A PüspökVác Látogatóközpont Jó Pásztor kápolnájában június elsején fejeződött be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Családügyi Bizottságának első tréningje idős csoportok mentorai számára. A záró szentmise főcelebránsa Marton Zsolt váci megyéspüspök, az MKPK Családügyi Bizottságának elnöke volt. A számos egyházmegyéből érkező résztvevők a szentmise végén tanúsítványt is kaptak.
Május 31-én és június elsején a PüspökVác Látogatóközpontban tartották a Családügyi Bizottság kezdeményezéséből született 40 órás tréning záró alkalmát. A „Melléjük szegődöm” elnevezésű tréning februárban indult, a tizenkilenc résztvevő négy teljes csütörtöki napot és egy bentlakásos hétvégét szentelt annak, hogy az idős csoportok szervezéséhez szükséges ismeretekben elmélyüljenek. A kurzust nemcsak római katolikusok, hanem görög rítusúak is elvégezték, a világiak mellett papok, sőt egy diakónus házaspár is (ahol akolita a feleség). A tréninget hárman tartották: Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egykori elnöke, projektfelelős; Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa és Tóth András, görögkatolikus pap, a Váci Egyházmegye spirituálisa, mentálhigiénés szakember.
Kiss Mónika szociális testvér, az MKPK Családügyi Bizottságának munkatársa, a „Melléjük szegődöm” tréning koordinátora kérdésünkre elmondta, Ferenc pápa négy éve bevezette a nagyszülők és idősek világnapját. Európában a társadalom elöregedőben van, ráadásul az idősek a családban is sokszor peremhelyzetbe kerülnek, magukra maradnak, épp ezért szükséges, hogy az Egyház figyelme még inkább az idősek felé forduljon. A Szentatya hangsúlyozza a nemzedékek közti kapcsolat jelentőségét is, hiszen a nagyszülők a családi hagyományok átadói, tudást, bölcsességet hordoznak.
A program szervezője elmondta, Benkő Ágota gondolata volt, hogy
Az időscsoportok szervezéséhez azonban mentorokat kell képezni. Az egyházmegyékben a püspökök és a családreferensek azoknak hirdették meg a mostani kurzust, akik idősekkel foglalkoznak plébánián vagy szociális környezetben, és szívesen szerveznének, vagy vezetnének ilyen csoportokat.
Marton Zsolt a Jó Pásztor kápolnában bemutatott szentmise elején köszöntötte a résztvevőket és képzőiket. „Nagy ajándék, hogy felébredt bennetek a vágy, hogy részt vegyetek ezen a programon, és egészen sajátos módon menjetek az idősödő testvérek szolgálatára.” A püspök kiemelte, hogy a hálaadó záró szentmisén átélhetjük az Egyház teljességét, hiszen latin és görög rítusú atyák, diakónusok, akolita és világi munkatársak vannak együtt. Hálát adott a kurzuson résztvevők eddigi életútjáért, és kérte, hogy kísérje Isten a szolgálatukat, amely olyan, mint a kovász. Majd végül kiemelte: „Nemcsak ti szegődtök valakik mellé, hanem mellétek is szegődik a Szentlélek és a püspökeitek.”
A szentleckét Júdás apostol leveléből hallhattuk, az evangélium pedig Szent Lukács könyvéből az emmauszi tanítványok történetét beszélte el.
„»Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és melléjük szegődött« – kezdte szentbeszédét Marton Zsolt az evangéliumból vett idézettel. – Az Emmausz felé tartó tanítványok szomorúak, bizonytalanok, értetlenek, csalódottak, talán félnek is. Jézussal való kapcsolatuk, tanítványi létük, életük eddigi értelme kérdőjeleződik meg” – vázolta fel a tanítványok lelkiállapotát Jézus kereszthalála után.
Melléjük szegődött – hallottuk az evangéliumban, de nem véletlenül lett ez a mottója az időspasztorációs programnak, hiszen
Ugyanakkor szembe kell néznie környezetével: ki az, aki segít neki ebben a mérlegkészítésben? Ki az, aki önzetlenül melléje szegődik, hogy kísérje őt életútja utolsó szakaszában?”
A hozzátartozók gondoskodása és a szociális szakemberek gondozói szolgálata mellett az idős embereknek szükségük van olyanokra, akik segítenek nekik megtalálni a válaszokat vívódásaikra. „Ez a szolgálat túlmutat a szociális gondoskodáson: ez lelki támogatás, ide pasztorális segítségre van szükség.
– hangsúlyozta a püspök, majd rámutatott: „ezek vagytok ti, a ti feladatotok, az idős testvéreinkért mondott imádságotok mellett, hogy türelmes szeretettel képviseljétek a gyógyító, békét, biztonságot és örömet adó Jézust. Azt a Jézust, aki értelmet ad életünk minden periódusának, földi életünk utolsó részének is, ezután pedig befogad az örök boldogság hazájába.”
