évek végén a vászonkép igen rossz állapotban a templom padlásán hevert. Horváth István plébános közbenjárására sikerült 1982-ben a korabeli legkorszerűbb technikákkal a Magyar Nemzeti Galériában restauráltatni. Ekkorra azonban már új szentélyelrendezés készült, így a restaurált és védettnek nyilvánított festmény a déli keresztszár végfalán kapott méltó elhelyezést, ahol ma is látható. Vele szemközt a barokk szószék mellvédlapja és puttószobrok találhatók. A templom barokk berendezésének szerencsésen fennmaradt tartozékai a faragott padsorok is, illetve a jó állapotú régi bejárati ajtó és a padlóburkolat is megmaradt.
A templomnak a középkorból hagyományozódott védőszentje Szent László. A nagyméretű, kvalitásos festmény előterében vad sziklás tájban balra puttók foglalatoskodnak a szent királyra utaló tárgyakkal: egyiküknél a legendából ismert bárd, másikuknál a vörös bársony párnán elhelyezett koronázási jelvények, a jogar és az országalma. Mögöttük a harmadik puttó a Szent Koronát emeli a magasba. Jobbra a háttérben apró figurákat lehet felfedezni: a koronás Szent László lovas alakját, amint a sziklából vizet fakaszt, a háttér mélyén csatajelent.
A festmény fő témája a felső mezőt foglalja el: páncélos díszöltözetben a szent király térdel felhőkön, széttárt karjaival az említett két alsó jelenetre mutat, tekintetét a felette balra a magasban felhők mögött megjelenő Szűz Máriára és a gyermek Jézusra emeli. Szűz Mária jobbjával és köpenye szegélyével védőn átkarolva támasztja az álló Gyermeket, jobbjával rá mutat, tekintetüket mindketten a hódolattal feléjük forduló Szent Lászlóra irányítják. Angyalok kavargó csoportja övezi alakjukat. A kompozíció S-vonalba rendezett elemei, a gesztusok és tekintettek szinte olvashatóvá teszik kép szimbolikus jelentését.
Az 1960-as évek elején Kiss György (1952-től plébánoshelyettes) megkezdte az akkor műemlék jellegű besorolásba osztott templom felújítását. A legfőbb gondot a falak vízmentesítése jelentette, ami egy sikertelen kísérletet követően az egyházmegyei építész, Vándor Ferenc közreműködésével valósult végül meg. A hosszan elhúzódó munkák a tetőzet és homlokzat megújításával 1967-ben, majd a belső felújítással 1968-ban zajlottak. Ekkor a régi barokk berendezés elemei kikerültek a liturgikus térből, egyszerű szembe miséző faoltár készült, a falak fehér festést és a nagy falmezők kortárs falképeket kaptak, egyszerű, sárga üvegezésű, új ablakok készültek.
A templomba 1978-ban új plébános, Horváth István (1981 óta kanonok, 1997 óta esperes) érkezett, aki gondos munkával járt utána a felszámolt barokk berendezés még itt-ott fellelhető eredeti részleteinek. A teljes enteriőr helyreállítása már nem volt lehetséges, de például a belső faltagolás részletformáit, így a pilaszterfőket archív felvételek alapján rekonstruálták. Az ablakokba Perlaki József által készített „antik üveg” anyagú, diszkrét szegélymintával ellátott, színes üvegablakok kerültek. A II. Vatikáni Zsinat előírásainak megfelelő, a hatvanas években megvalósított egyszerű szembe miséző oltárt felváltotta az újabb liturgikus tér, mely Dragonits Tamás tervei és átgondolt ikonográfiai program alapján készült. A világos szürke márványból faragott pulpitus és süttői „vörös márványból” (azaz tömött mészkőből) faragott oltár mind színhasználatában, mind formai alakításában szimbolikus jelentésű.
A pódium címerpajzsot idéző – az Eszterházy kegyuraságot felidéző – alakja nem csak gondolatilag tesz hozzá az együtteshez, de a szűk térben a liturgia végzésére jól használható teret, alkalmas elrendezést is megvalósít. A szentélyzáradék elé egy háromrészes „vendégfal” készült, záradékának vonalvezetése, ahogy a többi új berendezési tárgy íves kontúrjai is, harmonikusan illeszkedik a barokk térbe.
Itt helyezték el a kegyhely régi Szűz Mária-képét (ismeretlen olasz mester munkája, szinten az Eszterházy család adománya), előtte egyszerű oszlopot formázó vörös márvány posztamensen aranyozott, faragott fa, barokk pasztofóriumot. Ennek két oldalán az adoráló angyalok szobrának pozíciója emlékeztet az eredeti elrendezésre, „lebegő” helyzetük szerencsés megoldással, modern eszközökkel ad többlettartalmat a régi műtárgyaknak. Az együttest kisméretű stációképek, Szecskó Tamás érzékeny grafikái, illetve Varga Imre kovácsolt vas húsvéti gyertyatartója egészítik ki.
A bakonyszentlászlói liturgikus tér története igen tanulságos: a II. Vatikáni Zsinat szellemében való megújulás jegyében készült első túlzott és a történeti értékekre kevéssé figyelemmel lévő változatot egy átgondolt, igényes, finom megrendelői igényekkel és tervezői eszközökkel megvalósított második váltotta fel, ami a templom építési periódusaiban egy új, védelemre méltó együttest hozott létre.
A templom 9621. nyilvántartási számon védett műemlék. Búcsújának napja június 27.
Forrás: Veszprémi Főegyházmegye
Fotó: Wikipédia; Veszprémi Főegyházmegyei Könyvtár és Levéltár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
