Még most is egységesen befogadó lelkület jellemzi a németeket, csak a politika folytat félelemkampányt a menekültekkel kapcsolatosan, mondta lapunknak Michael Schöpf, aki jezsuita szerzetesként dolgozik egy müncheni menekültállomáson. Szerinte a szilveszteri kölni lopásokat és erőszakoskodást nem menekültek, de nem is gazdasági bevándorlók, hanem nemzetközi bűnbandák tagjai követték el, és az uszodai molesztálásokról sem a bevándorlók tehetnek, hanem a hetvenes évek elhibázott német integrációs politikája.
–A Münchenben működő harminc menekültközpont közül a Jezsuita Menekültszolgálat (JRS) a közeljövőben veszi át egynek a működtetését. Hol tartanak az előkészületek?
– Elméleti kutatásokat és konkrét segítséget is nyújtunk München városának, a mi központunkban 300-600 személyért fogunk felelni. A bajor kormány és a város fizeti a szociális munkásokat, az ezen felüli szolgáltatásokat, például jogsegély, gyógyítás, mi nyújtjuk.
– Rengeteg kísérő nélküli gyermek érkezik Európába, velük mit kezdenek?
– Értük az árvaházakat működtető állami intézmény a felelős. Esetükben a menekültstátus intézése sokkal gyorsabban alakul, hiszen az a cél, hogy minél hamarabb iskolába tudjanak menni. Rájuk arányosan sokkal több szociális munkás, nevelő jut, mint egy rendes menekültszállón a felnőttekre.
– Nagy tömegekről beszélünk, van minderre elég ingatlankapacitás?
– Új és új épületeket kell megnyitni, vagy legalábbis a célnak megfelelően átalakítani. A cél az, hogy minél kisebb iskolai osztályok jöjjenek létre, ez attól is függ, hogy mennyi tanárt tudunk felvenni. A nyelvi problémák miatt először minden gyermek előkészítő tanulmányokat folytat – nyilván ez nemcsak az árván maradottakra, hanem mindenkire érvényes. Nagy vita zajlik arról ma Németországban, hogy a nyelv intenzív tanítása mellett azonnal be kell-e dobni a gyerekeket a német osztályokba, vagy fél-egy éves felzárkóztatás után tegyük meg ezt. Jelenleg az utóbbi működik.
– Kik vesznek részt az önkéntes munkában?
– Tavaly nyáron sokkal több ember jött önként segíteni, mint amennyinek munkát tudtunk adni. A sajtó azóta már arról beszél, hogy az önkéntesek azóta kifáradtak, túlterheltek, de én ezt nem tudom megerősíteni. Az emberek felfogták helyi szinteken, hogy ha már itt vannak a menekültek, jó viszonyt kell kiépíteni velük. Ez egyáltalán nem látszik a politikától és érzelmektől fűtött médiában.
– Friss adatok szerint 130 ezer menedékkérőnek nyoma veszett Németországban. Ez hogy fordulhat elő?
– Ez egyrészt abból fakad, hogy sokan a családjukhoz mennek tovább, vagy egy másik országba. Másrészt tényleg vannak olyanok is, akik egyszerűen eltűntek. Mi azt mondjuk, hogy ha az illető csatlakozik a rokonokhoz, akkor az a lehető legjobb, mert a továbbiakban a család gondoskodik róla, és így hamarabb találhat munkát is.
– Köln után kiderült, hogy az elkövetők többsége nem a mostani menekülthullámmal, hanem korábban érkezett, és többségük nem közel-keleti, hanem észak-afrikai volt. Ez nem azt jelenti, hogy csődöt mondott az integráció?
– Hibás ez a következtetés. A tények magukért beszélnek, nem gazdasági migránsok, hanem szervezett bűnbandák felelősek Kölnért, főleg marokkóiak, akik már csak azért sem nevezhetők menekülteknek, mert Marokkó biztonságos országnak számít. A baj, hogy ezeket a bűncselekményeket túl sokáig nézte tétlenül az állam.
– Akkor ön szerint nem migránsok voltak?
– Nem, hanem bűnözők. Számomra az a gazdasági migráns, aki mondjuk Marokkóból jön, mert németországi állása van.
– Azaz mindenki, aki a mostani hullámmal jön, menekült?
– Mindenki menedékkérőnek minősül, és az eljárás deríti ki, hogy az adott személy jogosult-e menekültstátusra.
– Svédország az érkezettek 45 százalékát ki fogja toloncolni, mert nem jogosultak menekültstátusra. Németországban mekkora ez az arány?
– Minden ország esetében más és más. Van olyan ország, ahonnan csak egyszázaléknyian kapnak menekültstátust.
– Tapasztalható a félelem érzése mondjuk a lányos családok részéről?
– Ha az incidensekre céloz, igen, előfordultak ilyenek uszodákban, diszkókban. Az én meglátásom erről az, hogy Németország elsősorban a hetvenes években – amikor rengeteg török érkezett hozzánk – követte el azt a hibát, hogy nem fordított kellő figyelmet a nyelvi aspektusra és az értékek közvetítésére. Most már szakértők tanítják, hogy melyek az együttélés alapvető szabályai, mi az illem. Vegyük figyelembe, hogy ezek az emberek olyan világból érkeznek, ahol a háború miatt az erőszak lett az érintkezés nyelve.
– Működik még a Willkommenskultur?
– A bevándorlásellenes Pegida mozgalom tetszhalott volt tavalyig, amikor is rátalált a bevándorlás témája. Ők és az Alternatíva Németországnak (AfD) párt azokat tömörítik, akik mindenáron a bevándorlás ellen vannak. Szlogenjük az, hogy nem osztunk meg velük semmit. Ám kisebbségben vannak. A lakosság látja, hogy nem lehet kijátszani az embereket egymás ellen, egymásnak ugrasztani a menekültet és a németet.
– Mindabból, amit elmondott, az a kép bontakozik ki, hogy Németországban minden rendben van, és csak a politika használja saját céljaira a bevándorlást…
– Ami nem jól működik, az a külső határok védelme olyan módon, hogy azért ne zárjunk ki mindenkit. És az Európán belüli elosztás kérdése sincs rendezve, ezzel elégedetlenek a németek.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 02. 29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
