Koperta – Visszaemlékezés a kezdetekre (1954–2025) Károly Beáta2025. 10. 07., k – 11:07
Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a [email protected] e-mail-címre. Kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza!
A pozsonyi Magyar Pedagógiai Iskola 1954–1958-ban végzett, IV.B osztálya tartotta 67. éves találkozóját júniusban, Komáromban. A 65. érettségi találkozó alkalmából emléklapot készítettek, akkor döntöttek úgy a jelenlévők, hogy érett korukra való tekintettel már minden évben megszervezik a találkozót. A nyolcvanas éveik vége felé járó diákok számára már évente ünnepnek számít a találkozás és az emlékezés. Az ez év júniusában szervezett találkozóra előre megbeszélt témával készültek: visszaemlékezés az elmúlt hetven év különleges történeteire és élményeire.
1954-ben 38 diáklány érkezett Pozsonyba a szélrózsa minden irányából, hogy együtt készüljenek a pedagógiai pályára. Tulajdonképpen háborús nemzedék voltak ők, voltak közöttük hadiárvák, és voltak, akik a csehországi deportálásból tértek haza. Többen sokgyerekes családból, nádfedeles házból érkeztek, megtapasztalva a nélkülözést, de az akkori paraszti életmód javait is. Megemlékeztek arról, hogy csak az állami ösztöndíj segítségével tudták tanulmányaikat folytatni, gyakran a könyvek beszerzésére sem volt lehetőség, aki hamarabb megtanulta a tananyagot, továbbadta a többieknek. Testvéri szeretet volt közöttük, kölcsönadták egymásnak a cipőt, a ruhát, hogy sétálni mehessenek Pozsony utcáin.
A tanárok és a diákok között különleges viszony alakult ki, mert a diákok felnéztek rájuk, tisztelték és szerették őket. Ez alkalommal beszéltek jó emlékű tanáraikról, példaképeikről, többek közt Roškó Izabella osztályfőnökről, Hostok István igazgatóról, Janda Ivánról és a többiekről.
Visszaemlékeztek arra, hogy a tanárok szülői szeretettel szerették, bátorították őket, nem dorgáltak és nem szidtak, hanem felkészítettek arra, hogy népnevelők, közösségszervezők legyenek. Azért volt erre szükség, mert 1945-ben a kormányprogram elrendelte a magyarok jogfosztását, a lakosságcserét, a magyar iskolák bezárását és a pedagógusok elbocsátását. 1950-ben nyitottak a magyar iskolák, és a pedagógusoknak alig öt százaléka maradt meg, ezért volt szükség új pedagógusnemzedék képzésére.
A mostani találkozón nyolc „öreg diák” vett részt, és megemlékeztek elhunyt osztálytársaikról is. Visszaemlékeztek a kezdetekre, amikor az iskola elvégzése után kihelyezték a fiatal tanítókat a falukba és a városokba. A tanításon kívül is sok dolguk akadt: ők voltak a szlovákul is „írástudók”, segítettek a lakosságnak szlovákul megírni a kérvényeiket, ők írták össze a házaknál a kötelezően beszolgáltatandó tyúktojások számát is, irányították az iskolás gyerekek „mandelinkaszedő” szövetkezeti szolgálatait. Abban a korban a tanító minden falusi szervezetnek a tagja volt, a Csemadoknak, a Vöröskeresztnek, és az ő feladatuk volt, hogy törődjenek a helyi kultúrával.
Nagy örömet szerzett a találkozó résztvevőinek, hogy ugyanabban az épületben, egy időben tartotta a találkozóját a IV.A osztály is, így megoszthatták közös élményeiket. Hálásan emlékeztek a vasokleveles találkozó tagjai arra, hogy milyen egyetértés és kölcsönös tisztelet volt közöttük annak idején, hogy milyen nemes rang volt tanítónak lenni abban az időben.
