Halmai Tamás költő, író, irodalmár jegyzetét olvashatják.
Mint a tudományos irodalomban az ismeretterjesztő-népszerűsítő vonulat, úgy a – fikciós vagy önéletrajzi – szépirodalomban a minden korosztályt megszólító zsáner a ritkaság, legalábbis tájékunkon. A családi film bevett kategória, a családi könyv kevésbé létező zsáner. Márpedig Dobosiné Rizmayer Rita kötete épp ezzel a fogalommal illethető: témájában és kidolgozásában egyaránt.
Az Egy állati család anekdotikus történéseket fűz össze, egy ökotudatos kompassió jegyében. Az állatokkal benépesített mindennapokról olyan beszédmód ad hírt, melyet érzelmes humor jár át, keresztény humanizmus keretez, családanyai felelősség alapoz meg. Mint Gerald Durrell kedélyes memoárkötetei, ez a könyv is a szórakoztatva tanítás eszményét vállalja.
Erdő, mező, kert és ház színterein követhetjük nyomon, ahogy a nagycsalád nagyobbá bővül, az emberi létmódot animális jelenlétek kerekítik teljessé. Praktikus tudnivalókat nyerünk a felelős állattartásról; a szerző önironikus visszaemlékezései pedagógiai erélyt sem nélkülöznek. Mindeközben az idő múlásával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az állatok világának kiismerése önismereti kaland is – minden családtag számára.
Az egzotikus lakótársak (mongol futóegerek, görög teknős, kaméleon, krokodilszkink) mellett nyulak is föl-föltűnnek; de a legszemélyesebb, legelmélyültebb sorok a ló, Rege világát (sőt a lovasíjászat szellemiségét), illetve a kutya, Kósza befogadását érintik: „Amikor ló és lovas olyan összhangba kerül, hogy értik egymás rezzenéseit, egymás nyelvét, az valójában egyet jelent a mesebeli vágy teljesülésével, az állatok nyelvén való beszéd elsajátításával.” (54.) – „Bármilyen gond nyomaszt, amikor erdőn-mezőn együtt kószálok a boldogságtól mosolygó kutyával, a végére minden könnyebbnek tűnik.” (108.)
A fölismerések, tanulságok általános érvényűek, direkt megfogalmazásukhoz tartozik, hogy a szereplőket nevek helyett egymáshoz való viszonyuk azonosítja: Kicsi, Nagy, Lány, férj/api. Mindehhez az élőbeszédre emlékeztető nyelv keresetlensége, lendületes nyíltsága társul. (Kedves visszatérő motívum például a kurzívval kiemelt állatos szólásmondások, hasonlatok, idiómák szerepeltetése – a kaméleon „eltűnt, mint szürke szamár a ködben”, „élt, mint hal a vízben” [28.] stb.)
Csak az nem múlik el, ami valóban megtörtént. És igazán megtörténni az tud, amit szavak vesznek pártfogásukba. Az e kötetben elbeszélt életesemények ilyenformán már ronthatatlanul helyüket foglalták a familiáris emlékezetben és az olvasó tudatában. Ami jelentékeny tett, hiszen az író első könyvét tartjuk a kezünkben.
Dobosiné Rizmayer Rita fordító, tolmács, szinkrondramaturg és nyelvtanár; jelenleg a pécsi Collegium Seraphicum igazgatója. Az elegánsan letisztult, leleményesen bájos illusztrációkat Dobosi Dorottya készítette; ezzel az együttműködéssel egy következő kötet esetében is örömest kiegyeznénk. Nem feledve a szerző intését: „Lehet, hogy egy-egy vágyunk valójában akkor valósul meg, amikor a legalkalmasabbak vagyunk a megélésére. Nem rosszkor, nem késve, hanem a kellő pillanatban, pont jókor.” (58.)
Dobosiné Rizmayer Rita: Egy állati család, Napkút Kiadó, Budapest, 2024.
Fotó: Napkút Kiadó
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. október 13-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