A püspök megemlítette, hogy egy dokumentumfilmben, mely olyan kispapokról szól, akik az 1956-os forradalom idején a Bakáts téri kórházban szolgáltak, az egyik szereplő felidézte, amit egy ismert pártfunkcionárius mondott neki: „Jó maguknak, hogy hisznek valamiben, mert előttem itt van a sötétség.”
Marton Zsolt, párhuzamba állítva azzal, ahogy Jézus magyarázza az írásokat az emmauszi tanítványoknak, kiemelte, hogy ebben a szolgálatban elsősorban Jézusra kell hagyatkozniuk a tréninget elvégzőknek is, hiszen a Szentlélek ad szempontokat ahhoz, hogy az idős embernek segíteni tudjanak életük „írásának” megfejtésében – imádsággal, a Szentírás olvasásával, az Egyház tanításának szelíd továbbadásával.
Kitért arra is, hogy sokféle időssel találkoztak eddig is, hívőkkel és nem hívőkkel, szelíd keresőkkel és harcos elutasítókkal.
A mentoroknak nem feladata, hogy receptet adjon az idős embernek a nehézségeik megoldására. Sokkal inkább hinni kell (és a háttérben mindig imádkozni), hogy a Szentlélek segítségével jól tudjanak segíteni, és hogy az idős ember maga ismerje föl a megoldást.
A püspök, miután megemlékezett Ferenc pápa nagyszülők és idősek világnapját létrehozó szándékáról, idézte a Szentatya Dignitas infinita (Nyilatkozat az emberi méltóságról) című legújabb dokumentumát: „Minden emberi személyt – a körülményektől függetlenül, bármilyen állapotban vagy helyzetben legyen is – a létében elidegeníthetetlenül megalapozott végtelen méltóság illeti meg”, majd hozzátette: a kurzuson résztvevők ennek a „nagykövetei”.
Mint ahogy az emmauszi tanítványok marasztalják Jézust, akit még nem ismertek fel, úgy a pasztorális segítők, mentorok is úgy legyenek jelen (Jézust nyíltan vagy rejtetten képviselve) a rájuk bízottak között, hogy azok megtapasztalják: életük útján, amikor „esteledik, és lemenőben már a nap”, nincsenek egyedül a nagy átlépésre és találkozásra való felkészülésükben, mert valaki melléjük szegődik – zárta beszédét a családreferens püspök.
A szentmise végén, mielőtt kiosztotta volna a résztvevőknek a tréning elvégzését bizonyító tanúsítványt, biztatta őket, vegyék fel a kapcsolatot püspökeikkel és plébánosaikkal, és az ő útmutatásaikat is figyelembe véve legyenek segítségükre az idősek közösségi programjainak szervezésében. Ezután a résztvevők tapssal köszönték meg Benkő Ágota, Leleszi-Tróbert Anett Mária, Tóth András és Kiss Mónika szolgálatát.
Marton Zsolt püspök kérdésünkre elmondta, hogy nagyon lelkes és elkötelezett emberek jelentkeztek a programra, a legtöbbjüknek már van szakmai tapasztalata a területen. „Ők motorjai lehetnek az idősek támogatásának, kísérésének, mely nem szociális, hanem kifejezetten hitéleti, spirituális szolgálat. Ez a fajta idősgondozás újszerű a Magyar Katolikus Egyházban.” A püspök arról is beszélt, hogy szakmai kapcsolattartást biztosítanak a kurzuson résztvevőknek, hogy a későbbiekben is kaphassanak szakmai támogatást.
Mint mondta, mivel az időscsoportok számára szervezett alkalmakon szeretnék a nem hívőket is megszólítani, az idős ember elhozhatja ismerősét, szomszédját, barátját is. Vannak, akiket megkereszteltek, de nem a hit útján haladt tovább az életük. Ők is elesettek, segítségre szorulnak, és nincs, aki beszélgessen velük az élet végi témákról. Rengeteg lelkiismeretfurdalás van az idősekben a mulasztások miatt, például ha nem nevelték a gyereküket vallásosan, vagy ha egy helyzetben másként cselekednének. Szorongás van bennük azért is, hogy hova kerülnek a földi élet végeztével.
Ez a program nem lelkigondozói vagy szakmai képzés, nem jogosít szakmai kompetenciához kötött tevékenységekre. Azt célozta meg, hogy ha valakinek már van tapasztalata az idősgondozás terén, vagy szeretne ezen a területen szolgálatot vállalni, kapjon egy indítást, hogy az egyházmegyéjében előmozdíthassa az idősek lelki kísérésének, támogatásának ügyét – fogalmazott a püspök.
Kiss Mónika az első kurzus élményeiből kiemelte, hogy noha volt olyan egyházmegye, ahonnan többen is jöttek, összességében nem ismerték egymást a résztvevők, ennek ellenére már az első ismerkedési alkalmon olyan mély egység alakult ki a csoportban, ami mindenkit megérintett. „Feltöltődve mentek haza – ezt nagyon sokszor elmondták –, és lángolt a szívük.”
Fotó: Lambert Attila
Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
