Medvék és emberek Szlovákiában – Biztos, hogy a medvék kilövése a megoldás? Kuklis Katalin2026. 01. 16., p – 10:28
Szlovákiában jelenleg tömeges medvekilövés zajlik, amely a szakértők és az elérhető adatok szerint nem növeli az emberek biztonságát.
Az intézkedések többsége véletlenszerűen kiválasztott medvéket érint, nem pedig azokat az egyedeket, amelyek valóban kockázatos viselkedést mutatnak. Annak ellenére, hogy mindössze két év alatt elképesztő módon 300 medvét lőttek ki, a támadások száma növekedett, olvasható a My sme les (Az erdő mi vagyunk) természetvédelmi egyesület honlapján. Bár a közvélemény jelentős része úgy gondolja, hogy a kilövés megoldást jelent, a szlovákiai és külföldi tapasztalatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják.
Miért nem segít a kilövés?
Az elmúlt évek adatai szerint a tömeges kilövések után nem csökkent, hanem épp ellenkezőleg, nőtt a medvetámadások száma. A szervezet szakemberei elemezték a medvék kilövéséről begyűjtött adatokat, amelyekből kiderült, hogy válogatás nélkül, véletlenszerűen kiválasztott egyedek kilövése történik, anélkül hogy dokumentálták volna a kockázatos találkozásokat vagy az okozott károkat. Gyakran olyan területeken történik a kilövés, ahol semmilyen konfliktust nem tartanak nyilván. Ez hamis biztonságérzetet kelt, és valójában növeli a veszélyt.
A szakértők szerint a problémát elsősorban az alábbiak okozzák:
etetőhelyek elhelyezése turistaútvonalak és gombászterületek közelében,nem védett kukoricaföldek és elhagyott gyümölcsösök,nyitott hulladékkonténerek,az emberek tájékozatlansága – főként arról, hogyan viselkedünk az erdőben.
Az egyesület szakértői tehát az etetőhelyek eltávolításában, megfelelő hulladékkonténerek biztosításában, villanypásztorok létesítésében, valamint a természetjárók informálásában látják a valódi megoldást.
Kapcsolódó cikkünk
A barna medve az egyik legnagyobb termetű szárazföldi ragadozó. Vadon él, de az elmúlt évek során Szlovákiában egyre közelebb került az emberhez. Vagy az ember került közelebb hozzá? Van megoldás a medvekérdésre? Suba Imrét, a Szlovák Vadászkamara igazgatóját kérdeztük.
A barna medve a mi csúcsragadozónk?
Így van, hiszen nincs természetes ellensége. A kifejlett hím területe nagyjából harmincezer hektár, tehát egy kisebb járásnyi területet felölel, s itt nem tűr meg más medvét maga mellett. Legfeljebb egy nőstényt, amely párzásban van, ezáltal a hím szaporodását biztosítja. Vagyis a medve csúcsragadozó, egyetlen ellensége az ember.
De a szlovák törvények védik a medvét…
A fenntartható gazdálkodásnak vannak bizonyos alapelvei, amelyeket megszegtünk Szlovákiában: néhány faj nagyobb figyelmet és védelmet kap, mint a többi, s ez gyakran érzelmi alapon történik. Mi, vadászok, sem gondoltuk volna, hogy mára oda jutunk, ahol Románia is tart: a barna medve túlzott védelme emberéletekbe kerül.
Minek köszönhető ez a kitüntetett figyelem? A medve túl „cuki”?
A nyestkutya és a mosómedve is cuki, és a medvebocsokkal is ez a helyzet. Mégsem ajánlott házi kedvencet csinálni belőlük, hiszen egy ereje teljében lévő hím vagy egy bocsait védő nőstény félelmetes vad. A barna medvét nálunk az 1920-as években a túlvadászat miatt a kihalás fenyegette, de mára megfordult a helyzet. Jelenleg azt kell szem előtt tartani, hogy mi a jó az állatnak, nem érzelmi alapon dönteni ezekben a kérdésekben.
A medvének mi volna jó?
Ha nem háborgatnánk őket a természetben. A nyolcvanas-kilencvenes években ez így is volt. Nem zavartuk egymást. Elegendő medve volt, és a természetbe sem avatkoztunk bele annyira, mint manapság.
Például azzal, hogy hotelek épülnek ott is, ahol nem kellene?
Egyre kisebb az élettere a vadnak. De az is óriási probléma, hogy mi, emberek, mikor és hogyan vagyunk jelen a természetben. A Tátrában például tavasszal a zergék ellési időszakában le kellene zárni bizonyos turistaösvényeket, de az ilyen kezdeményezések gyakran negatív visszhangokkal találkoznak, ezért kevés szabályozás valósul meg ténylegesen.
