Ferenc pápa a 2025-ös szentévre készülve hirdette meg az imádság évét. Az Evangelizáció Dikasztériuma által kiadott, Az imádság iskolája című sorozat segíthet abban, hogy felfedezzük, milyen szép, amikor alázatosan és örömmel az Úrra bízzuk magunkat.
A negyedik kötet címe Imádkozás szentekkel és bűnösökkel, szerzője Paul Murray ír domonkos szerzetespap, költő, teológiatanár. A római Angelicum Egyetem professor emeritusa, szakterülete a nyugati misztikus hagyomány. Magyarul megjelent művei: A domonkos lelkiség új bora (2018); Bizalommal imádkozni: Aquinói Szent Tamás az Úr imájáról (2018); Kapu a Szenthez: elmélkedések az Üdvözlégyről (2022); A fény vonzásában: a keresztény szemlélődés ragyogó-sötét útja (2022).
A kötet előszavában így ír: „A szentek, akiknek az imádságról és az elmélkedésről szóló írásait ez a könyv vizsgálja, a lelkiségi hagyomány leghíresebb alakjai közé tartoznak. Mélységesen ismerik azt a fényt és tüzet, amelyről beszélnek. Írásaik lapról lapra a látás és megértés igen jelentős szintjeiről árulkodnak. E mű fő célja azonban nem az, hogy a szemlélődő ima magasabb szintű állapotaira vagy szakaszaira összpontosítson, hanem ennél sokkal szerényebb, nevezetesen az, hogy felfedezze, milyen segítséget nyújthatnak a nagy szentek azoknak, akik szeretnének ugyan előrehaladni imaéletükben, mégis állandóan elvétik a célt, tétova erőfeszítéseket tesznek, melyeket leginkább emberi gyengeségük ás alá.”
Antonio Pitta a lucera-troiai egyházmegye papja, a Pápai Lateráni Egyetem újszövetség-professzora, a Pápai Gergely Egyetem vendégtanára írta az ötödik, Példabeszédek az imáról című kötetet. Ebben többek között ezt olvashatjuk: „A názáreti Jézus az imádság embere volt: ez Jézus földi életének egyik tagadhatatlan történelmi ténye. Nyilvános működésének évei alatt gyakran vonult el imádkozni, olyannyira, hogy egy nap tanítványai arra kérték, tanítsa őket imádkozni.
Minden evangélium bemutatja az imádkozó Jézust; Lukácsé a többinél jobban, Jézus életének döntő pillanataiban. Jézus imádság közben részesül a keresztségben a Jordán folyóban. A tanítványok kiválasztása előtt egy egész éjszakát imádságban tölt. A hegyen való színeváltozása is imádság közben történik. Amikor érzi élete végének közeledtét, fiatal kora ellenére, imádsága intenzívebbé válik: imája igazi gyötrődés volt, küzdelem, mely minden volt, csak nem békés.
Első pillantásra érthetetlen, miért ragaszkodott ennyire az imádsághoz Jézus. Mi szüksége volt Isten Fiának arra, hogy ennyit imádkozzon? Ha Isten Fia volt, talán nem ismerte mennyei Atyja akaratát? Vannak, akik kételkedve tekintenek az imádkozó Jézusra, s imádkozását egyedülállónak gondolják, mások, akik szerint az ima az ember természetes megnyilvánulása, Jézust földönkívülinek tartják. Ezzel szemben Jézus imája küzdelmes volt, különösen a Getszemáni-kertben, amikor vért verejtékezett.”
A köteteket Tőzsér Endre SP fordította.
Baranyai Béla/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
