Miért érdekel ez engem, miért írok posztot róla ahelyett, hogy a PKP stratégiájával foglalkoznék? Majd megírom az utolsó bekezdésben. Ami a címben megjelölt kérdést illeti, induljunk ki abból, hogy a magyar GDP-ből kb. évi tíz százalék – mai szinten kb. 3 ezer milliárd forint — hiányzik. Leegyszerűsítve átlagosan 2 ezer milliárd meg az apró jön haza külföldről dolgozó magyaroktól és EU-s adófizetőktől (ebben az évben spec. 3 ezer milliárd), és kéne még ezer milliárd ahhoz, hogy a belátható időben felzárkózzunk az EU-hoz. És akkor még semmit nem mondtam a külföldi és a magyar működő tőke arányáról (kedvezőtlen), a korrupcióról, az üzemszerű állami pazarlásról, a beruházások és a megújuló erőforrások (kb. versenyképes oktatás) hiányának hosszú távú negatív hatásairól, amik összességében nagyon sebezhetővé teszik a magyar gazdaságot. A felminősítések hiánya mögött ezek is állnak.
A magyar gazdaság tehát ma évi 3 ezer milliárd forinttal kisebb érték előállítására képes, mint ami a nemzet hosszú távú növekedését biztosíthatná. Konkrétan 2018 után, amikorra a kormány már lehívta és kiosztotta (pontosabban elverte) az erre a ciklusra jutó EU-s pénzek nagy részét, a GDP növekedés negatívba is fordulhat. Ez a kormány és különösen Orbán azonban több ok miatt nem engedheti meg magának, hogy ellenzékbe kerüljön. Orbán ma is az EU fokozatos — nem azonnali, mert 2018-ig még szüksége van rá — bomlasztásán dolgozik, véleményem szerint a nagy testvérrel egyeztetve. Egyetlen módja annak, hogy 2018 után túléljen (a választásokat a jelenlegi reális forgatókönyvek szerint képes lesz még hozni), hogy kilépteti az országot 2020 körül egy addigra talán már kétsebességes, rosszabb esetben szétzilált EU-ból. Ez sem lehet nagyon nehéz feladat a magyar népesség nagy részének mai képességeit ismerve. 2020 körül a ma értékesíthető, versenyképes tudással rendelkező magyarok nagy része, és számosan a kevésbé kompetitív szakmákból, a nehezülő letelepedési körülmények ellenére külföldön fog élni, szerintem 1 milliónál többen. A haza küldött pénzek — ahogy hallottam valaki szájából, és igaza volt — domesztikálják az itt maradókat, nagy részüket — akik adott esetben még mobilizálhatók volnának egy rendszerváltozás mellett — visszafogja, mert a megélhetésük biztosított. A nyomorgók esélye a politikai szerveződésre nulla. Az ország szerencsétlenségére a baloldali ellenzéket a jelenlegi felállásban fogják megtartani a szavazóik, márpedig egy MSZP-nek, DK-nak a jelenlegi vezetőikkel szintén nulla az esélyük a kormányra kerülésre, ezek azonban nem lépnek le, illetve mindezek ellenére az ellenzéki nyilvánosság is őket favorizálja. Mindenki racionálisan cselekszik a saját szempontjából, de ahogy a rossz, egyensúlytalan rendszerekben lenni szokott, az egész eredője merőben irracionális.
Miért nem foglalkozom a PKP stratégiájával? Mert Orbánra többen kattintanak még ma is. Úgy is, hogy 2020 áll a neve mellett. Miért? Mert a többség még mindig jobban elhiszi, hogy ő lesz a kormányfő 2020-ban, minthogy lehetséges lenne a rendszerváltás — a PKP-val, vagy mással –, ezért számít az a vélemény, hogy miben is állhat a hosszú távú stratégiája. Annak ellenére, hogy egyébként Orbán kisebbségben van az összességben, és a többség akarja a rendszerváltást. Továbbmegyek, én is racionálisan cselekszem a kattintásszám szempontjából, amikor az ő nevét, és nem a PKP-jét teszem ki a címbe, és legfeljebb remélhetem, hogy a tényleges üzenetemet eljuttatom, de közben mégis leginkább Orbán győzelmét hirdetem, hiszen a címet többen elolvassák, mint a tartalmat. Hozzájárulok ahhoz, hogy a szavazók megvalósítsák végül a győzelmét, mert nem hisznek másban. Pedig nem hinniük kellene, hanem dolgozniuk egy alternatíváért. A PKP-ban még sok választókerület gazdátlan. Lehet jelentkezni! Az irracionalitás hozhatja csak el az ésszerűség győzelmét. Merjünk irracionálisak lenni! Vagy viseljük majd a racionalitásunk következményeit holnap, holnapután és 2020 után. Ez utóbbi is félelmetesen közel van.
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