A gombászás ma már veszélyes kedvtelésnek számít? Nemrég a liptói Hibbe környékén egy gombászon ejtett halálos sebet egy medve.
Nem állítom, hogy a gombászok korábban ne találkozhattak volna medvével, de ennek ma sokkal nagyobb az esélye, mint egykor. A medvék agresszívek lehetnek, ha embert látnak, hiszen veszélyeztetve érzik a territóriumukat és a táplálékukat.
Túl sok a medve?
A hibbei eset után a község polgármestere azt nyilatkozta, hogy három falu kataszterén belül ötven medvét számoltak össze. Ez nagyon magas szám.
Mi a megoldás?
Jelenleg ún. bevetési csoportokkal igyekeznek orvosolni a felmerülő problémákat. Ezeknek az egységeknek tagjai vadászok is, akik arra szerződnek, hogy ha valahol konfliktus alakul ki a medvepopuláció és az ember között, ott közbelépnek. De ezek csak részleges megoldások.
Mi hozna tényleges változást?
A fenntartható gazdálkodás alapja, hogy ismerjük az egyedszámot, s ez alapján meg tudjuk állapítani, mi az a mennyiség, amely elegendő a populáció túléléséhez. Ha ehhez képest több van a medvéből, akkor csökkenteni kell a populációt, ha pedig kevesebb – mint ahogy a huszadik század első felében volt –, akkor fokozottabb védelem alá helyezni. Szlovákiai viszonylatban ma rekordmennyiségről beszélhetünk, soha nem volt még ennyi barna medve a térségben.
Tudhatók pontos adatok is?
Tíz évvel ezelőtt a vadászati statisztikák nagyjából kétezer egyedről adtak számot. Azóta ez a szám növekedett. Ehhez fontos hozzátenni, hogy korábban a nőstény 1-2 bocsnak adott életet, ma nem ritka a 3-4 utód sem. Jelenleg nagyjából háromezer példányra becsüljük a barna medvék számát Szlovákiában, vagyis a legsűrűbb medvepopulációval rendelkező országnak számítunk a világon. Összehasonlításképpen: a nyolcvanas-kilencvenes években, amikor még nem volt ennyi medvetámadás a térségben, nagyjából ötszáz medvével számoltunk.
Máshol is úgy szabályozzák a medvepopulációt, hogy kilövik a „felesleges” példányokat?
Svédországban, ahol szintén nagyjából háromezer példányról beszélünk – de sokkal nagyobb területen –, évente ötszáz állatot lőnek ki. Ezáltal a medve nem terjeszti ki a saját területét, nem jár be a városokba táplálékért, a vidéki emberek pedig elfogadják a medvék létét. A svédek ennek is köszönhetik, hogy nem kerültek olyan helyzetbe, mint például Románia, ahol szintén túlszaporodtak a medvék, csakúgy, mint nálunk, s a feldühödött gazdák mérget vetnek be ellenük. Ez hosszú és fájdalmas szenvedést jelent az állatnak. Mi, vadászok, megadjuk a tiszteletet a vadnak.
Bármely vadász képes medvét ejteni?
A medve fokozott tiszteletet élvez a vadászok körében. Nem minden vadász jut el oda, hogy medvét ejtsen, de ha megtörtént, az a megfelelő tiszteletadással történt. Időnként durva támadásokat kapunk a természetvédők irányából, holott mi, vadászok, csak végrehajtói vagyunk annak, amit az állam jóváhagy. Voltak kollégák, akik elutasították a barnamedve-bevetési csoportba való belépést, ezáltal pedig a problémás példányok kilövését, mert féltek egyes természetvédelmi csoportok bosszújától.
Úgy tűnik, nem a probléma megoldása felé haladunk.
Már tíz évvel ezelőtt is látszott, hogy merre tartunk, de akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen hosszú ideig nem lesz megoldás a helyzetre. Szoktam mondani, hogy majd akkor kezd az aktuális kormány foglalkozni a kérdéssel, ha a medve már Pozsonyban lesz. Jelenleg is csak tűzoltás folyik, pedig ide rendszerszintű megoldás kell a fenntartható gazdálkodás elveit követve. Más fajokat is érint a kérdés, gond lesz például a hóddal vagy az örvös galambbal. De visszatérve a medvéhez: nem tudom, hány embernek kell még meghalni ahhoz, hogy végre megoldódjon a medvekérdés Szlovákiában.
A cikk eredetileg a Vasárnap családi magazin 2024. október 29-i számában jelent meg.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
