Háromszáz éve kezdődött a Konventuális Ferences Minorita Rend újbóli megtelepedése a szeged-felsővárosi Szent Miklós-plébánia területén. Jubileumi hétvégét szenteltek a tricentenáriumnak: március 20-án Szegeden konferencián mutatták be hitéleti, kulturális missziójuk történetét – a Gál Ferenc Egyetemmel együttműködésben –, jótékonysági hangversenyt tartanak, szentmisében ünnepelnek.
A Szent Miklós Plébánia több száz éves történetében jelentős szerepet töltött be a Konventuális Ferences Minorita Rend. Történelmi források szerint Kelemen Didák OFMConv. 1726-ban kezdte el megszervezni a rend tagjainak szegedi letelepedését. Rendházat, kápolnát, majd 1767-ben templomot építettek. A szegedi konvent – noviciátussal és teológiai képzéssel – a tartomány mintaházának számított.
Lelki és kulturális központ legyünk ma is!
Serfőző Levente oktatási helynök, a Szent Miklós-templom plébánosa kezdeményezésük jelentőségét hangsúlyozta. A minorita rend új kulturális, vallási színt hozott Szeged-Felsőváros életébe. Házuk nem csupán egy egyházi közösségnek volt az otthona, és szellemiségének a helye, hanem iskolát alapítottak, felelevenítették Szent Miklós kultuszát, ezzel hatással voltak a felsővárosi hívek mindennapjaira. „Egy egész hétvégét szánunk az emlékezésre. Az egyháztörténeti konferencia mellett jótékonysági hangversenyünk lesz Marciért. A kisgyermeket tavaly kereszteltük, családja aktívan a közösségünkhöz tartozik. Speciális, külföldi gyermekklinikán elvégezhető kezelésre van szüksége, a hangverseny bevételével ehhez szeretnénk hozzájárulni. Az ünnepi hétvégét vasárnap szentmise zárja” – ismertette a programot.
A konferencia résztvevőit Kiss-Rigó László püspök köszöntötte. Hangsúlyozta, a történelmi megemlékezések nemcsak tudományos szempontból fontosak, hanem a mai keresztény közösség identitását és küldetéstudatát is erősítik. Párhuzamot vont a kereszténység korai európai terjedése, Szent Gellért missziós tevékenysége és a török uralom utáni újjáépítés között, amikor Kelemen Didák és társai újraszervezték a hitéletet. A püspök rámutatott arra, hogy ma hasonló helyzet alakult ki: a nyugati világban, de itt Magyarországon is, meggyengült a vallásosság, ezért ma már külföldi – például lengyel, afrikai vagy ázsiai – misszionáriusok érkeznek Magyarországra, hogy segítsék a keresztény közösségek megerősítését. Egy személyes élményt is megosztott: római tanulmányai idején őt bízták meg Kelemen Didák műveinek fordításával.
Wojciech Kulig OFMConv tartmonányfőnök üzenetét Artur Prenkiewicz OFMConv tolmácsolta. Kelemen Didák életpéldáját mutatta be, aki lelkipásztor és tanár volt. Plébániát, templomot, iskolát épített, így lelki és kulturális központot teremtett, és ezzel közösséget fejlesztett. Áldozatos élet az övé, felmutatja, hogy a hit élővé válik ott, ahol a közösség iránti szeretettel kapcsolódik össze.
Szent Miklós kultusza és szegedi hagyománya
Szent Miklós személyéről és tiszteletének kialakulásáról, annak szegedi kibontakozásáról Barna Gábor néprajzkutató beszélt. Szent Miklósban egy népéért kiálló, a kérést hatékonyan Isten felé irányító püspök alakját rajzolta meg. Tiszteletének szegedi gyökerei a 14. századra nyúlnak vissza, amit későbbi korokban tovább ápoltak.
A myrai püspök életéről kortárs adat nem maradt fenn, a források szűkszavúak. Legkorábbi összefüggő életrajza a 9-10. századi Vita per Michaelem. Itt a cél nem egy személy történeti rekonstrukciója, hanem a püspöki ideál bemutatása volt. Bizánci tisztelete közbenjáró szerepét, irgalmasságát, karitatív példamutatását, igazságos bírói szerepét hangsúlyozza. A püspök csodatételeit a 13. századi Legenda aurea örökíti meg.
A püspök tisztelete a kora középkor századaiban összeolvadt a hatodik században élt Miklós sioni apát tiszteletével, akinek életrajza a 6-7. században keletkezett, így hitelesebb. Az életrajz számos csodát tulajdonít neki, főként a gyógyítás terén. Később azt látjuk, hogy a két Miklós alakja összefonódott, a püspök alakja magába olvasztotta az apát tiszteletének elemeit, így vált Szent Miklós hangsúlyosan az irgalmasság szentjévé.
