Idén harmadik alkalommal vettek részt „lelki wellnessen” a Váci Egyházmegyében szolgáló állandó diakónusok házastársai szeptember 26–27-én Mátraverebély-Szentkúton, Tóth András egyházmegyei spirituális és Laczkó Mihály atya lelkivezetésével.
Lelkigyakorlatukról Kiss Balázsné Szalai Edit írt beszámolót, melyet szerkesztve közlünk.
Az idén nyáron szentelt diakónusok feleségei közül heten csatlakoztak a csoporthoz, és most először az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyéből is érkeztek ketten, így adódott a minden eddiginél nagyobb, 22 fős létszám. Tóth András egyházmegyei spirituális és Laczkó Mihály atya kísérték a lelkigyakorlatozókat, biztosították a hátteret, és moderálták a beszélgetéseket.
Az ismerkedést segítő rövid bejelentkező kör után a résztvevők négy csoportban beszélték meg várakozásaikat és félelmeiket, örömeiket és kihívásaikat. A megosztás rávilágított arra, hogy az újak várakozása és a régiek öröme, illetve a félelmek és a kihívások több ponton fedik egymást – mindannyiuk számára nagy örömet jelent, hogy az egyházi rend szentségén keresztül Isten a házasságukat is megerősíti; nagy ajándék, hogy egy elfogadó, nyitott közösséghez tartozhatnak; hogy férjük a családon belül is szolgáltathat ki szentségeket, szentelményeket, és hogy hiteles példaképként jelen van gyermekeik számára. A kihívást sok esetben a szolgálat és a családi élet (és adott esetben még a civil foglalkozás) összeegyeztetése jelenti. Továbbgondolásra alkalmas témaként határozták meg azt a kérdéskört, hogy gyermekeik hogyan élik meg édesapjuk szolgálatát.
A beszélgetést kötetlenebb formában, szőlő és sütemény mellett is folytatták, többek között arról, hogy diakónusfeleségként hol van az ő helyük férjük mellett ebben a szolgálatban. Elhangzott, hogy bár eltérő élethelyzetekből jönnek, mások az adottságaik, lehetőségeik, ez a sokszínűség is gazdagítja a közösségüket. A régebb óta szolgáló diakónusok feleségei mindenki számára hasznos tapasztalatokat osztottak meg. A beszélgetés az éjszakába nyúlt, ám nem bánták a rászánt időt. Sokat jelentett, hogy meghallgatták egymást.
Másnap reggel a kegytemplomban részt vehettek a laudesen, majd a szentmisén.
A délelőtti programban az előző esti témát folytatták. Kísérőik Mózes első könyvéből Sára történetével vezették be a napot. Ezt követően a résztvevők kettesével, emmauszi tanítványokként útnak indultak – mintegy Jézussal együtt sétálva átbeszélték, hogy milyen érzéseket kelt bennük a történet, hol vannak benne ők, és hogy mit jelent férjük szolgálata Istennel való kapcsolatuk szempontjából.
A közös megosztás alkalmával kiemelték, hogy milyen fontos a szolgálatban az alázat; valamint hogy adott esetben előfordulhat, hogy Isten a férjükön keresztül hívja őket szolgálatra. A szentírási rész azt üzente nekik, hogy Isten odafigyel rájuk, személyesen.
„Hálásan köszönjük ezeket az alkalmakat, hogy általuk valódi, befogadó és nyitott közösséggé formálódhatunk, amelyben lehetőségünk van őszintén megnyílni egymás előtt, és megtapasztalni kísérőink és társaink szeretetteljes, empatikus figyelmét, és ezáltal megélhetjük, hogy Istennek gondja van ránk” – zárta beszámolóját Kiss Balázsné Szalai Edit.
Forrás: Váci Egyházmegye
Fotó: a lelkigyakorlatozó közösség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
