Kézdivásárhely gyógyszerészetéről két könyv jelent meg. Az első 2024-ben: A kézdivásárhelyi gyógyszerészet története, a második pedig most, 2026-ban: A kézdivásárhelyi gyógyszerészdinasztiák története. A kiadványok a Tortoma Kiadó gondozásában láttak napvilágot, szerzőjük Köntzey Tamás. A szerző maga is gyógyszerész, Kézdivásárhelyen nőtt fel, ott érettségizett, és utána a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett gyógyszerészdiplomát.
A kézdivásárhelyi gyógyszerészet története című könyvet 2025-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának kovásznai tudományos ülésszakán mutatták be. A Kézdivásárhelyi gyógyszerészdinasztiák című könyv most ennek folytatásaként jelenik meg.
A XIX. században jelentős polgárosodás ment végbe a Székelyföldön is. A gyógyszertárak a gyógyszerész tulajdonát képezték, és jó megélhetést biztosítottak a családjának is. Kézdivásárhelyen is kialakultak ebben az időben azok a többgenerációs családi vállalkozások, amelyek elsősorban a gyógyszertárak működésének folytonosságát voltak hivatottak biztosítani. Ezeket más néven gyógyszerészdinasztiáknak is nevezik. A XIX. században a kézdivásárhelyi gyógyszertárak reáljogúak voltak, ami azt jelentette, hogy szabadon örökölhették a házastárs vagy utódok. A gyógyszerészdinasztiák kialakulása nem volt véletlenszerű. A gyógyszertár öröklése előnyökkel járt, a tulajdonban levő vagyon mellett öröklődött a tapasztalat, tudás és hivatástudat is. A frissen végzett gyógyszerésznek nem volt könnyű az érvényesülés, még nehezebb volt saját gyógyszertárat nyitni, ami engedélyhez kötött volt. Kétségtelen előnyben voltak tehát a gyógyszertár-tulajdonosok gyermekei. Abban az időben a gyógyszerészek a város megbecsült, köztiszteletben álló polgárai voltak, a helyi társadalom felső rétegéhez tartoztak. Ezért is volt vonzó az elődök hivatását folytatni. Később a gyógyszertárak államosításával a gyógyszerészdinasztiák már nem az üzleti siker és folytonosság biztosítékai voltak, hanem a szakmai hivatás továbbvitelét képezték. Vagyoni szempontból nem volt már, amit átadni az utódoknak.
A második könyv négy, Kézdivásárhelyhez köthető gyógyszerészdinasztia történetét írja le. Ezek a Dávid, Hankó, Jancsó és Szini dinasztiák, sorsuk meglehetősen különböző volt az évtizedek alatt. Tagjaik nem mindig maradtak meg Kézdivásárhelyen, az újabb nemzedékek kirajzottak, általában magyar területekre, és hivatásukat nemcsak a gyakorló gyógyszerészet keretein belül folytatták, hanem a gyógyszeriparban, a kutatásban, az adminisztrációban, de még a politika terén is. Vannak olyanok is, akik tudatosan őrzik mind a mai napig a családi hagyományokat, elődeiknek hivatása számukra érték. A dinasztiákat alkotó gyógyszerészek életútjait követve érdekes korrajzot is kapunk. Elkötelezettségük a gyógyszerészi hivatáshoz, az ennek megfelelő életmódhoz a XX. század hullámzó világában, ahol sok volt a mély hullámvölgy, ma is megerősítheti szakmai identitásunkat.
A szerző hitelesen mutatja be Kézdivásárhely gyógyszerészetének történetét, ami egyben az erdélyi gyógyszerészet szerves része is. Munkáját levéltári, múzeumi kutatások, egyházak családkönyveiben fellelhető adatok, az egykori gyógyszerészek leszármazottainak emlékezései, az általuk megőrzött családi okmányok teszik valós, élethű olvasmánnyá. A gyógyszerészdinasztiák egyes tagjainak életútjai, egyéni sorsai a XX. század történelmének forgatagában, a gyógyszerészi szakma változásának viszonyai között színesítik a könyv tartalmát. Miközben ezeket olvassuk, bepillantást nyerhetünk Székelyföld történelmébe is.
Könyvbemutatók: Marosvásárhelyen az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának tudományos ülésszakán (április 18.) • Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban (április 21-én 18 órától) • Kézdivásárhelyen a Borudvar Pajta termében (április 22-én 18 órától). Közreműködik: Könczey Edit és Könczey Csaba. A belépés ingyenes.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