A myrai püspök a nyugati egyház tiszteletében azután kapott hangsúlyt, hogy 1087-ben ereklyéjét olasz hajósok Bariba vitték, majd kultusza Nyugat-Európában is robbanásszerűen terjedt, Miklós egyetemes keresztény szentté vált.
Szent Miklós tiszteletét magyar kereskedők hozták Szegedre, ezt Bálint Sándortól tudjuk. E szerint Miklós a magyar hagyományban megszenteli a vízi közlekedést. A szegedi kultusz kiváltságos erejét mutatja, hogy több rend is patrónusul választotta. A felsővárosi Szent Miklós-templom a vízen járók és a halászok temploma volt, az életmód 20. századi megszűnéséig. A templom régebbi korabarokk főoltárképe Miklóst mint a vízen járók védőszentjét ábrázolja, bal kezében három zacskó arannyal, legismertebb csodájára emlékeztetve.
Szolgálat ellenszélben – Petrás Incze János életével fizetett
Iancu Laura a „legnagyobb csángó” – Petrás Incze János (1813-1886) – vértanúsághoz vezető életét mutatta be. A kor – 19. század – és a tér – Moldva –, melyben szolgált nem kedvezett a magyarságnak, a magyar nyelven megélt katolikus életnek. A minorita szerzetes fél évszázadon át lelkipásztorkodott Pusztinán és a 9 filiával rendelkező Klézsén. Katolikusok ezrei ragaszkodtak hozzá. Szolgálata – lelkipásztor, a magyar oktatás szervezője, folklórgyűjtő – meghosszabbította a magyarság létét Moldvában. Ez az a kor, amikor, bár számban jelentősen megnőtt a székely kivándorlók révén a magyarság, a két román fejedelemség az 1856-os párizsi kongresszuson olyan jogosultságot kapott, hogy elrendelhette, állampolgári és politikai jogokat csak az ortodox vallású románok kaphatnak. Továbbá saját kézbe vették a közösségi élet vezetését, állami iskolahálózat működtetését. Az oktatás nyelve a román lett, a magyar nyelv használatát betiltották.
Megszüntették a katolikus papok korábbi kiváltságait és jogkörét. Petrás János annak köszönhette működését, hogy 1825-ben megállapodás született az egri minoriták és a moldvai katolikus misszió között, miszerint a magyarországi minorita rendtartomány küldhet misszióba papokat. Az Egerben tanult Petrás így került 1839-ben vissza szülőföldjére. Rendkívül magányosan, ínséges körülmények között, mindvégig ellenséges környezetben végezte misszióját. Tudta, hogy megfigyelik, tudta, hogy kik bántalmazzák, sőt, gyilkosát is felismerte, de nevét nem fedte fel. Egy rablótámadásban elszenvedett verésbe halt bele. Szó szerint egyedül képviselte a magyar közösség anyanyelvi hitéletét, amikor mind az egyháza, mind az állam a közösség beolvasztásán fáradozott. A magyar minorita rend személyében a 19. század moldvai mártírját tisztelheti.
Vatikáni források a csanádi egyházmegye történetéről
Tóth Tamás egyháztörténész vatikáni dokumentumok és püspöki kinevezések során készült vatikáni kánoni vizsgálatok forrásai alapján mutatta be Szeged és a Csanádi Egyházmegye a 18. századi történetét. Ezek részletes tanúvallomásokon keresztül a püspökjelöltek személyéről és az egyházmegye állapotáról is képet adnak.
A vizsgált időszakban a püspöki székhelyet többször kellett áthelyezni, mert Csanád városa a 18. század elejére szinte teljesen elpusztult, lakossága csekély volt, és templom sem maradt fenn. Emiatt a püspökök – köztük Falkenstein Béla, Stanislavich Miklós, majd Engl Ferenc Antal és Christovich Imre – ideiglenesen más városokban működtek. A korai évtizedekben különösen fontos szerepet kapott Szeged, ahol a püspök rezideált, és ahonnan az egyházmegye kormányzását irányították, amíg Temesváron ki nem épült a végleges központ.
A 18. század folyamán fokozatosan Temesvár vált az egyházmegye központjává: itt kezdték el építeni a székesegyházat, majd felépült a püspöki rezidencia és megszerveződött a káptalan. A korszak végére az egyházmegye már több mint száz települést foglalt magába, és bár saját szemináriuma nem volt, papnövendékei Nagyszombatban és Bécsben tanultak.
