Bíborszín fénye mély, mint a nagy tenger,
Elfedett csúcson jégsapkaként csillan,
Nyugtalan-erős sodrása felvillan,
Yoghurthoz képest tiszta tej és eper,
Hajó kikötője, ebnek az ember,
E sötét-bús galaxisban a villany,
Ránehezednek, olykor el is illan
Ótvar tél előtt, akár a november.
Hírdetés
Beh önzetlen és merész. Már felnőttként
Emelkedik ki sárpocsolyák közül,
Rezgeti, olykor sajnálja az örvényt.
Túlél minket mosolya, mely legfelül
Hat majd minden nemzedékekre önként,
A síron túl és mennybolton keresztül.
Baranyai Gergely 2007
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
