Első benyomásra úgy tűnt, hogy egy előzéklapra festett, klasszikus 16. századi haláltánc jelenetre bukkantunk. Valójában egy különös birtokper halálból visszatért tanúját láthatjuk. A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár Facebook-bejegyzése.
A 12×16 centiméteres, igen színvonalas festett kis tollrajzot egy 16. századi kötetünk előzéklapján fedeztük fel.
A jelenetről leghamarabb talán a középkor művészetének egyik kedvenc motívuma, a „haláltánc” juthat eszünkbe, melynek morális vetülete a halál előtti egyenlőség. Az uralkodót, püspököt, apátot, vagy éppen az egyszerű földművest egyaránt elragadó halál alapgondolata sokakat megihletett, talán a legismertebbek az ilyen ábrázolások közül Holbein mester „Totentanz” tematikájú metszetei.
Képünkön viszont nem a földi hatalomra és gazdagságra való vágyakozás hiábavalóságát kifejező, erkölcsi tanítás jellegű allegória jelenik meg, hanem egy konkrét, szenthez köthető csodás történet.
Säckingen-i Szent Fridolin ír származású vándorló bencés szerzetes, kolostor-alapító életéről viszonylag kevés részletes forrás maradt fenn. Az alemannokat megtérítő ír-skót szerzetes-misszionáriusok példáját követve jutott el igazán távoli vidékekre, életét számos csodás történet övezte, és inkább ezek a misztikus történetek maradtak fenn utána, mintsem tényszerű adatok.
Az egyik legenda szerint egy Ursus nevű földbirtokos halálával Fridolinra (és az általa alapított kolostorra) hagyta birtokait, de Ursus halála után annak testvére, Landolf megtámadta a végrendeletet. Fridolin – a bíróság előtti tanúskodás céljából – imájával visszahívta a sírból a halott Ursust, hogy személyes jelenlétével erősítse meg ajándékozási szándékát. A csontvázként megjelenő Ursus látványától Landolf annyira megrettent, hogy végül ő is a kolostornak adományozta saját birtokait. Az ajándékozási szándékot megjelenítő pecsétes okiratot láthatjuk tehát a csontvázként újból életre kelt Ursus kezében és nem a túlvilágra, hanem a bíróságra tartanak éppen a szenttel.
Számos hasonló ábrázolást (festményt, szobrot, domborművet, ólomüveg ablakot) találhatunk Szent Fridolinról, akinek gyakorlatilag attribútumává vált Ursus csontváz-alakja.
Érdemes megfigyelni még a Fridolin kezében lévő pásztorbotot is, melyre egy kendő van csomózva. Ezt a könnyű szövetdarabot a püspökök vagy az apátok eredetileg az izzadtság letörlésére használták és egyben a míves fémet is védte a kéz izzadtságától.
Forrás és fotó: Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