Ferences jelenlét Szegeden: középkori kezdetek és újratelepülés
Kiss Norbert előadása a szegedi ferences – különösen a minorita – jelenlét történetét mutatta be a középkortól a 18. századi újratelepülésig. A ferences család, amelyet Assisi Szent Ferenc alapított a 13. század elején, több ágra tagolódott; ezek közül a konventuálisok, vagyis a minoriták a városi lelkipásztorkodásban és oktatásban fontos szerepet játszottak.
Szegeden már a 14. század elején kimutatható a ferencesek jelenléte: 1316-ból származik az első írásos adat a városban álló kolostorukról és templomukról, amely a korabeli ferences rendtartomány egyik fontos helye volt, sőt több alkalommal tartománygyűléseknek is helyet adott. A források szerint a kolostor pontos helye és templomának patrocíniuma vitatott, de valószínű, hogy a város központi részén, a Palánk területén állt, és Szent Erzsébet vagy a Szentháromság tiszteletére volt szentelve.
A minoriták története Szegeden csak a török uralom után folytatódott: a 18. században, különösen Kelemen Didák működéséhez kapcsolódva telepedtek meg újra a városban. Az ő tevékenységük indította el azt a folyamatot, amelynek során a minoriták ismét bekapcsolódtak a város vallási, oktatási és közösségi életébe, és a későbbiekben tartósan jelen lévő szerzetesközösséget hoztak létre Szegeden.
Magyar és lengyel emlékezet: Kelemen Didák boldoggáavatási folyamata
Dobos Marianne előadása Kelemen Didák minorita szerzetes boldoggáavatási ügyének történetét és a hozzá kapcsolódó kutatásokat, konferenciákat mutatta be. Didák atya tisztelete már halála után hamar kialakult, ám a boldoggáavatási eljárás a történelem viharai miatt többször megszakadt, és csak a 20–21. században indult újra szervezetten. A folyamat felgyorsításában fontos szerepet játszottak a 2008-tól kezdve megrendezett nemzetközi konferenciák, amelyek célja Didák személyének, korának és műveinek tudományos feldolgozása, valamint a beatifikációhoz szükséges dokumentáció bővítése volt.
Az előadó kiemelte Kelemen Didák lelkipásztori és szociális tevékenységét, aki a 18. században ott is szervezett egyházi életet, ahol hosszú ideig nem működött pap, és akit már kortársai is „szent emberként” tiszteltek.
A kutatás új lendületet kapott Bogdan Adamczyk minorita szerzetes munkájával, aki levéltári kutatásokat végzett, feldolgozta a fennmaradt forrásokat és doktori értekezésében, majd könyvében rendszerezte Kelemen Didák életét és tiszteletének történetét. A 21. században magyar és lengyel kutatók közösen dolgoztak azon, hogy Didák és a vele kapcsolatban álló mártír minoriták kultusza erősödjön.
Az előadó kitért egy feltételezett csodás gyógyulás esetére is, amelyet a beatifikációs eljárás során vizsgáltak, és amelynek tanúja Lengyel Alfonz volt, aki saját felépülését Kelemen Didák közbenjárásának tulajdonította.
Könyvkultúra a szegedi minoritáknál
A szegedi minoriták könyvtáráról Varga András tartott ismertetőt. Hangsúlyozta, Szegeden a katolikus intézmények – ferencesek, piaristák, minoriták – könyvtárai képviselték a város művelődésügyének lényegét.
A minoriták már beköltözésükkor rendelkeztek könyvtárral, mert a Belgrád alól menekülő szerzetesek bibliotékájuk legértékesebb darabjait magukkal hozták. A 166 tételből álló gyűjtemény főként egyháztudományi jellegű, prédikáció és hitvita céljára alkalmas műveket, valamint morális-elméleti teológiai műveket tartalmazott. Folyamatosan gyarapodott, humanista szerzők munkái, olasz és francia nyelvű irodalom, oktatási célokat szolgáló grammatikai művek kerültek a gyűjteménybe, mely 1912-re már négyezer kötetet számlált.
Ebből mindössze 144 kötet – zömében 18. századi mű – származott vissza az anyavárosba, ma az Egyetemi Könyvtár régi könyveinek számát gyarapítja. Zöme a 18. századból való. Legkorábbi Philipp Melanchthon latin grammatikája 1562-ből. Enek a viszonylag sértetlen példánynak az első tulajdonosa Észak-Rajna-Vesztfália lakója volt, innen olasz nyelvterületre került, onnan Erdélybe, s a következő bejegyzés pedig már a 18. századi szegedi szegedi minorita rendháztól származik.
Fotó: Lambert Attila
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
