Komárom város minden évben megemlékezik az aradi vértanúkról, akiknek hősiessége a történések szomorúsága ellenére is különös erővel hat az utókorra. Október 6. szomorú dátummá vált az összmagyarság történelmében, gyásznap ez, de tanít és példát mutat. Ilyenkor a Kárpát-medence sok-sok településén kigyulladnak az emlékezés lángjai, és az akkori hősök tiszteletet parancsoló magatartása emlékünkbe idéződik.
Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk e dátumra.
A szomorú évforduló kapcsán Komáromban egymást követően három helyszínen tartottak megemlékezést, elsőként a katolikus temető A10-es parcelláján álló emlékműnél, ahol az ünnepség a Farkas és Bartakovics család szervezésében valósult meg.
A temetői emlékműnél Farkas Adrianna gimnáziumi tanár mondott emlékbeszédet, méltatva az aradi vértanúk, valamint szabadságharcban elesett komáromi hősök soha nem felejthető helytállását, ahogy életüket is feláldozták egy igaz eszméért.
A tiszteletadás jeléül a komáromi Selye János Gimnázium diákja, Danis Dorian Ady Endre: Október 6. című költeményét szavalta el.
Az ünnepi megemlékezésre Kiss Róbert kanonok, komáromi esperes-plébános távollétében áldását küldte, az életüket feláldozó hősöket pedig imájába foglalta.
Mindezek után a jelenlévő társadalmi szervezetek megkoszorúzták az emlékművet, majd az ünnepség közös imádsággal és a Himnusz eléneklésével ért véget.
Komárom Város ünnepi megemlékezése délután öt órakor kezdődött a Klapka György téren, ahol talán a korán érkezett hűvös idő miatt kisebb létszámban jelentek meg az emlékezők, mint a március 15-i ünnepségen.
Elsőként a Concordia Vegyeskar előadásában a Szózat hangjai csendültek fel, majd pedig Danis Dorian, a Selye János Gimnázium diákja Juhász Gyula: Vértanúink című költeményét szavalta el.
A nyitóműsort követően Bajnok Éva, a Csemadok Komáromi Szervezetének elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlt tömeget.
A rendezvény ünnepi szónoka Dr. Bencze Dávid történész volt, aki az egybegyűltek köszöntése után a következőképpen szólt:
A történelem néha egyetlen napba sűríti egy nemzet egész sorsát. Annak kicsengése pedig azon múlik, milyen irányba mutatott a szereplők iránytűje! 1849. október 6-a olyan nap volt, amikor az erkölcsi iránytű sziklaszilárdan a jó irányba mutatott. Aradon 13 hős tábornok életét oltották ki, miközben Komárom falai között még mindig a szabadság szívdobbanásai hallatszottak. Ez a kettősség – a vértanúság és a kitartás – teszi különlegessé a mi emlékezetünket.
A történész ünnepi beszédében azonban nem csupán a magyar történelem jelentős korszakának – az 1948/49-es szabadságharc becstelen megtorlására, a 13 aradi vértanú kivégzésére emlékezett, hanem mindazokra, akik e dátum előtt és után szenvedtek mártírhalált, életüket áldozva a hazáért. Többek között szólt Török Ignácról és Lenkey Jánosról, akik szintén a megtorlások áldozataivá váltak.
Bencze Dávid szólt a jelenkor felelősségéről is: tudnunk kell, merre mutat saját iránytűnk. A mi felelősségünk szülőföldünk, otthonunk magyar jellegének megőrzésére, anyanyelvünk ápolása, a magyar gyermekek magyar iskolákban történő oktatása.
A történész buzdító szavakkal külön szólt az ifjúsághoz is:
Éljetek becsülettel, ne jussatok az árulók sorsára, ragaszkodjatok őseitek múltjához, ragaszkodjatok régiótokhoz, a szülőföldhöz, legyetek komáromiabbak, magyarabbak, európaiabbak másoknál. Ti vagytok az örökség hordozói, ha megértitek, hogy az aradi hősök nem csupán régi történetek szereplői, hanem élő példák – akkor a jövő biztos kezekbe van.
A történész ünnepi szónoklata végén visszautalt az aradi hősök helyes iránytűjére, amely útmutatás számunkra is, hogy ne tékozoljuk el azt, amiért őseink az életüket áldozták. Kérjük a Jóistent, hogy a mi iránytűnket is hangolja helyes irányba, hogy méltóképpen álljunk nagyapáink, nagyanyáink előtt.
A szónok ünnepi beszédét Dicsőség a hősöknek, éljen Komárom jelmondattal fejezte be.
Az ünnepséget a Concordia Vegyeskar hazafias dallamokkal tette felemelővé, többek között felcsendültek a Magyar Hiszekegy dallamai is. Vezényelt Stubendek István karnagy.
Az énekkar előadása alatt a város elöljárói, politikai és civil szervezetei, az oktatási intézmények képviselői megkoszorúzták Klapka György tábornok szobrát, végül az egybegyűlt emlékező tömeg a kórussal együtt elénekelte nemzeti imádságunkat, a Himnuszt.
A Szózat, valamint a Himnusz hangjait Fülöp István trombitakísérete tette még emelkedettebbé.
Az ünnepi megemlékezés az Anglia-parkban, az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál folytatódott, ahol a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnökségi tagja, Farkas Adrianna elsőként néhai Szénássy Zoltán gimnáziumi tanár úrra emlékezett, akinek kezdeményezése által született e helyi emlékoszlop.
A tanárnő nyitóbeszédében e neves helytörténészt idézte:
„Ami nincs leírva, az nem is volt.”
„Itt állunk most a három méter magas vörös-márvány obeliszk előtt – mondta a szónok – melyet 2004. október 6-án avattak fel, és igen, leírva, kőbe van vésve rajta a jövő nemzedéknek szóló felhívás.”
Farkas Adrianna gimnáziumi tanár az aradi vértanúkra, mint a magyar és egyetemes történelem kiemelkedő alakjaira emlékezett, akik küzdeni, sőt meghalni is tudtak a szabadságért.
Külön emlékezett a két komáromi várvédő mártírra, Török Ignác vezérőrnagyra, és Lenkey János huszárszázadosra, akiknek tiszteletére az egyesület 2005. október 6-án – pontosan 20 éve – e helyszín emlékoszlopán elhelyezte a két vértanú domborműves portréját, amelyet Nagy János szobrászművész készített.
Lenkey Jánost Petőfi is kiemeli egyik versében:
Koszorút kötöttem / Cserfa-levelekbül, Harmat csillog rajta / Örömkönnyeimbül… Kinek adnám én ezt, / Kinek adnám másnak, Mint vitéz Lenkei / Huszárszázadának? (Lenkei százada)
Az Anglia-parkban megtartott ünnepséget a Selye János Gimnázium két diákja tette még szebbé: Majer Jázmin Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére című nagyhatású költeményét adta elő, Szeles Chloe pedig csodálatos magyar népi énekkel szépítette a szomorú ünnepet.
A tartalmas megemlékezést követően az egyes társadalmi szervezetek az Aradi Vértanúk Emlékoszlopánál is elhelyezték a kegyelet virágait. A felemelő ünnepség a Himnusz hangjaival zárult.
Buday Mária
Nyitókép forrása:
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
