Fillérekből forgatnak a legjobb filmesek Juhász Katalin2026. 02. 05., cs – 04:06
Ez nem túlzás, már az első napokban kiderült a 45. Magyar Filmszemlén, ahol a vetítéseket beszélgetések követik a rendezőkkel, stábtagokkal. A budapesti Corvin mozi egy pulzáló közösségi térként funkcionál ezen a héten, lépten-nyomon nagy művészekbe botlik az ember.
Persze nemcsak beléjük, hanem filmszakos diákokba is. Ők mestereik, példaképeik, ismerőseik alkotásait jöttek megnézni, a szünetekben elcsípett beszélgetésekből pedig az derült ki számomra, hogy saját ügyeiket is intenzíven intézik.
Diákok munka közben
Tényleg öröm (ki)hallgatni őket, íme két példa. Egy négyfős csapat madárcsicsergéseket hallgat az egyikük telefonján, és arról vitáznak, melyik lenne a legjobb egy adott jelenetben. Én nem hallok nagy különbséget a három „csipcsirip” között, de ők vehemensen érvelnek személyes favoritjuk mellett. Mert nem mindegy, hogy lesz-e alatta beúsztatott zene, vagy sem. Hogy mikor szólal meg a szereplő és mikor jön a madárhang. Hogy kell-e utószinkron, vagy helyben mikrofonozzák be a párbeszédet.
A másik fiatal filmes egy verekedés koreográfiáját magyarázza részletesen fiatal kollégájának.
„Kétszer feléje üt, hirtelen elhajol, aztán lábbal leviszi a földre…”
Ezek csak másodpercek egy-egy készülő vizsgafilmből vagy diplomafilmből, villan át az agyamon, és már most szorítok nekik. Mert rendkívül nehéz hivatást választottak. Csokonai Vitéz Mihályt parafrazálva: az is bolond, aki filmessé lesz ma Magyaroszágon.
Nehéz szakma, halott szakma
Dömötör Tamás játékfilmjében, a Kegyelemben hangzik el az a súlyos mondat, hogy a film halott, sőt a tévé is haldoklik, bár abból még ki lehet sajtolni az utolsó dollárokat. A jövő a streaming-platformoké, és ők nem költenek olyan felesleges dolgokra, mint művészi plakát, vagy jó operatőr. Ez a történet egy szebb napokat megélt, vegetáló budapesti filmgyárban játszódik, ahová visszalátogat nosztalgiázni a magyar származású amerikai sztárszínésznő (Dobó Kata), rendező férje (Árpa Attila) kíséretében, aki dokumentumfilmet forgat a nagy eseményről.
A férj természetesen önmegvalósít, nejét dekoratív kelléknek tekinti, és mindennél jobban érdekli, hogy vajon megvásárolhatná-e bagóért az egész kócerájt. Csak a kerületi polgármestert kell lefizetnie, szóval sima ügynek tűnik a telekbiznisz. Aztán találnak ott egy öreg operatőrt – Jordán Tamás szívbe markoló alakításában –, aki a nyugati filmtanszékeken tananyag, odahaza viszont már csak kulimunka jut neki. De milyen titkot rejteget ez az ember, és mi köze a sztárszínésznőhöz?
Erről az elgondolkodtató filmről még lesz szó e hasábokon, annál is inkább, mivel az alaptörténetet a Kegyelemkenyér című Turgenyev-drámából vette át a rendező. Csak a helyszínt és a kort változtatta meg, jelezve, hogy az emberi természet bizony nem fejlődött túl sokat a századok során.
Kapcsolódó cikkünk
Pálfi György Tyúk című új játékfilmjével tegnap este elkezdődött a legrégebbi magyar filmfesztivál, ahol ezer forintért lehet mozizni. A vetítések helyszíne a budapesti Corvin mozi, a beszélgetések egy közeli kávéházban zajlanak.
Tizenhárom év kényszerpihenő után a Muhi András producer által vezetett Szemletanács tavaly újjáélesztette Magyarország legnagyobb filmes mustráját, idén pedig folytatódik a rehabilitáció. Február 2. és 8. között 220 új filmet láthat a szakma és a közönség az egyes szekciókban, a versenybe beválogatott alkotások mellett információs vetítések is lesznek. A jegyár minden esetben ezer forint.
Ismét a jól bevált helyszínen
A helyszín tavalyhoz hasonlóan most is a Corvin mozi, amelyet Budapest önkormányzata bocsátott kedvező feltételekkel a szervezők rendelkezésére. A szakmai beszélgetéseknek idén első alkalommal az Inga Kultúrkávéház ad otthont, a témák között szerepel többek közt a mesterséges intelligencia hatása a filmiparra, az önfinanszírozás és a támogatók megtalálásának „művészete“, vagy a filmes felsőoktatás helyzete.
Tíz kategóriában összesen 450 filmet neveztek a szemlére, ezek közül választotta ki az előzsűri a 150 versenyfilmet, illetve a versenyen kívül vetített alkotásokat.
A játékfilmek, rövidfilmek, animációs filmek és sorozatok, dokumentumfilmek és rövid dokumentumfilmek mellett tudományos ismeretterjesztős portréfilmek, kísérleti alkotások és videoklipek is helyet kaptak köztük.