Elhatározták, hogy ha élnek és bírnak, akkor a következő évben is összejönnek, még ha csak ketten-hárman is.
Écsi Erzsébet, Horváth Johanna
Kapcsolódó cikkünk
Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a [email protected] e-mail-címre. Kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza!
Péntek volt, 13-a akkor is, és most is – és mégis gyönyörű, feledhetetlen nap, amelyen felidéztük 1975. június 13-át, az érettségink napját, immár ötven év távlatából!
Érsekújvár – ifjúságunk egyik leginkább kedvelt „fővárosa”! Itt tanultunk négy éven keresztül a vasútállomással szemközti, az akkor még impozáns épületben – a Kereskedelmi Szakközépiskolában. Osztályunkkal, a IV. E-vel nyitottak meg akkor először egy új szakot – a kereskedelmi és vendéglátóipari irányzattal. Újdonság volt ez akkoriban, és mi nagyon örültünk neki! A kereskedelmi könyvvitel és gyorsgépírás mellett az általános tantárgyak mellett széles betekintést kaptunk szakirányunk, a vendéglátóipar gyönyörű világába, rejtelmeibe. Megtanultuk a gasztronómia csínját-bínját és szabályait egészen az alapoktól kezdve. Heti egy-két napban a gyakorlatban is megvalósíthattuk az elméleti tudásunkat az iskolánkhoz tartozó kihelyezett gyakorlati helyszíneken, a Montreal gyakorlati központban (főzés, térítés és felszolgálás) vagy a Hotel Partizánban (a vendégek elszállásolásával kapcsolatos tudnivalók, recepciós gyakorlat).
Ami viszont a legemlékezetesebb gyakorlatnak számít számunkra, az a több hónapos külföldi nyári szakmai gyakorlat volt Bulgáriában a Napos tengerparton! Harmadikosok voltunk, többnyire tizennyolc évesek! A tengerparti hotelokba és éttermekbe voltunk beosztva szakmai gyakorlatra felszolgálói és konyhai munkakörökbe. Örömmel végeztük feladatainkat, nyelvi problémáink sem voltak. Az iskolánkban német nyelvi képzést kaptunk, így a külföldi vendégekkel nagyrészt megértettük egymást. A szláv nyelvcsalád nemzeteinek nyelve viszont sokban hasonlít egymásra, így a bolgárokat, oroszokat, lengyeleket is megértettük! Magyar anyanyelvünk ékkőként ragyogott, amikor néha magyar turistával találkoztunk! Munkánkért kellő bérezést is kaptunk, amiből sok kedves ajándéktárgyat vásárolhattunk meg szeretteinknek. A tenger moraját a kagylókba rejtve hoztuk haza!
Jaj, de szép is volt!
Azóta eltelt kerek ötven év! Ez alatt az idő alatt az iskolánkban megszerzett tudásunkat hasznosítottuk a szakmában, például szállodaigazgatóként (Hotel Sissi Budapest; Grand Hotel Pozsony), jó nevű étterem alapítójaként és üzemeltetőjeként (Klapka Vigadó, Komárom), üzemvezetőként (Hotel Korzo, Hotel Grand, Érsekújvár), vendéglátóipari iskola oktatójaként (karvai szakközépiskola), gyógyfürdők és más vendéglátóipari egységek működtetőiként (Ótátrafüreden, Gyűgyön, Szalatnyán), iskolai konyha vezetőjeként (Berencs), könyvelési szakemberekként városi és községi hivatalokban, a Jednota és a RaJ állami vállalatoknál, könyvesboltokban.
Szakmai munkánkért, az iskolánk szellemiségéhez való hű helytállásunkért egyénenként az elismerő oklevelet Aranymatúra formájában kaptunk meg osztályfőnökünktől, Stancz György tanár úrtól! (Elsőben Sidó Zoltán tanár úr osztálya voltunk, második osztálytól Stancz György tanár úr folytatta velünk a negyedik évfolyam végéig – egészen az érettségi asztalig).
