A Ferencváros labdarúgói bravúros döntetlent értek el a Slavia ellen a Közép-európai Kupa döntőjének első mérkőzésen – a Magyar Nemzet 1938. szeptember 6-án megjelent számából válogattunk.
Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
A Ferencváros győzelemnek beillő döntetlent harcolt ki Prágában
Slavia–Ferencváros 2:2 (2:1)
A vasárnapi prágai Ferencváros–Slavia mérkőzésről előzetes beszámolónkban rámutattunk arra, hogy ha a Középeurópai Kupa mérkőzésein valamelyes szabályszerűség van, úgy mint „otthoni” csapatnak, a Slaviának kellene győznie, ha viszont van kivétel, amely a szabályt erősíti, úgy ez a kivétel éppen a Ferencváros lehet. Nem az alap nélküli túlzott optimizmus íratta velünk ezeket a sorokat, de a zöld-fehérek abszolút klasszisának, annyiszor bebizonyított nagy küzdőképességének és minden egyes játékosuk páratlan lelkesedésének az ismeretéből fakadó jogos optimizmusunk. Arra a Ferencvárosra gondoltunk, amely amely olyan káprázatos teljesítményekkel testesítette meg a magyar virtust a magyar futballban, mint rajta kívül egyetlen más csapat sem. Úgy gondoltuk – és úgy reméltük –, hogy ha a Ferencváros azzal a lendülettel fog belefeküdni a prágai mérkőzésbe, amilyennel ma egy éve lehengerelte a bécsi Austria csapatát és legutóbb is megverte a torinói Juventus legénységét, akkor a Slavia sem lehet legyőzhetetlen számára még Prágában sem.
Bizony, így történhetett volna, de a ha a Ferencváros győzelem helyett cseh félgyőzelemmel tér is haza a prágai csatából, ez mit sem von le nagyszerű teljesítményének az értékéből. Hogy Nozir, a cseh válogatott csapat középfedezete, ismeretes eltiltása folytán nem játszhatott a Slavia csapatában, ez kétségkívül gyengítette némileg a cseh bajnokcsapatot, de ezt a kifogásikat teljesen hatálytalanította a magyar és cseh vezetőknek is egybehangzó véleménye, hogy a Ferencváros a vasárnapi prágai kupamérkőzésen messze jobb volt ellenfelénél. A döntetlen eredmény mellett is nagy sikere a Ferencvárosnak, hogy még az ellenfél is elismeri ezt róla és amikor ezt a prágai elismerést a magunk részéről is honoráljuk, nem mulaszthatjuk el megemlíteni azt sem, hogy abban, hogy ez az eredmény megszülethetett és a Ferencváros fölénye kialakulhatott, nem kis része volt a prágai futballstadion félszázezer nézőjének abszolút sportszerű és a zöld-fehérek egy-egy szép akcióját elismerő tapssal honoráló viselkedésének. Megmondjuk őszintén: az ellenkezőjét vártuk és kellemesen csalódtunk!
A Ferencvárosnak erre a győzelmére nem voltunk elkészülve. De a Ferencváros meghódította Prágát is, Prága közönsége pedig legyőzte önmagát. Ezt mindenképpen nyugtáznunk kell, mert ebben a tényben az abszolút sportnak mindenekfelett való győzelmét is értékeljük. És amikor ezt tesszük, erre a tényre felhívjuk a Ferencváros és híveinek figyelmét is. Akármilyen különösen hangzik is, a Slavia és a prágai közönség egyaránt rászolgáltak arra, hogy jövő vasárnap hasonlóan méltóságteljesen fogadja őket az Üllői úti versenypálya közönsége.
K. G.
Az első félidőben cseh vezetés, a másodikban nagy magyar fölény
(A Magyar Nemzet tudósítójától.) Több mint ötvenezer ember szállotta meg a Massary-stadion nézőterét a kupadöntő délutánján. Amikor a két csapat egyszerre vonult ki a pályára, köröskörül viharos taps hangzott fel. Egyetlen fütty nem rontotta az ünnepies fogadtatást. Mee, az angol bírós sorsoltatott: Sárosi választott és a Ferencváros enyhe széltől támogatva sorakozott fel a csehekkel szemben.
Bican gurította el a labdát és nyomában a Ferencváros támadott. Kemény egymásután háromszor is lerohant, de a belső csatárok lemaradtak a labdáról. Idegesítő percek teltek-múltak. Vytlacsil menthetetlennek látszó helyzetből centiméternyire a kapu mellé gurította a labdát. A 27. percben szabadrúgás nyomán Tánczos a jobbszélen lerohant, magasan középre adott labdájára Kemény rárohant és hirtelen felugrás után a kapuba fejelte azt.
Nagy volt a magyar öröm, de sajnos, nem tartott sokáig. Alig néhány perccel később Tátrainak egy felszabadító rúgása túl rövidre sikerült, a labda az alig néhány méternyire álló Bican elé került, aki szempillantás alatt bevágta. A Slavia kiegyenlített. Még magunkhoz sem tértünk bánatos meglepetésünkből, amikor a 40. percben Bradács a lesben álldogáló Simunekhez adta a labdát, akit Polgár már nem tudott utolérni és a cseh jobbösszekötő a vetődő Háda mellett közelről ismét a magyar kapuba vágta a labdát. 2:1.
Alig kezdődött meg a második félidő, a Slavia néhány percig valóban beszorította a Ferencvárost, de azután Toldi hirtelen kitört és bombalövését csak a kapufa védte ki. Ez volt a kezdet, a Ferencváros lassan. De ellenállhatatlanul felnyomult. A „kis” Sárosi újra és újra előredobta a csatársort és mostan a Slavia szorult védekezésbe. Negyedóra elmúltával Lázár indította el az újabb akciót: Toldi Kissnek adta a labdát, tőle visszakapta, most keményt szöktette, aki lerohant, a labdát simán a kapu elé adta, Kiss rárohant és bevágta. Kiegyenlítettünk! 2:2! A Ferencváros most már felülkerekedett.
Nagy mérkőzés volt!
(1938. szeptember 6., 12. oldal)
1965. szeptember 6. hétfőre esett, ekkor pedig nem jelent meg a Magyar Nemzet.
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