Egy rendhagyó főszereplő
A 45. Magyar Filmszemle Pálfi György Tyúk című nagyjátékfilmjével nyílt meg tegnap este. Ez a film a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF) különdíjat nyert. Pálfi alkotásának főszereplője – szokatlan módon – egy tyúk, aki veszélyes kalandok után egy romos étterem udvarán talál menedéket. Itt szerelembe esik, ám közben meg kell küzdenie a tyúkól hierarchiájával, és meg kell védenie tojásait, amelyeket az étterem tulajdonosa nap mint nap könyörtelenül begyűjt.
„Humoros, szívmelengető és kétségbeesett küzdelmei környezetével és az emberi lények összetett világával tele vannak tragikus kompromisszumokkal, vereségekkel és győzelmekkel. A tyúk családalapítási sikertörténetével párhuzamosan egy szörnyű emberi tragédia bontakozik ki a háttérben. És, ahogy tanúi vagyunk az élet diadalának, szembesülünk a bűnhöz vezető út egyre pusztítóbb szakaszaival“ – áll a stáb közleményében.
A rendező új filmje magyar támogatás híján német–magyar–görög koprodukcióban készült. Pálfi György szerint a munka egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy az alkotók valódi állatokkal dolgoztak, számítógépes trükkök és mesterséges intelligencia használata nélkül.
„Ez egy biocsirkés film”
– fogalmazott a rendező.
Talákozás filmesekkel
A vetítések és szakmai programok mellett a Filmszemle a közönségtalálkozókra is hangsúlyt fektet. A hét során beszélgetések várják az érdeklődőket, többek között Gárdos Péterrel, Ónodi Eszterrel, Török-Illyés Orsolyával, Herendi Gáborral és Olasz Renátóval lehet találkozni. A Magyar Filmművészek Szövetsége által szervezett eseménysorozat így nemcsak a friss magyar filmtermés bemutatására, hanem párbeszédre és szakmai eszmecserére is lehetőséget kínál.
A részletes program itt böngészhető, a koncepció azonban már most világos: elérhető áron, széles merítésben és élő filmes jelenléttel kínál képet arról, hol tart ma a magyar mozgókép.
Mi a helyzet az ifjakkal?
Őket szerencsére nem lehet kiirtani. Ez még a magyar kormánynak sem sikerült tizenöt év alatt, pedig az illetékesek mindent megtettek, hogy a számukra kellemetlen, nemzetközi sikereket arató és odakint róluk csúnyákat nyilatkozó rendezőket ellehetetlenítsék.
Akik nem költöztek nyugatra, hanem kalandvágyból Magyarországon maradtak, azok megtanulták, hogyan lehet állami támogatás nélkül is boldogulni, azaz külföldi társproducereket bevonni filmjeik finanszírozásba. Sikeres koprodukciók születtek az évek során – kényszerből. Közülük többet fontos külföldi fesztiválokon is díjaztak. A legutóbbi pozitív példa Pálfi György filmje, a Tyúk, amely Torontóból hozta el a kritikusok különdíját, és (nem csak) szerintem a világsiker küszöbén áll. Ezzel a filmmel nyitották az idei Filmszemlét, tavasszal kerül a magyarországi mozikba, és tényleg érdemes megnézni.
Természetesen mi is visszatérünk rá hamarosan, mert itt aztán bőven van mit elemezni…
Kreatív elsőfilmesek
A nyitófilm nem szerepel a versenyprogramban, mivel állami támogatás híján csak egyharmad részben számít magyar filmnek. Versenyben van viszont összesen 19 játékfilm, amelyek közül 11 elsőfilmes rendező alkotása. (A többi kategória, úgymint rövidfilmek, animációs filmek, videóklipek, dokumentumfilmek, kísérleti filmek, tévés szekció stb. legközelebb kerül terítékre).
Az elsőfilmesek mindig is fokozott figyelmet élveztek ezen a seregszemlén. Példaértékű az a szakmai összetartás, támogató légkör, amely a magyar szakma egy részét jellemzi. Akik nem állami milliárdokból forgatnak, hanem szűkös költségvetéssel, azok boldogan ölelik keblükre a fiatalokat, és segítenek nekik jó tanácsaikkal.
Egy váratlan, csajos búcsú
Olasz Renátót legtöbbe színészként ismerik. Ez az első rendezése. A király című remek sorozatban. Film jénjeinek a Minden csillag címet adta, a történet a fiatalkori álmok elvesztéséről, a harmincas nemzedék zsákutcáiról szól. Az executive producer pedig nem más, mint Tarr Béla, akinek ez volt az utolsó munkája, és aki a rendező elmondása szerint 4-5 különböző vágott verziót is megnézett a nagyrészt improvizációkon alapuló filmből, és tanácsokat adott a tempót, a vágást, az atmoszférát illetően.
Ünnepi hangulat
Öröm itt lenni, sima megfigyelőként is. Az ölelkezések, üdvözlések, spontán filmkritikai eszmecserék alapján ezt érzi minden résztvevő, legyen szó szakmabeli vagy mezei nézőről, aki ezer forintért tud jegyet váltani a filmekre Budapest egyik legjobb mozijában. Még egy személyes élmény:
már kedd délután összeismerkedtem egy autós cég képviselőjével, akinek az a feladata, hogy a Corvin mozi előtt egész héten parkoló, amúgy tényleg csinos gépkocsit reklámozza a vetítésekre érkezőknek. Ez a fiatalember tegnap irigykedve hallgatta, hogy micsoda filmeket láttam én odabent már mostanáig is, mialatt ő kint fagyoskodva végezte a dolgát.
Hát igen, szakmát választani tudni kell – mondtam volna, ha bunkó lennék…
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