S most, 2025. június 13-án ismét találkozott az osztály a volt iskolánk előtt. Igaz, némely esetben gondolkodnunk kellett egy kicsit… hogy… ki kicsoda. Ám ez nem tartott pár percnél tovább. Majd karöltve együtt átsétáltunk a Montreal étterembe (volt gyakorlati helyünkre, a Montriba), ahol elköltöttünk egy finom ebédet.
Nagy tisztelettel és szeretettel a temetőben gyertyát gyújtottunk elhunyt tanáraink és diáktársaink sírjánál. Hálaadó szentmisével köszöntük meg az érsekújvári Szent Kereszt Felmagasztalása-templomban az azóta eltelt és megélt ötven évet! Utána a Mariánum helységeiben rendhagyó osztályfőnöki órán átvehettük szeretett Stancz György tanár úrtól az Aranymatúra oklevelet.
Majd a Stardust étterem kimagasló vendéglátását élvezve örülhettünk egymásnak! Másnap belvárosi sétát téve ismét elfogyasztottuk kedvenc cukrászdánkban a híres újvári krémest, majd meglátogattuk volt diákszállásunkat, amely ma már Thain János Múzeumként működik. Utunk a Nyitra-parton ért véget, ahol egymást átölelve elbúcsúztunk egymástól a viszontlátás reményében.
Nagyon hálásak vagyunk volt osztályfőnökünknek, Stancz György tanár úrnak, aki nyolcvanhat évesen személyesen, saját kezű aláírásával megpecsételve újra érettségi bizonyítványt adott át számunkra az Aranymatúra oklevél formájában.
Őszintén köszönjük a tanár úr mélyreható és példaértékű tanítását a magyar nyelv és irodalom, valamint a történelem oktatása terén! Erőt és hitet adott számunkra az élet néha talán kiszámíthatatlan útjain való határozott döntéshozatalainkhoz!
KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, KEDVES TANÁR ÚR!
A találkozó szervezői nevében:
Hajabács Szabó Mária
Koperta – A tehetség kortalanKoperta – A Néprajzi Múzeum és a MacskákKoperta – Felújított feltemplom DeákinKoperta – Aranyeső az ŐszirózsáraKoperta – Szent István királyra emlékeztünk Kapcsolódó cikkünk
Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a [email protected] e-mail-címre. Kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza!
Szent István népe vagyunk. A nemzet, amely oly sokszor a maga erejéből forgatta a történelem kerekét, de a hazaszeretetet nem temette el a múlttal. Az megmaradt, és bennünk él, s mi büszkék vagyunk magyarságunkra.
Kassán már hagyománnyá vált a Szent István-napi ünnepség. Idén augusztus 22-én tartottuk az Erzsébet utcai Majel Rovás házban. Az ünnepséget Buday Ernő, a Szent István Társulás elnöke szervezte. Jelen voltak a Bocskay Keresztény Társaság és a Szakkay József Társaság tagjai, valamint a Csemadok városi választmányának alelnöke, Duncsák Mária asszony és a magyar nyugdíjas klub vezetője, Király Erzsébet, rajtuk kívül pedig még sokan mások, kassai magyarok. Ott volt Gris Emese Diána és Berényi János Magyarország Kassai Főkonzulátusáról, valamint Oremus Zoltán református esperes, aki megáldotta az új kenyerünket. A rendezvényt Ivanecka Mária Őszirózsa-tag vezette.
A himnusz eléneklése után Szent István király imáját hallhattuk Tóth Éva előadásában, majd Balassa Zoltán történész és újságíró tartotta a díszbeszédet. Utána az Őszirózsa népdalcsoport tagjai léptek fel egy műsorral. Tóth Éva szavalata után Szent Istvánról szóló énekeket és más szép népdalokat adtak elő az Őszirózsa tagjai. A megáldott kenyeret Exner Margit és Ballok Borbála osztották szét a közönségnek. Füleky Ervin hegedűn kísérte a szép népdalokat. Ivanecka Mária díszokleveleket osztott szét. Végezetül Buday Ernő elnök mindenkinek megköszönte, hogy elfogadták a meghívást, és jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt. Felejthetetlen délután volt. Megható ennyi magyarral találkozni. Reméljük, a következő években még többen kapcsolódnak be ilyen magyar rendezvényekbe.
