Troncatti Szent Mária életpéldájával ismerkedhetett meg mélyebben a szalézi szerzetesek és munkatársak január 18-án a szalézi nővérek budapest-pesthidegkúti otthonában. Az imádság és beszélgetés mellett Vitális Gábor, a rend férfi ágának hazai tartományfőnöke osztotta meg gondolatait; Bársony Réka nővér és édesanyja, Bársony Enikő pedig bemutatta Troncatti Mária életét és missziós tevékenységét.
A Szalézi Család lelki programjáról Bársony Réka FMA írt beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.
Mit üzenhet Troncatti Szent Mária ma a magyarországi Szalézi Családnak és általuk a magyar egyháznak? Sok mindent.
Közbenjárása, példája nemcsak a szaléziak számára, hanem az egész Egyház számára ajándék. Mindannyian meg vagyunk hívva, hogy az Egyház egész családját építsük azzal az ajándékkal, melyet nem más, mint a Szentlélek ajándékozott nekünk.
Magyarországon különleges emlékezni Troncatti Mária nővérre, hiszen pontosan tizenkét évvel Sándor István boldoggá avatása (2013. október 19.) után avatták szentté. Mintha rámutatna magyar társára, és figyelmeztetne bennünket is: Ti is meg vagytok hívva a szentségre!
Roboz Etelka nővér, aki a Troncatti Máriáról szóló könyvet fordította, sokszor hangsúlyozta, hogy a szentek „ne csak felhőn ülő, hanem családi szentek legyenek”. A pesthidegkúti összejövetel ezt az örökséget is próbálta továbbvinni.
A Szalézi Család tagjai elmélyíthették a szalézi karizma egy-egy aspektusát, a Mária nővért érintő három meghatározó területre – anyai szív, missziós tűz, békesség és megbocsátás – fókuszálva.
Anyai szív
Mária nővér gyermeki szívét a Szűzanya formálta hasonlóvá az övéhez, amely mindig Jézusra mutat. A „Keresztények Segítsége” nem azt jelenti, hogy mindenki más ellensége: az anyai szív határtalan; arra vágyik és azon munkálkodik, hogy mindenkinek „élete legyen, és bőségben legyen”.
Missziós tűz
Mária nővér bensőséges kapcsolatot ápolt az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztussal, és ebbe bevonzott másokat is. Vágyott arra, hogy az Istennel való közösség mélységes örömére vezesse a fiatalokat. „Amit az Isten rám bízott, nehéz, az út ki van száradva (előttem). De az az Isten, aki nekem annyi bátorságot adott, nem fog magamra hagyni, cserbenhagyni. Nagyon közel érzem őt magamhoz. Jézus, mondhatni, kézzelfogható módon érezteti jelenlétét” – írta egy levelében.
Békesség és kiengesztelődés
A gyógyítás karizmája, ajándéka Mária nővér számára evangelizációs eszköz is volt. Az adott kultúrában a gyógyításnak nagyobb jelentősége volt, az esőerdőben az egészség volt a legnagyobb érték. Troncatti Mária nővér azon munkálkodott, hogy rámutasson az Isten és emberek előtti méltóságra, hogy ezáltal minden ember – legyen shuar (Troncatti Mária Ecuadorban az őserdőben élő népek szolgálatának szentelte magát; a shuar egy őslakos nép – a szerk.), vagy fehér – valóban tisztelje, szeresse, szolgálja az életet.
A lelki program folytatásában Mária nővér leveleiből hangzottak el részletek.
Az összejövetel kezdetén és végén egyszerű agapé mellett beszélgethettek a Szalézi Család tagjai.
Forrás: donbosconoverek.hu
Fotó: Berec Judit, Kovács Katalin nővér és Jakab Zsuzsanna
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