Isten áldd meg a magyart!!!
Tóth Éva, Kassa
Koperta – A tehetség kortalanKoperta – A Néprajzi Múzeum és a MacskákKoperta – Felújított feltemplom DeákinKoperta – Aranyeső az Őszirózsára Kapcsolódó cikkünk
Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a [email protected] e-mail-címre. Kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza!
Siófokon zajlott május 23–28. között a Hontravel Kft. által szervezett XV. Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud, valamint az összes korcsoport számára meghirdetett Népek Tánca – Népek Zenéje többfordulós verseny döntője. A hatnapos rendezvényen mintegy 1500 versenyző mérte össze ügyességét és tudását. Szlovákia 16 településéről érkeztek résztvevők a rangos megmérettetésre – fiatalok és örök ifjak egyaránt.
Képviseltette magát: Bogya, Dénesdtorcsmisérd, Gúta, Imely, Izsa, Kassa, Komárom, Komáromfüss, Lakszakállas, Naszvad, Nemesócsa, Ógyalla, Párkány, Pat, Szilas és Tardoskedd.
Naszvadot a tánc kategóriában a Naszvadi Szenior Tánccsoport tagjai képviselték: Asztalos Magdolna, Asztalos Ružena, Czifra Julianna, Hengerics Erzsébet, Hoffman Mária, Keszi Erzsébet, Keszi Márta, Kezes Irén, László Zsuzsanna, Oriško Klára, Puskás Valéria és Ščevlík Judit – Asztalos Márta oktató irányításával.
Vers- és prózamondás kategóriában Oriško Klára és Kiss Verona, szólóének kategóriában pedig Haris Ferenc, a Csehországban élő, egykori naszvadi lakos indult.
Valamennyi naszvadi versenyző az aranysávban végzett, így városunk jó hírét ismét Szlovákia határain túlra is elvitték.
Dobosi Henrietta, Naszvad
Kapcsolódó cikkünk
Továbbra is várjuk NÉVVEL, CÍMMEL ellátott leveleiket, mégpedig a Duel-Press, Vasárnap szerkesztősége, P. O. Box 222, 830 00 Bratislava postai, vagy a [email protected] e-mail-címre. Kérjük, aki csak teheti, a levélírás elektronikus formáját válassza!
Észrevétlenül rohannak el felettünk az évek. Tavaly Kassán a Csemadok mellett működő Őszirózsa népdalcsoport fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte. Azóta sok víz lefolyt a Hernádon, de az Őszirózsa csoport is számos eredményt ért el e hosszú idő alatt. Jelenleg tizenegy taggal működik, akik közül mindössze hárman vannak nyolcvan év alatt. Mindenféle anyagi támogatás nélkül egyik sikert érik el a másik után.
Idén is részt vettek Siófokon a háromnapos „Ki mit tud?” nyugdíjasversenyen, amelynek döntőjét május végén tartották. Az alábbi eredményeket érték el:
Kiemelt arany minősítés: Tóthová és Ivanecká – népdaléneklés. Arany minősítés: Tóth Éva, Dr. Varga Mária, Stanga Nóra – szavalás. Az Őszirózsa népdalcsoport – csoportos éneklés.
Vezetőjük, Füleky Sándor sokat tett azért, hogy ezek az eredmények megszülethessenek, és a tagok maguk is nagy szorgalommal és odaadással dolgoztak. A Csemadok méltán lehet büszke a kassai Őszirózsára, akikre minden évben aranyeső hull.
Tóth Éva, Kassa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
